Vasárnap este tartották a Golden Globe díjátadót, ami sok meglepetést tartogatott, többek közt azt a történelmi pillanatot, amikor a Laika legyőzte a Disney-t.

Idén a legjobb animációs film kategóriájában három Disney (Jégvarázs 2., Toy Story 4., Az oroszlánkirály), egy DreamWorks (Így neveld a sárkányodat 3.) és egy Laika alkotás szerepelt (A hiányzó láncszem). A Disney győzelmét nemcsak a bevételek miatt, hanem a Golden Globe korábbi animációs díjazottjai miatt is mindenki biztosra vette, ám a szavazók legnagyobb meglepetésünkre a legkisebb esélyest, a legkevesebb felhajtást kapó A hiányzó láncszemet választották. Ez nemcsak nekünk, hanem a díjat átvevő Chris Butler rendezőnek és Arianne Sutner producernek is sokkoló volt, a köszönőbeszédükben alig bírták összeszedni a gondolataikat a meglepetéstől. Egyébként negyedszerre jelöltek Laika-filmet Golden Globe-ra (Coraline és a titkos ajtó, Doboztrollok, Kubo és a varázshúrok), ám ez volt az első alkalom, hogy a jelölést díjra váltották.

Sőt, nemcsak a Laikának első ez a díj, hanem a Golden Globe történetében is elsőnek számít, ugyanis A hiányzó láncszem az első stop motion animáció, amit díjjal jutalmaztak. A Laika filmjein kívül stop motion jelölt volt korábban A kutyák szigete, Az életem Cukkiniként, az Anomalisa, a Shaun, a bárány - A film, a Frankenweenie és A fantasztikus Róka úr. 

Új év, régi sorozat – 2016 januárjában kezdtük A hónap animációi válogatásunkat, amiben az elmúlt hónap kedvenc rövidfilmjeit szedjük össze. Most a 2019 decemberi kedvencek következnek, melyben olyan izgalmas filmek is vannak, mint a rizográf technikával készült Duerrenwaid 8, vagy a Facing It, mely az élőszereplős filmet keveri a pixillációval és a gyurmaanimációval, és két magyar alkotást is megnézhettek: Simonyi Balázs Lajos és Laci című kisfilmjét egy új barátság kialakulásáról, valamint Bátory Péter szexuális és nemi alapú bántalmazásról szóló alkotását.

Elérkezett 2020 is, amit mi mással is köszönthetnénk, mint animációkkal. Így újév első napján, másnaposan vagy frissen kialudtan nézzétek meg ezeket a szuper kisfilmeket a 20. századból! Vajda Béla dokumentarista Pléh-boya (1973) egy olyan férfit szólaltat meg, aki nappal tetőfedőként dolgozik, éjjel pedig gazdag ficsúrként szédíti a nőket és pazarolja a pénzét. Szintén Vajda jegyzi az Arany Pálma-díjas Moto perpetuót (1980), melyben egy páternoszterben látjuk a 20. századot jellemző kulturális, társadalmi és politikai eseményeket, ahogy ész nélkül suhannak el mellettünk. Szoboszlay Péter szintén dokumentarista Rend a házban (1970) című kisfilmjében egy házmester tekinti magát kiskirálynak és akad ki a rendetlen lakók életmódján, Reisenbüchler Sándor Boldog világvége (1999) című animációja pedig azt a káoszt mutatja be, ami világunkat jellemezte az ezredfordulón, de talán még ma is. És persze Kovásznai György Habfürdője sem maradhat ki, ami minden alkalomra szuper választás! 

2019 eseménydús év volt magyar animációs szempontból, úgyhogy az alábbiakban áttekintjük, hogy mi is történt az elmúlt évben itthon.

FESZTIVÁLSZEREPLÉSEK ÉS SIKEREK

Január elején kiderült, hogy két magyar animáció is bejutott a Berlinale rövidfilmes versenyprogramjába: Tóth Luca második szerzői filmje, a Lidérc úr (interjúnk), valamint Buda Flóra Anna MOME Anim diplomafilmje, az Entropia (interjúnk). Utóbbi el is hozta az LMBTQ filmeket jutalmazó Teddy-díjat.

Az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon debütált Andrasev Nadja első egyedi filmje, a Szimbiózis, a diplomafilmes versenyből pedig idén sem hiányozhattak MOME alkotások: Buda Flóra Anna Entropia, valamint Hana Yamazaki The Act of Breathing című alkotásait láthatta a közönség, az Annecy Classics szekcióban pedig bemutatták a felújított Macskafogót és a János vitézt. Ezen kívül a MIFA pitchfórumán szerepelt még két magyar projekt: Kreif Zsuzsanna Forró helyzet a hüllők bolygóján és Daniel Gray Hide című koprodukciós filmterve, ráadásul mindkettő díjjal tért haza.

Andrasev Nadja: Szimbiózis

Tavaly készítettünk egy összeállítást, melyben összeszedtük milyen animációkkal érdemes zárni az évet. Idén is megnéztük a kínálatot, viszont már nemcsak a mozik műsorából válogattuk, hanem online streaming szolgáltatók felhozatalából is, úgyhogy aki inkább otthon maradna, az is talál kedvére valót.

Shaun, a bárány és a farmonkívüli

24 éve, Nick Park Oscar-díjas Wallace és Gromit: A birka akció című kisfilmjében bukkant fel először Shaun, a leghíresebb gyurmabárány, a közönség pedig annyira megszerette, hogy előbb önálló sorozatot, majd egész estés filmet is kapott. A 2015-ös Shaun, a bárány mozifilm folytatása idén érkezett a mozikba, méghozzá a nosztalgiavonatra fülelve, erős Stranger Things hatásokkal. A Shaun, a bárány és a farmonkívüli új főszereplője Lu-La, aki egy távoli bolygóról került véletlen a Földre, hazajuttatásában pedig a farm lakói segítenek, élükön Shaunnal. Ám az űrakció nem is olyan egyszerű, hiszen a nyomukban UFO-nyomozók vannak, na meg az UFO-őrült, szórakozni vágyó közönség. Aardmanék nem tudnak hibázni, évről évre ontják magukból az eredeti és mókás ötleteket, és ez idén sem változott, csupán csak meglovagolták azt a sci-fi divathullámot, amit a Stranger Things indított el pár éve, így kerültek a filmbe utalások olyan sci-fi klasszikusokból, mint az Alien, a 2001: Űrodüsszeia, az ET, vagy az X-akták. Nem mintha egy Aardman-film ne lenne önmagában is szórakoztató, de ezek az utalások még jobb pillanatokat okoznak a felnőtteknek.

I Lost My Body

Májusban írtuk, hogy először nyerte animációs film a cannes-i Kritikusok Hetének nagydíját. Az elsőfilmes Jérémy Clapin I Lost My Body (J'ai perdu mon corps) című alkotása azóta sorra nyerte a díjakat és erős versenyzőnek számít a 2020-as Oscar animációs kategóriájában, a forgalmazási jogait pedig a Netflix vette meg, és nálunk is elérhető. A film szürreális alaphelyzetből indul ki: egy levágott kézfej indul útra Párizsban, hogy visszatérjen a testhez, amelyhez tartozik, egy Naoufel nevű fiúhoz. Miközben átküzdi magát Párizs legbaljósabb szegletein, útja során emlékképek jelennek meg, melyek akkoriból származnak, amikor még a fiú testéhez tartozott. Az I Lost My Body nem közönségfilm, nagyon csendben és szolidan, de egyre intenzívebben a néző bőre alá kúszva hat. Közel sem szerelmi történet, sokkal inkább a gyász feldolgozásának megjelenítése, melyben a kéz az emlékezés eszköze, a főszereplő srác gyerekkori élményeinek felidézése, amikor még a szülei éltek. Az egész film lírai, amit Dan Levy csodálatos kísérőzenéje emel ki, néhol nagyon menő kortárs francia hiphoppal megtörve.

Már harmadik éve, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum szuper magyar filmeket tesz ingyenesen elérhetővé karácsonyra. Idén december 20. és január 5. között 66 alkotás került fel a Filmarchívum vimeo csatornájára, melyek között 11 animáció szerepel.

Ugyan a tavalyi 40-hez képest az idei 11 animáció nem olyan sok, viszont így is szuper, hogy animációs ritkaságokat nézhetünk digitálisan felújított változatban. Az egész estés válogatásban három film szerepel, mindhárom irodalmi adaptáció. Az első egész estés magyar animáció Jankovics Marcell 1973-ban, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján bemutatott János vitéz című alkotása. Arany János Toldiját adaptálta Gémes József a Daliás idők című, 1984-ben bemutatott filmben, mely az első egész estés festményanimáció, és amely 1985-ben Annecy-ban elnyerte a legjobb animációs nagyjátékfilmnek járó Kristály-díjat. A harmadik irodalmi adaptáció Dargay Attila Lúdas Matyi című, 1977-ben bemutatott klasszikusa, Fazekas Mihály azonos című elbeszélő költeménye alapján. 

Gémes József: Koncertissimo