Február 7-én kezdődik a 69. Berlinale, melynek rövidfilmes versenyprogramjába két magyar animáció került: Tóth Luca Lidérc úr című kisfilmje és Buda Flóra Anna MOME Anim diplomamunkája, az Entropia. 

Tóth Luca elég szép fesztiválkört tudhat magáénak a kisfilmjeivel: Royal College of Art diplomafilmje, A kíváncsiság kora 2014-ben elnyerte az Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztiválon a zsűri különdíját, az első függetlenfilmje, a szatirikus Superbia a cannes-i Kritikusok Hetén debütált 2016-ban és közel 80 nemzetközi fesztiválon szerepelt, második egyedi filmje, a Lidérc úr pedig a 69. Berlinale rövidfilmes programjában versenyez. A Lidérc úrban egy fiatal mellkasröntgenén egy aprócska személy sziluettje rajzolódik ki, fejének búbja tumorként türemkedik ki az ifjú oldalából. Vajon ki ez a parányi lény és milyen változást hoz magával, miután világra jön a férfi testéből?

A közel 20 perces film francia-magyar koprodukcióban készült a Boddah (producerek: Lukács Péter Benjámin, Osváth Gábor) és a Sacrebleu (producer: Ron Dyens) együttműködésében, a zeneszerző Kalotás Csaba, a hangmérnök pedig Lukács Péter Benjámin volt.

Tóth Luca: Lidérc úr

Mit csináltál, amikor megtudtad, hogy a Lidérc úr bejutott a Berlinale rövidfilmes versenyprogramjába?

Épp az unokatestvéremmel voltam moziban, gyorsan elolvastam az e-mailt és már indult is a film. Még ekkor felhívtam Osváth Gábort és Lukács Pétert [a film producereit és hangdizájnerét - a szerk.], hogy nézzék meg az e-mailjeiket, aztán teljes boldogságban néztem végig a filmet.

Milyen érzés, hogy az első filmed Cannes-ban mutatkozott be, a második animációd pedig a Berinalén debütál?

Nagyon megtisztelő. Ha az első filmed A-listás fesztiválon ment, akkor kicsit arra vágysz, hogy a következő is ezt a fajta figyelmet kapja meg, főleg ha úgy érzed, hogy fejlődtél a művészetedben, és szeretnéd, hogy ez a személyes előrelépés mások számára is láthatóvá váljon. Éppen ezért ez a hír nagy eufóriával jár számomra, hiszen így talán többekhez eljut majd a film.

Honnan jött a film ötlete?

Nem akarok nagyon udvariatlan lenni, de egy rettenetesen unalmas, vonatokról szóló filmen ültünk Osváth Gáborral a moziban, ami annyira monoton volt, hogy kikapcsolt az agyam és elkezdtem egy olyan karakterpároson gondolkodni, amiben van egy átlagos méretű ember, akinek a mellkasában egy kis figura növekszik. Az egész film alatt ezen fantáziáltam, és mire véget ért a vonatmaraton, az is kikristályosodott, hogy ez egyfajta szerelmi rajongás szimbolikája számomra. Egy olyan összetartozás-érzet, amit észérv és logika sem tud megingatni, mert egy kicsit mindig biztos vagy benne, hogy a másik ember hozzád tartozik. Ez volt lényegében az alap, amit aztán kibontottam a filmben.

Ha ezt két férfi kapcsolatán mutatod be, lehet mondani, hogy a Superbiához hasonlóan ez a film is érinti az LMBTQ témát?

Érinti a témát, de nem egy politikai diskurzus volt vele a célom. Alapvetően azt gondolom, hogy nem kell különlegesebb ok arra, hogy meleg szerelmet mutass be, mint hogy hetero kapcsolatot jeleníts meg. Ellentétben néhány más munkámmal, most nem egy társadalmi statement igényével merültem bele a filmkészítésbe. Egyszerűen személyes okai voltak annak, hogy miért használtam férfi karaktereket. Az egyik ilyen ok az volt, hogy valamennyire el akartam távolítani magamtól a szereplőket azzal, hogy nem hozzám hasonlóak. Ha nincs egy egészséges távolságod tőlük, akkor sokszor túl közelivé válhatnak és nem látsz annyira rá a történetükre, mert túl elfogultan döntesz róluk. Ezzel nem az a célom, hogy ne legyen érzelmes a film, hanem hogy ne legyenek vakfoltjaim a karakterekkel kapcsolatban. Így úgy érzem meg tudtam tartani egy egészséges távolságot a tőlük, ami segítette a konfliktusaik iránt érzett empátiámat is. Ha tehát a főszereplő egy idősödő, pocakos, portásszerű úr, aki szerelmes a fiatal srácba, azt nekem valahogy könnyebb a vásznon definiálnom. A másik oka pedig az volt, hogy már a Superbiában is kis férfiak és nagy nők voltak, és nem akartam megint egy ehhez hasonló történetet megfilmesíteni, mert nem szeretném ismételni önmagam. 

Tóth Luca (Fotó: Szombat Éva)

Akkor Lidérc úr mit jelképez?

Egy szerelmes embert. Lidérc úr voyeurisztikus, apró karaktere azért született meg, mert egy olyan szerelmes történetet akartam elmesélni, amiben az egyik karakter ezt az érzést csak viszonzatlanul élheti meg. Egy olyan lény szemszögéből szerettem volna ezt bemutatni, akinek nincsenek eszközei arra, hogy őt hogyan lehet szeretni, csak azt érti, hogy ő hogyan szerethet. Szóval Lidérc úr egy önmagát kicsinek látó lény.

Lidérc úrban van egy kettősség, hogy ugyan idős bácsiként ábrázolod, de gyakorlatilag egy újszülött, aki felfedezi a környezetét.

Valóban szinte nulláról bomlik ki Lidérc úr karaktere. Ő ennek a filmnek az íve alatt definiálja önmagát és válik teljes karakterré. Nekem tetszik az ezzel járó abszurditás, hogy kinézetre a Dagályban sakkozó idős urakhoz hasonló figura Lidérc úr, mégis gyermeki naivitással fedezi fel az őt körülvevő világot.

Van a filmben egy buli jelenet, ahol éles stílusváltást látunk. Ezzel mit szerettél volna érzékeltetni?

Azt, hogy a klausztrofób, aprólékos részletekkel megalkotott, dohos élettér, amiben a két főszereplő él, és amin Lidérc úr valójában sosem lát ki, távol áll az innen kívül eső terektől. Ő kizárólag ebben a térben definiálja önmagát, itt érti meg a saját karakterét, és csak ezen a téren keresztül tudja értelmezni mindazt, amit a történet során megtanult. Tehát minden mást, ami a lakáson kívülre esik, egy leredukáltabb esztétika jellemzi, legyen az egy buli jelenet vagy csak Lidérc úr fantáziájának játéka.

Tóth Luca: Lidérc úr

Akárcsak a Superbiában, itt is egy férfiból születik meg valaki. Hogy jönnek nálad, hogy a férfiak szülnek?

Nem tudom, így alakul. Tudat alatt. (nevet)

A Lidérc úrban is dominánsabb a női figura, aki megjelenik a páros életében.

Szeretem teljes karakternek vizionálni a figuráimat, még ha mellékszereplők is és alig látja őket a néző. Szerintem sokszor fordul elő a filmekben, hogy egy mellékszereplőnek egyáltalán nincs karaktere, vagy nagyon el van mosva. Én pedig azt szerettem volna, hogy valamennyire azonosulni tudj vele. Másrészről pedig úgy akartam megalkotni a lány karakterét, ami markánsan másmilyen, mint a Lidérc úré. Ez a kontraszt még inkább láthatóvá teszi, hogy Lidérc úr nem illik a fiú mellé.

Annak mi a jelentősége, hogy a férfi nem veszi észre Lidérc urat, a nő viszont még interakcióba is kerül vele?

Azt gondoltam, hogy az lenne a legszebb, hogy míg Lidérc úrnak az a vágya, hogy ezzel a férfival találkozzon és körülötte forogjon az élete, aközben valós kapcsolatot sosem tud vele létesíteni, mindig is csak egy kukkolói szempontból lesz az élete része. Viszont minden más fontosabb karakterrel találkozik és valamilyen módon kapcsolata is van velük. Lidérc úr a nő a pozíciójában szeretne lenni, és van is egy pillanat, amikor szembekerülnek egymással és a lány lényegében tudta nélkül megalázza. Ez jó alapot adott arra, hogy Lidérc úr miért változtatja meg az addigi szokásait, miért hagyja el a lakást, és miért dönt úgy, hogy kilép ebből a dinamikából.

Tóth Luca: Lidérc úr

Nagyon markánsak a férfi és női figuráid a filmjeidben. Miért szeretsz olyan karaktereket rajzolni, akik nem “heteronormatívak”?

A karaktereim kinézetével kapcsolatban ugyanaz az érvelésem van, mint amikor azt mondom, hogy nem gondolom, hogy különösebb ok kellene arra, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális szerelmet mutassak be. Csak azért, mert valaki társadalmi berögzültségeink alapján szexinek számít, nincs több joga vásznon lenni. Számomra mindig abszurd, hogy csak szép emberekről szólnak a történetek. De igazából nekem nem is jön könnyen, hogy heteronormatív karakterekben gondolkodjam, mert azt érzem, hogy ezekkel a kisebb szépséghibákkal jobban tudom érzékeltetni a szereplőim karakterét és háttértörténetüket.

Most hogyan tovább?

Most indul a Lidérc úr fesztiváloztatása. Mindig nagyon izgalmas, ha végre láthatóvá válik a filmed, amin nagyon sokat dolgoztál. Olyan sok energiát kivesz belőlem egy film elkészítése, hogy utána nem is tudok arra gondolni, hogy filmet csináljak. Szóval most nincs új filmtervem. A a MOME-n fogok tanítani egy kurzust, amit nagyon várok.

Az interjú eredetileg a Magyar Nemzeti Filmalap Hungarian Film Magazine Berlinale 2019 számában jelent meg.