A Libresse híres a szuperjó kampányfilmjeiről, ilyen volt korábban a Fatboy Slimet éneklő vulvás videó, vagy a menstruáció természetességéről szóló kisfilm, vagy amikor a Libresse leleplezte, hogy bizony sok minden eufemisztikusan és szimbolikusan kerül a reklámokba, és a menstruációs vér nem kék, hanem piros.

A márka Wombstories című új kampányának filmjét személyes történetek ihlették, és hihetetlenül erős lett: nem fehér sortban vígan shoppingoló lányok hamis képével kelt illúziót a menstruációról és kényszeríti tovább arra a nőket, hogy szégyelljék ezt a hétköznapi testi működést, hanem különböző korú nőket szerepeltet, akik különféleképpen élik meg menstruációt, a menopauzát, vagy épp a vetélést. (Egyébként a női orgazmus sincs jobb helyzetben, a vagina hányattatott sorsáról Lori Malépart-Traversy mesélt a Le Clitoris című animációjában.) Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ahány nő, annyiféle méhműködés és annyiféle menstruációs ciklus, de még egy emberen belül is változhat annak minősége. Senkinek sem öröm, de van, akinek a teste kevésbé drasztikusan éli meg a havi vérzést, és van, aki minden hónapban kicsit belehal. A kampányfilmet Nisha Ganatra írta és rendezte, aki egy női csapatot állított össze maga mellé. De ami számunkra különösen érdekes ebben a reklámban, hogy a méhben zajló folyamatokat női animációs alkotók álmodták meg a saját stílusukban. 

Haein Kim szekvenciája a Libresse kampányfilmjéből

Az Európa Tanács filmalapja 400 000 euró gyártási támogatást szavazott meg Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta elsőfilmjének, a magyar-szlovák koprodukcióban készülő Műanyag égbolt című animációnak. 

Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta első mozifilmje egy ambiciózus sci-fi animáció, mely egy olyan jövőben játszódik, ahol a Föld növény- és állatvilágának teljes pusztulása után a tudósok egy hihetetlenül tápláló, ám emberi húsból táplálkozó növényt kísérleteznek ki. A szinopszis szerint 2121-re a termőföld eltűnik a Föld teljes felszínéről, a flóra és a fauna pedig a végleges kipusztulás előtt áll. Budapest teljes elszigeteltségben él. A tudósok egy különös növényt kísérleteznek ki, melynek rendkívül tápláló levelei vannak, viszont ez a növény kizárólag emberi húsból képes táplálkozni, halálos szimbiózisban élve a gazdatesttel. A város minden polgárának beültetnek egy ilyen növényt az 50. születésnapján. Stefan, egy 28 éves pszichiáter teljes mértékben hisz a rendszer szükségességében, mígnem felesége, Nóra önként jelentkezik a beültetésre.

Bereczki Csaba, a Nemzeti Filmintézet Nemzetközi Jogértékesítési és Képviseleti igazgatója, Magyarország képviselője az Eurimages-ban elmondta, hogy a magyar-szlovák koprodukció "rekordszámú, 58 pályázat közül kapott támogatást másik 21 európai koprodukcióval együtt, és a szavazást éles vita előzte meg. A Műanyag égbolt hosszú idő után az első régiós koprodukció, mely elnyerte az Európa Tanács filmalapjának a támogatását, és minden bizonnyal további V4-es filmes együttműködések sorát nyitja meg."

Jelenetfotó a Műanyag égboltból, a képen Szamosi Zsófia és Keresztes Tamás

Júliusban tíz szuper MOME Anim film kerül fel végleg a netre, melyek bejárták a világ filmfesztiváljait és számos díjat nyertek. Elsőként Bognár Éva Katinka Hugo Bumfeldt című diplomafilmjét láthatjuk.

Katinka 2015-ben diplomázott Hugo Bumfeldt című kisfilmjével, mely egy távoli bolygón élű űrlény kisfiúról, Hugóról szól, aki megkapja élete első kisállatát: egy Földről elrabolt könnyűbúvárt. Ugyan a történet egy másik bolygón játszódik, viszont ugyanazok a problémák merülnek fel abban a társadalomban is, mint nálunk a Földön. Ez a fordított világ (ahol egy emberi lény a házi kedvenc) a gyerekek számára is érhetően és empatikusan jeleníti meg, hogy mi emberek hogyan bánunk az állatainkkal és egymással. Ami az egyik félnek csak játék, a másiknak szenvedés lehet, és hiába közelítünk jóindulatúan, nem érezzük át a másik helyzetét. Emiatt a film nagy erénye, hogy elgondolkodtat a gyerekkori tapasztalatok és a szülői felvilágosítás fontosságáról, és bemutatja, hogy miként alakul ki egy gyerekben a felelősség érzete. Ilyen szempontból a Hugo Bumfeldtben felvetett kérdések nagyon hasonlítanak René Laoux felnőtt közönséget célzó A vad bolygó (1973) című filmjében lévőkre, melyben szintén emberek vannak háziállatként tartva az idegenek, csak ők sokkal szélsőségesebb módon bánnak velük, emiatt a társadalomkritikája is sokkal élesebb.

Bognár Éva Katinka: Hugo Bumfeldt

Az már biztos, hogy az elmúlt 5 év (animációs szempontból) legzsúfoltabb hónapja idén június volt, mivel a legnagyobb animációs fesztivál, az Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztivál szinte teljes programját online térbe költöztették a szervezők a koronavírus miatt, így egy akkreditációval az összes programot meg lehetett nézni (leszámítva a MIFA részt). Úgyhogy két hét alatt több mint száz filmet láttunk, nem beszélve az olyan kísérőprogramokról, mint a mesterkurzusok vagy a work in progress videók. Úgyhogy most egy bőséges válogatást hoztunk a júniusi kedvenceinkből, melyek közt akad olyan is, amit az Annecy 2020 Online feszten is lehetett látni.

Idén először a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakja egy teljes hónapot szentel volt hallgatói diplomafilmjeinek bemutatására, melyeket mostantól bárki megtekinthet. 

Az első film online premiere július 6-án várható, ezt követően minden második napon egy újabb filmet ismerhet meg a nagyközönség, összesen tízet. A filmek mind, a rendezőkhöz mérten, igen sokszínűek, a premierek sorrendje ezt a színes kavalkádot erősíti és mutatja be. Nagyon fontos pont ez a szak életében, hiszen a diplomafilmek körül mindig nagy az érdeklődés, azonban ezek a filmek eddig csak fesztiválokon voltak megtekinthetők.

Online debütál Bognár Éva Katinka Hugo Bumfeldt című kisfilmje, melyben egy távoli bolygón élő űrlény kisfiú megkapja az első kisállatát: egy Földről elrabolt könnyűbúvárt. Szintén a kozmoszba vezet Takács Anikó Cosmic Jacuzzi című kisfilmje, melyben két kamionost elrabolnak az ufók és egy furcsa gombadzsungelbe viszik őket, ahol extrán pszichedelikus élményben lesz részük. Ha már pszichedelia: Bárány Dániel Házibuli című kisfilmje egy őrületes morfanimáció a házibulikról, ami a folyamatos száguldásával és karaktereinek alakulásával rántja be a nézőt. Felvidéki Miklós a klasszikus kísértetház horrorzsánert eleveníti fel aprólékosan kidolgozott filmjében, a Gorgonban, melyben egy fiút követünk nyomon, aki eltévedt egy hatalmas, félelmetes házban. 

Bognár Éva Katinka: Hugo Bumfeldt

Ez a cikk a Csillagszálló 2019/4 számában megjelent tanulmányom részben átdolgozott újraközlése. A tanulmányt két részre bontottuk a Dot & Line-on, az első részben olyan nemzetközi tendenciákat mutattam be, amelyek reflektálnak arra, hogy a képregényhagyományban a férfi hősök és férfi szuperhősök mellett másfajta szereplőket is felvonultassanak. Azt állítottam, hogy "a közelmúltig kevés nő vett részt" a fősodorbeli képregény (Marvel, DC) munkafolyamataiban, valamint hogy a nők jellemzően nem itt dolgoznak, hanem inkább a szerzői képregények világában. Az első részben néhány angol, francia és magyar példát is hoztam arra, hogy milyen kortárs törekvések vannak arra, hogy a múltban képregényt alkotó nők munkáját megismertessék a szélesebb olvasóközönséggel.

Aki a nők szerepének változásáról szeretne tájékozódni az amerikai képregénypiacon, annak ajánlom az Eisner-díjak történetét, amely mutatja azt, hogy a közelmúltig a díjazottak férfiak, és hogy az elmúlt években több női alkotó került előtérbe. (Példák: első női íróként 2018-ban kapott Eisnert Marjorie Liu, a legjobb író és rajzoló díját 2015-ben kapta Raina Telgemeier, a 2000-es években több kategóriában hat Eisner-díjat kapott Jill Thompson. Előttük elvétve találunk női díjazottat.) Továbbá igen érdekes statisztikákat lehet olvasgatni arról, ahogy a fősodor (azaz Marvel, DC) igyekszik tudatosan változtatni az alkotógárdáján nemi hovatartozás és etnikum szempontjából, amivel hozzájárul közönségének változásához is. (Például a Marvelnél 2014-ben 12% volt a női képregénykészítők aránya, 2018-ban 16.3% – ami véleményem szerint bizony nem sok. Ezen statisztikát lebontva azt látjuk, hogy az írók aránya a 2014-es 3.6%-ról 16.2%-ra nőtt, a rajzolóké 1.1%-ról 5,8%-ra, és főleg a segédszerkesztők között találunk sok nőt: 2018-ban 69.7%-uk volt nő.)

Marjai Petra Lilla: Eki & Coco