Ez a cikk a Csillagszálló 2019/4 számában megjelent tanulmányom részben átdolgozott újraközlése. A tanulmányt két részre bontottuk a Dot & Line-on, az első részben olyan nemzetközi tendenciákat mutattam be, amelyek reflektálnak arra, hogy a képregényhagyományban a férfi hősök és férfi szuperhősök mellett másfajta szereplőket is felvonultassanak. Azt állítottam, hogy "a közelmúltig kevés nő vett részt" a fősodorbeli képregény (Marvel, DC) munkafolyamataiban, valamint hogy a nők jellemzően nem itt dolgoznak, hanem inkább a szerzői képregények világában. Az első részben néhány angol, francia és magyar példát is hoztam arra, hogy milyen kortárs törekvések vannak arra, hogy a múltban képregényt alkotó nők munkáját megismertessék a szélesebb olvasóközönséggel.

Aki a nők szerepének változásáról szeretne tájékozódni az amerikai képregénypiacon, annak ajánlom az Eisner-díjak történetét, amely mutatja azt, hogy a közelmúltig a díjazottak férfiak, és hogy az elmúlt években több női alkotó került előtérbe. (Példák: első női íróként 2018-ban kapott Eisnert Marjorie Liu, a legjobb író és rajzoló díját 2015-ben kapta Raina Telgemeier, a 2000-es években több kategóriában hat Eisner-díjat kapott Jill Thompson. Előttük elvétve találunk női díjazottat.) Továbbá igen érdekes statisztikákat lehet olvasgatni arról, ahogy a fősodor (azaz Marvel, DC) igyekszik tudatosan változtatni az alkotógárdáján nemi hovatartozás és etnikum szempontjából, amivel hozzájárul közönségének változásához is. (Például a Marvelnél 2014-ben 12% volt a női képregénykészítők aránya, 2018-ban 16.3% – ami véleményem szerint bizony nem sok. Ezen statisztikát lebontva azt látjuk, hogy az írók aránya a 2014-es 3.6%-ról 16.2%-ra nőtt, a rajzolóké 1.1%-ról 5,8%-ra, és főleg a segédszerkesztők között találunk sok nőt: 2018-ban 69.7%-uk volt nő.)

Marjai Petra Lilla: Eki & Coco

Az animációsok hétköznapjait kevésbé borította fel a koronavírus, mint az élőszereplős filmekkel foglalkozó alkotótársaikét, hiszen a távmunka mindennapos számukra. Így nekik inkább a szabadidejük változott, közös kávézás, mozizás vagy bármilyen kültéri szórakozás helyett otthon vannak, kreatív ötletekkel ütik el az időt, vagy éppen még többet dolgoznak. A karanténos mindennapokról faggattuk már a hazai gif-herceget, Klement Csabát, a Kuflik direktorát, Jurik Kristófot, a felejthetetlen Nyuszi és Őz rendezőjét, Vácz Pétert, a szédületes Limbo-Limbo Travel társalkotóját, Kreif Zsuzsannát, a mesés kacajáról is ismert Tóth Lucát, az erotikus naptárötlettel előrukkolt Buda Flóra Annát, most pedig Bucsi Rékát kérdeztük új projektjéről és a három hónapos karanténról.

Bucsi Réka már rögtön MOME diplomamunkájával nagy szakmai hírnevet szerzett, amikor 2014-ben Oscar shortlistre válogatták a Symphony no. 42-t. Azóta francia-magyar koprodukcióban elkészítette a szerelem sokféleségét bemutató LOVE-ot, majd dán felkérésre egyórás háttéranimációt rendezett az Aarhus Jazz Orchestrának, amiből a Solar Walk című kisfilm is született. Réka 2014 óta minden páros évben visszatér a Berlinaléra, de míg korábban kisfilmjeivel szerepelt a versenyprogramban, idén zsűritag volt. Közben sok kisebb projekten dolgozott, például az FX Networks-nek, a Cartoon Networknek és az Adult Swimnek, előadott többek közt a Pictoplasmán Berlinben és New Yorkban, valamint az FMX konferenciáján Stuttgartban, az amerikai CalArts-on pedig workshopot is tartott. Legutóbbi munkája egy karantén alatt született született kisfilm, melyet a magyar Plante. növénybolt ihletett.

Bucsi Réka a Boddah stúdióban (Fotó: Farkas Júlia)

Az idei, 2020-as képregénydíjak közül az egyiket, a legjobb képregénynek járót női alkotók nyerték: A vízitündér c. képregény első részéért Maria Surducan és Benczédi Anna Júlia kaptak díjat. A zsűrizése során kezdtünk el arról beszélgetni Herczeg Zsófival, hogy bár a képregény és a zine hasonló eszközöket használó kifejezési formák, az animáció pedig szintén rajzolt történetelmesélő médium, a kortárs képregényes, zine-es és animációs közegekben mégis másfajta megközelítések, témák futnak, és nagyon eltér az alkotók között a nemek aránya: irtó kevés női képregényalkotó van, a képregénykiadásban kevés a női szereplő, a képregénypiacon kevés a női olvasó.

Maria Surducan, Benczédi Anna Júlia: A vízitündér

Ennek okait nyilván nem abban kell keresni, hogy önmagában a képregény férfiasabb volna – hanem struktúrákban, a közegek magukkal hozott hagyományaiban, és abban, ahogy szerveződnek. Az alábbi, kétrészes cikkben ezeket az okokat térképezem fel, remélve, hogy tudatosításukkal jobban megértjük, miért találja meg a képregény Magyarországon a nőket olyan lassan – miért találják meg a női alkotók és olvasók a képregényt olyan lassan. A szöveg egy korábbi tanulmányom némileg módosított újraközlése, mely eredetileg a Csillagszálló 2019/4-es számában jelent meg.

Éppen ma 20 éve mutatták be (Magyarországon augusztus 17-én) Nick Park és Peter Lord klasszikussá vált Csibefutam című gyurmafilmjét, mely máig a legtöbb bevételt hozó stop motion film (225 millió dollárt hozott világszinten). Nem véletlen reppentek fel a pletykák, hogy készül a folytatása (legutóbb 2018-ban), amit most az alkotók erősítettek meg: 2021-ben a Netflixen mutatják be az egyelőre cím nélküli második részt.

Az Annecy 2020 Online fesztivál keretében, a Csibefutam 20. jubileumán tettek közzé egy félig nosztalgiázó, félig bejelentő videót: az eredeti film rendezői, Nick Park és Peter Lord mellett a folytatás direktora, Sam Fell is beszállt a beszélgetésbe, akik hivatalosan is megerősítették a Csibefutam folytatásának hírét. Sam Fell korábban az Elvitte a víz című CGI Aardman-film társrendezője volt, nem mellesleg az ő nevéhez fűződik a Laika egyik legjobb filmje, a 2012-es ParaNorman. A Netflix sem újdonság az Aardman számára, hiszen idén év elején került fel a streamingszolgáltató oldalára a legutóbbi nagyjátékfilmjük, a Shaun, a bárány – Farmageddon is.

Csibefutam

Illés Dániel és Marosi Kitti, egykori METU animáció alapszakos hallgatók 2016-os diplomamunkája volt a Falcon City nevű videójáték ötlet és trailer, mely mostanra játék formában is megvalósult.

"Elsősorban rövidfilmek készítésére fókuszáluk, de a műfaji sokszínűség jegyében örömmel engedünk teret olyan más jellegű projekteknek is, mint például a nagy népszerűségnek örvendő videójátékok." – mondta Kiss Melinda, a METU animáció képzéseinek vezetője a játéktervezés első lépéseiről. "Bár az animációs munka szempontjából sok a hasonlóság, egy játék tervezése más típusú odafigyelést, kiemelt rendszerező készséget és magas technikai tudást igényel. Dani és Kitti személyében egy olyan elkötelezett alkotópárossal dolgozhattunk, akik kitartásukkal megugrották ezt a bizonyos értelemben magasabbra tett lécet. Külön öröm, hogy a Likely Games fantáziát látott a tervben és felkarolta, az ő közreműködésük nélkül a Falcon City nem válhatott volna (METU Animáció vonatkozásban elsőként) élesben is működő játékká. Mindez ismét nagyszerű visszaigazolása annak, hogy jó úton haladunk, hiszen azt láthatjuk, hogy szakmai tudásuknak és hozzáállásuknak köszönhetően, végzett hallgatóink jó eséllyel megtalálják helyüket az általuk választott területen."

Falcon City

A kilencedik Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál idén maratoni kiadással jelentkezik. A közel két hétig tartó budaörsi eseményen október 19. és 31. között pályakezdő alkotók mutathatják be legfrissebb munkáikat.

A 9. Primanimára a 2017 januárja óta készült, 25 percnél nem hosszabb animációs diák-, diploma-, elsőfilmek és gyerekfilmek nevezését várják a szervezők. A gyermekfilmes versenyben az egyetlen feltétel, hogy a nevezett film rendezője nem lehet idősebb 40 évnél. Idén újra külön  kategóriában versenyeznek a kamaszoknak készült filmek, és a tavalyi évhez hasonlóan kiemelten várják az animációs dokumentumfilmeket.

A részletes kategórialista és a nevezési szabályzat a Primanima honlapján, illetve Filmfreeway-oldalán olvasható. Mindkét felületen nevezhetők is a filmek. A nevezési határidő július 31. 

Van-e élet a maszkon túl? Átlátunk-e rajta? Patrovits Tamásnak az idei fesztiválhoz tervezett plakátja ezt a kérdést teszi fel.