Az animációsok hétköznapjait kevésbé borította fel a koronavírus, mint az élőszereplős filmekkel foglalkozó alkotótársaikét, hiszen a távmunka mindennapos számukra. Így nekik inkább a szabadidejük változott, közös kávézás, mozizás vagy bármilyen kültéri szórakozás helyett otthon vannak, kreatív ötletekkel ütik el az időt, vagy éppen még többet dolgoznak. A karanténos mindennapokról faggattuk már a hazai gif-herceget, Klement Csabát, a Kuflik direktorát, Jurik Kristófot, a felejthetetlen Nyuszi és Őz rendezőjét, Vácz Pétert, a szédületes Limbo-Limbo Travel társalkotóját, Kreif Zsuzsannát, a mesés kacajáról is ismert Tóth Lucát, az erotikus naptárötlettel előrukkolt Buda Flóra Annát, most pedig Bucsi Rékát kérdeztük új projektjéről és a három hónapos karanténról.
Bucsi Réka már rögtön MOME diplomamunkájával nagy szakmai hírnevet szerzett, amikor 2014-ben Oscar shortlistre válogatták a Symphony no. 42-t. Azóta francia-magyar koprodukcióban elkészítette a szerelem sokféleségét bemutató LOVE-ot, majd dán felkérésre egyórás háttéranimációt rendezett az Aarhus Jazz Orchestrának, amiből a Solar Walk című kisfilm is született. Réka 2014 óta minden páros évben visszatér a Berlinaléra, de míg korábban kisfilmjeivel szerepelt a versenyprogramban, idén zsűritag volt. Közben sok kisebb projekten dolgozott, például az FX Networks-nek, a Cartoon Networknek és az Adult Swimnek, előadott többek közt a Pictoplasmán Berlinben és New Yorkban, valamint az FMX konferenciáján Stuttgartban, az amerikai CalArts-on pedig workshopot is tartott. Legutóbbi munkája egy karantén alatt született született kisfilm, melyet a magyar Plante. növénybolt ihletett.
Bucsi Réka a Boddah stúdióban (Fotó: Farkas Júlia)
Rád és a munkádra hogy hatott a járványhelyzet?
Alapjaiban nem igazán hatott a járvány a hétköznapjaimra. A helyzet maga aggasztó és nyomasztó, szóval inkább lelkileg volt hatással, mintsem gyakorlatilag. Szűk körben bejárok továbbra is a Boddah által létrehozott animációs műhelybe, Kreif Zsuzsival és Turai Balázzsal dolgozunk egy közös rövidfilmen az FX Networks tv csatornának. A hely gyakorlatilag a lakásom meghosszabbítása, nagyon jó közösség. Mivel nincsenek nagyobb közösségi események és nem utazom, ezért többet dolgozom.
Nemrég készítettél kisfilmet a Vimeo "Stories in Place" projektjének keretében a budapesti Plante. növényboltról. A Vimeo ezzel a projekttel a filmkészítőket és a helyi kisvállalkozásokat szeretné támogatni. Milyen volt 12 nap alatt egyedül filmet készíteni?
12 nap alatt 2 perces rajzanimációt készíteni az én grafikai világommal lehetetlen. Amikor pályáztam, ez a tudat kicsit aggasztó volt, másrészről jó kihívásnak tűnt. Valójában maga a gyártási folyamat 10 nap volt, mire kitaláltam a technikai részét, storyboardot és a koncepciót. Még a pályázat előtt készítettem egy interjút a Plante. tulajdonosaival, hogy megalapozzam mire fog koncentrálni a film, mivel ez egy nagyon összetett téma. A folyamat elején állandóan falakba ütköztem a kísérletezésben, nem nagyon aludtam 12 napig, ami a MOME diákévekre emlékeztetett. Valahol romantikus ez a fajta mazochizmus és egyedüllét. Néha jól esik túltolni a dolgokat és éjfélkor kávét inni. Mélyen bekerül az ember egy alkotói folyamatba, ilyenkor csak egy dolog fontos és semmi sem tereli el a figyelmemet. Ezt nem lehet életvitelszerűen csinálni, de rengeteget lehet belőle tanulni. Jó volt a változatosság kedvéért nem 1+ évig készíteni egy filmet.
A korábbi munkáidon is látszik, hogy nagyon vonzódsz a természethez, a Symphony no. 42 témái között pedig a környezetvédelmet is megtalálni, így a mostani kisfilm témaválasztása nem váratlan. Hogy jött a képbe a Plante.?
Mindig nagyon pozitív élmény volt bemenni a boltba. Ritka az ilyen jó ízlésű növény- és virágbolt. A cserepes növényeken felül nagyon szeretem a vágott virágot élő és száraz formájában is. Könnyűnek éreztem azonosulni a lányokkal és a filozófiájukkal, nagyon örültem amikor megkaptam a lehetőséget és hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy kicsit kevésbé hasson rájuk negatívan a járvány. A természetábrázolás formai lehetőségei végtelenek és magabiztosan tudok dolgozni a témával.
Eddig a bohém, szürreális állat- és növényábrázolást szoktuk meg tőled, itt viszont már meglévő illusztrációkat használtál fel. Miért döntöttél emellett és milyen volt "hozott anyagból" dolgozni?
Ez gyakorlatilag egy stop motion film. Meglévő, jogdíjmentes illusztrációkat gyűjtöttem és alakítottam át olyanra, hogy a mozgás illúzióját keltsék. Ha 1000 bogarat, madarat és virágot nem vágtam körbe, akkor egyet sem. Csodaszépek ezek a biodiverzitást ábrázoló illusztrációk. Bele kellett nyúlnom a színekbe és sokszor az állatok, növények formájába, hogy működjön a mozgás. Helyenként klasszikus módon hozzáadtam saját rajzanimációt is. Bach zenéjének a tempója vizuálisan is jobban értelmezhetővé tette ezt a fajta pattogós animációt. Általában sokkal lassabb és folyékony mozgásokat használok a filmjeimben.
� & � . . . #rekabucsi #tvpaint #animation #moog
null
Elsőre nagyon szokatlan volt olyan Bucsi-filmet látni, amiben nem dolgozott Lukács Péter hangdizájnerként – mert a kisfilm elejét leszámítva nincs is benne zörej, csak komolyzene. Ennek ellenére a játékosság ugyanúgy megmaradt a Bach művel is, különösen a film ritmikájával szinkronban. Hogy választottál hozzá zenét?
Sokáig tartott megtalálni a megfelelő zenét, de viszonylag hamar világossá vált, hogy ezt a fajta filmet zenére lehet jól vágni. Az elején a Plante. lányokkal készített interjú volt a hangsáv, de mivel az kb. 40 perces volt, a 2 perces vágat nem volt elég átfogó, ezért el kellett engednem az interjú film ötletét. Ezen felül magyarul beszélgettünk és nem szerettem volna felirattal belenyúlni a kompozíciókba. Nem volt sem idő, sem pénz arra, hogy profi zeneszerzővel dolgozzak. Arra sem igazán volt idő, hogy mélyebben elmerüljek a zenei kutatásban, ezért egy ismert darabot választottam és annak a felvételnek vettem meg a jogdíját. Az a tapasztalatom, hogy hosszú folyamat megtalálni a megfelelő irányt egy zeneszerzővel. Sokszor emiatt jobban szeretem a komoly zenét, vagy Peti szinte zenei értékű, gazdag hangdizájnját.
Mivel telt a karanténos szabadidőd?
Eljártunk páran jógázni a szabadba hétvégente. Kosarazni jártunk ki napközben, hogy ne üljünk egész nap a rajztábla felett. Sokat vagyok a természetben biciklivel vagy csak simán túrázni. Olvasok, főzök filmezek... Szinte mint mindenki más, illetve igyekszem otthon táncolni minden nap. Van egy kisebb online közösség, akikkel együtt csináljuk és néha megosztjuk egymással a napi tánc egy részét. Dániában és Los Angelesben is eljártam improvizációs órákra. Nagyon ajánlom mindenkinek, terápiás hatása van és teljesen mindegy, hogy mit csinál az ember, az a lényeg, hogy zenére mozogjon. Amennyiben sportosabb és kevésbé magára a mozgásra koncentráló vezetett, nagyrészt improvizációs órára vágyik: Dance Church. Amerikaiak, szóval általában csak vasárnap van délutáni óra, ami Európában kb. este hét óra, de amennyiben valaki fent van még hajnali kettőkor, akkor háromig táncolhat velük az esti óráikban. Magamat beleértve, ezzel talán mostanában többen is tudnak azonosulni.
