Az animációsok hétköznapjait kevésbé borította fel a koronavírus, mint az élőszereplős filmekkel foglalkozó alkotótársaikét, hiszen a távmunka mindennapos számukra. Így nekik inkább a szabadidejük változott, közös kávézás, mozizás vagy bármilyen kültéri szórakozás helyett otthon vannak, kreatív ötletekkel ütik el az időt, vagy éppen még többet dolgoznak. A karanténos mindennapokról faggattuk már a hazai gif-herceget, Klement Csabát, a Kuflik direktorát, Jurik Kristófot, a felejthetetlen Nyuszi és Őz rendezőjét, Vácz Pétert, a szédületes Limbo-Limbo Travel társalkotóját, Kreif Zsuzsannát, a mesés kacajáról is ismert Tóth Lucát, az erotikus naptárötlettel előrukkolt Buda Flóra Annát, most pedig Bucsi Rékát kérdeztük új projektjéről és a három hónapos karanténról.
Bucsi Réka már rögtön MOME diplomamunkájával nagy szakmai hírnevet szerzett, amikor 2014-ben Oscar shortlistre válogatták a Symphony no. 42-t. Azóta francia-magyar koprodukcióban elkészítette a szerelem sokféleségét bemutató LOVE-ot, majd dán felkérésre egyórás háttéranimációt rendezett az Aarhus Jazz Orchestrának, amiből a Solar Walk című kisfilm is született. Réka 2014 óta minden páros évben visszatér a Berlinaléra, de míg korábban kisfilmjeivel szerepelt a versenyprogramban, idén zsűritag volt. Közben sok kisebb projekten dolgozott, például az FX Networks-nek, a Cartoon Networknek és az Adult Swimnek, előadott többek közt a Pictoplasmán Berlinben és New Yorkban, valamint az FMX konferenciáján Stuttgartban, az amerikai CalArts-on pedig workshopot is tartott. Legutóbbi munkája egy karantén alatt született született kisfilm, melyet a magyar Plante. növénybolt ihletett.
Bucsi Réka a Boddah stúdióban (Fotó: Farkas Júlia)