Megérkezett a hazai mozikba Shaun, a bárány legújabb kalandja, amelyben a békés farmélet ezúttal is gyorsan a feje tetejére áll. A Moszatvég szörnye egyszerre idézi meg a klasszikus szörnyfilmek világát és az Aardman jól ismert brit humorát, miközben a gyapjas főhős ezúttal is megtanul valamit önmagáról – na meg arról, hogy nem minden szörnyeteg olyan félelmetes, mint amilyennek elsőre látszik.
A gyurmafilmek világában az a szép, hogy itt még egy darab gyurmának is lehet főszerepe. Nem kell hozzá hollywoodi sztár, csak néhány ügyes animátor, rengeteg türelem és nagyjából végtelen mennyiségű gyurma. A stop motion technika lényege ugyanis, hogy a figurákat apró lépésekben mozgatják, minden egyes mozdulat után lefényképezik őket, majd a képeket gyors egymásutánban lejátszva úgy tűnik, mintha a szereplők maguktól mozognának. Vagyis amit mi néhány másodperc alatt látunk, azt valaki előtte valószínűleg órákon át, milliméterről milliméterre rendezgette.
A módszer egyszerűnek hangzik, a gyakorlatban viszont meglehetősen embert próbáló: egyetlen apró mozdulat, egy újabb fénykép, aztán még egy, és még egy… Így készül az a néhány másodpercnyi mozgás, amelyet végül egyetlen lendületes jelenetként látunk. A stop motion különlegessége éppen ebben rejlik: minden mozdulat mögött ott van az alkotók keze, ettől pedig a figurák sajátos, kézzel készített bájt kapnak.
