2019 eseménydús év volt magyar animációs szempontból, úgyhogy az alábbiakban áttekintjük, hogy mi is történt az elmúlt évben itthon.
FESZTIVÁLSZEREPLÉSEK ÉS SIKEREK
Január elején kiderült, hogy két magyar animáció is bejutott a Berlinale rövidfilmes versenyprogramjába: Tóth Luca második szerzői filmje, a Lidérc úr (interjúnk), valamint Buda Flóra Anna MOME Anim diplomafilmje, az Entropia (interjúnk). Utóbbi el is hozta az LMBTQ filmeket jutalmazó Teddy-díjat.
Az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon debütált Andrasev Nadja első egyedi filmje, a Szimbiózis, a diplomafilmes versenyből pedig idén sem hiányozhattak MOME alkotások: Buda Flóra Anna Entropia, valamint Hana Yamazaki The Act of Breathing című alkotásait láthatta a közönség, az Annecy Classics szekcióban pedig bemutatták a felújított Macskafogót és a János vitézt. Ezen kívül a MIFA pitchfórumán szerepelt még két magyar projekt: Kreif Zsuzsanna Forró helyzet a hüllők bolygóján és Daniel Gray Hide című koprodukciós filmterve, ráadásul mindkettő díjjal tért haza.
Tavaly készítettünk egy összeállítást, melyben összeszedtük milyen animációkkal érdemes zárni az évet. Idén is megnéztük a kínálatot, viszont már nemcsak a mozik műsorából válogattuk, hanem online streaming szolgáltatók felhozatalából is, úgyhogy aki inkább otthon maradna, az is talál kedvére valót.
Shaun, a bárány és a farmonkívüli
24 éve, Nick Park Oscar-díjas Wallace és Gromit: A birka akció című kisfilmjében bukkant fel először Shaun, a leghíresebb gyurmabárány, a közönség pedig annyira megszerette, hogy előbb önálló sorozatot, majd egész estés filmet is kapott. A 2015-ös Shaun, a bárány mozifilm folytatása idén érkezett a mozikba, méghozzá a nosztalgiavonatra fülelve, erős Stranger Things hatásokkal. A Shaun, a bárány és a farmonkívüli új főszereplője Lu-La, aki egy távoli bolygóról került véletlen a Földre, hazajuttatásában pedig a farm lakói segítenek, élükön Shaunnal. Ám az űrakció nem is olyan egyszerű, hiszen a nyomukban UFO-nyomozók vannak, na meg az UFO-őrült, szórakozni vágyó közönség. Aardmanék nem tudnak hibázni, évről évre ontják magukból az eredeti és mókás ötleteket, és ez idén sem változott, csupán csak meglovagolták azt a sci-fi divathullámot, amit a Stranger Things indított el pár éve, így kerültek a filmbe utalások olyan sci-fi klasszikusokból, mint az Alien, a 2001: Űrodüsszeia, az ET, vagy az X-akták. Nem mintha egy Aardman-film ne lenne önmagában is szórakoztató, de ezek az utalások még jobb pillanatokat okoznak a felnőtteknek.
I Lost My Body
Májusban írtuk, hogy először nyerte animációs film a cannes-i Kritikusok Hetének nagydíját. Az elsőfilmes Jérémy Clapin I Lost My Body (J'ai perdu mon corps) című alkotása azóta sorra nyerte a díjakat és erős versenyzőnek számít a 2020-as Oscar animációs kategóriájában, a forgalmazási jogait pedig a Netflix vette meg, és nálunk is elérhető. A film szürreális alaphelyzetből indul ki: egy levágott kézfej indul útra Párizsban, hogy visszatérjen a testhez, amelyhez tartozik, egy Naoufel nevű fiúhoz. Miközben átküzdi magát Párizs legbaljósabb szegletein, útja során emlékképek jelennek meg, melyek akkoriból származnak, amikor még a fiú testéhez tartozott. Az I Lost My Body nem közönségfilm, nagyon csendben és szolidan, de egyre intenzívebben a néző bőre alá kúszva hat. Közel sem szerelmi történet, sokkal inkább a gyász feldolgozásának megjelenítése, melyben a kéz az emlékezés eszköze, a főszereplő srác gyerekkori élményeinek felidézése, amikor még a szülei éltek. Az egész film lírai, amit Dan Levy csodálatos kísérőzenéje emel ki, néhol nagyon menő kortárs francia hiphoppal megtörve.
Már harmadik éve, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum szuper magyar filmeket tesz ingyenesen elérhetővé karácsonyra. Idén december 20. és január 5. között 66 alkotás került fel a Filmarchívum vimeo csatornájára, melyek között 11 animáció szerepel.
Ugyan a tavalyi 40-hez képest az idei 11 animáció nem olyan sok, viszont így is szuper, hogy animációs ritkaságokat nézhetünk digitálisan felújított változatban. Az egész estés válogatásban három film szerepel, mindhárom irodalmi adaptáció. Az első egész estés magyar animáció Jankovics Marcell 1973-ban, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján bemutatott János vitéz című alkotása. Arany János Toldiját adaptálta Gémes József a Daliás idők című, 1984-ben bemutatott filmben, mely az első egész estés festményanimáció, és amely 1985-ben Annecy-ban elnyerte a legjobb animációs nagyjátékfilmnek járó Kristály-díjat. A harmadik irodalmi adaptáció Dargay Attila Lúdas Matyi című, 1977-ben bemutatott klasszikusa, Fazekas Mihály azonos című elbeszélő költeménye alapján.
Jankovics Marcell hihetetlenül szerteágazó munkásságát szinte lehetetlen egyetlen könyvben összefoglalni. A Magyar Művészet Akadémia kiadásában, decemberben megjelenő kötet a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas alkotó tevékenységének legfontosabb területeit, legérdekesebb részleteit és összefüggéseit igyekszik bemutatni.
Varga Zoltán filmtörténész (A magyar animációs film, valamint A kecskeméti animációs film könyvek szerzője) írása az animációs filmes, vizuális művész portréját rajzolja meg: értő elemzése új dimenzióit nyitja meg a Sisyphus, a Prometheus vagy a Küzdők fémjelezte életműnek. Hoppál Mihály etnológus-folklorista esszéje pedig a közéleti embert, a népmesekutatót, a reneszánsz műveltségű gondolkodót méltatja, akinek nevéhez a Jelképtár című könyv mellett még számtalan érdekes és progresszív mű kapcsolódik.
Az MMA Kiadó gazdagon illusztrált, impozáns albuma jól ismert és korábban még nem közölt képekkel kelti életre Jankovics Marcell páratlanul sokszínű életművét.
Időpont: 2019. december 17. (kedd), 15 óra
Helyszín: Pesti Vigadó, Makovecz terem (1051 Budapest, Vigadó tér 2., IV. szint)
A bemutató résztvevői:
Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke
Varga Zoltán filmtörténész
Hoppál Mihály etnológus, folklorista
Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm Kft. igazgatója
dr. Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára
A könyvbemutató moderátora: Lukácsy György
A bemutató helyszínén a könyv kedvezményesen megvásárolható, vagy megrendelhető az MMA Kiadó weboldalon.
Idén is van magyar jelölt az egyik legrangosabb animációs eseményen, az Annie Awards-on.
A Netflix Love, Death & Robots antológiájának The Secret War című epizódját az Annie Awards Best FX for Media/TV kategóriában jelölték. A 18 részes rövidfilm-sorozat minden epizódját más alkotócsapat készítette különböző országokból, a The Secret War című kisfilmet pedig teljes egészében a budapesti Digic Pictures csapata animálta, rendezője Zorkóczy István. A 17 perces animációban a Vörös Hadsereg elit alakulatai ördögi erőkkel csapnak össze Szibéria ősi erdőinek mélyén.
A Digic Pictures főként a játékokhoz készült videóiról ismert, de gyártanak 3D animációt és vizuális effektusokat egész estés filmekhez is. Az Index májusban beszélgetett Rabb Sándor Alex-szel, a Digic Pictures ügyvezető igazgatójával és Lendvai Gábor vezető animátorral a kisfilm elkészültéről. "Nekünk kellett kitalálni az elejétől a végéig mindent. Volt egy írott sztori, az abból készült forgatókönyvet megkaptuk, de onnantól kezdve minden a stúdió falai között jött létre. Nagyon jó volt ez a szabadság, jó átvezető projekt volt ahhoz, hogy a játékok kötöttségéhez képest megízleljük az egész estés filmek szabadságát." - mondta Rabb Sándor.
Salvador Simó Bunuel a teknősök labirintusában című alkotása nyerte a legjobb egész estés animációnak járó Európai Filmdíjat.
Szombat este tartották az Európai Filmdíjak átadóját, melynek egész estés animációs versenyében négy alkotás szerepelt: Jérémy Clapin I Lost My Body (J'ai perdu mon corps) című francia, illetve Zabou Breitman és Eléa Gobbé-Mévellec Kabul fecskéi (Les Hirondelles de Kaboul) című szintén francia filmje, továbbá Anca Damian francia-román-belga koprodukcióban készült Marona's Fantastic Tale című alkotása, valamint Salvador Simó Buñuel a teknősök labirintusában (Buñuel en el laberinto de las tortugas) című spanyol-holland animációja.
Bunuel a teknősök labirintusában
A legjobb egész estés animációnak járó Európai Filmdíjat a Bunuel a teknősök labirintusában kapta, mely valós eseményeket dolgoz fel. A film az 1930-as évek elején játszódik, és Luis Bunuel a Spanyolország északi részén élő hurdákról forgatott dokumentumfilmjének (Föld, kenyér nélkül) készítését mutatja be, beleszőve a rendező apjával való kapcsolatának hatását, ezáltal szürrealista elemekkel gazdagítva a filmet.
