Tavaly készítettünk egy összeállítást, melyben összeszedtük milyen animációkkal érdemes zárni az évet. Idén is megnéztük a kínálatot, viszont már nemcsak a mozik műsorából válogattuk, hanem online streaming szolgáltatók felhozatalából is, úgyhogy aki inkább otthon maradna, az is talál kedvére valót.
Shaun, a bárány és a farmonkívüli
24 éve, Nick Park Oscar-díjas Wallace és Gromit: A birka akció című kisfilmjében bukkant fel először Shaun, a leghíresebb gyurmabárány, a közönség pedig annyira megszerette, hogy előbb önálló sorozatot, majd egész estés filmet is kapott. A 2015-ös Shaun, a bárány mozifilm folytatása idén érkezett a mozikba, méghozzá a nosztalgiavonatra fülelve, erős Stranger Things hatásokkal. A Shaun, a bárány és a farmonkívüli új főszereplője Lu-La, aki egy távoli bolygóról került véletlen a Földre, hazajuttatásában pedig a farm lakói segítenek, élükön Shaunnal. Ám az űrakció nem is olyan egyszerű, hiszen a nyomukban UFO-nyomozók vannak, na meg az UFO-őrült, szórakozni vágyó közönség. Aardmanék nem tudnak hibázni, évről évre ontják magukból az eredeti és mókás ötleteket, és ez idén sem változott, csupán csak meglovagolták azt a sci-fi divathullámot, amit a Stranger Things indított el pár éve, így kerültek a filmbe utalások olyan sci-fi klasszikusokból, mint az Alien, a 2001: Űrodüsszeia, az ET, vagy az X-akták. Nem mintha egy Aardman-film ne lenne önmagában is szórakoztató, de ezek az utalások még jobb pillanatokat okoznak a felnőtteknek.
I Lost My Body
Májusban írtuk, hogy először nyerte animációs film a cannes-i Kritikusok Hetének nagydíját. Az elsőfilmes Jérémy Clapin I Lost My Body (J'ai perdu mon corps) című alkotása azóta sorra nyerte a díjakat és erős versenyzőnek számít a 2020-as Oscar animációs kategóriájában, a forgalmazási jogait pedig a Netflix vette meg, és nálunk is elérhető. A film szürreális alaphelyzetből indul ki: egy levágott kézfej indul útra Párizsban, hogy visszatérjen a testhez, amelyhez tartozik, egy Naoufel nevű fiúhoz. Miközben átküzdi magát Párizs legbaljósabb szegletein, útja során emlékképek jelennek meg, melyek akkoriból származnak, amikor még a fiú testéhez tartozott. Az I Lost My Body nem közönségfilm, nagyon csendben és szolidan, de egyre intenzívebben a néző bőre alá kúszva hat. Közel sem szerelmi történet, sokkal inkább a gyász feldolgozásának megjelenítése, melyben a kéz az emlékezés eszköze, a főszereplő srác gyerekkori élményeinek felidézése, amikor még a szülei éltek. Az egész film lírai, amit Dan Levy csodálatos kísérőzenéje emel ki, néhol nagyon menő kortárs francia hiphoppal megtörve.