Júliusban tíz szuper MOME Anim film kerül fel végleg a netre, melyek bejárták a világ filmfesztiváljait és számos díjat nyertek. Elsőként Bognár Éva Katinka Hugo Bumfeldt című diplomafilmjét láthatjuk.

Katinka 2015-ben diplomázott Hugo Bumfeldt című kisfilmjével, mely egy távoli bolygón élű űrlény kisfiúról, Hugóról szól, aki megkapja élete első kisállatát: egy Földről elrabolt könnyűbúvárt. Ugyan a történet egy másik bolygón játszódik, viszont ugyanazok a problémák merülnek fel abban a társadalomban is, mint nálunk a Földön. Ez a fordított világ (ahol egy emberi lény a házi kedvenc) a gyerekek számára is érhetően és empatikusan jeleníti meg, hogy mi emberek hogyan bánunk az állatainkkal és egymással. Ami az egyik félnek csak játék, a másiknak szenvedés lehet, és hiába közelítünk jóindulatúan, nem érezzük át a másik helyzetét. Emiatt a film nagy erénye, hogy elgondolkodtat a gyerekkori tapasztalatok és a szülői felvilágosítás fontosságáról, és bemutatja, hogy miként alakul ki egy gyerekben a felelősség érzete. Ilyen szempontból a Hugo Bumfeldtben felvetett kérdések nagyon hasonlítanak René Laoux felnőtt közönséget célzó A vad bolygó (1973) című filmjében lévőkre, melyben szintén emberek vannak háziállatként tartva az idegenek, csak ők sokkal szélsőségesebb módon bánnak velük, emiatt a társadalomkritikája is sokkal élesebb.

Bognár Éva Katinka: Hugo Bumfeldt

Az már biztos, hogy az elmúlt 5 év (animációs szempontból) legzsúfoltabb hónapja idén június volt, mivel a legnagyobb animációs fesztivál, az Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztivál szinte teljes programját online térbe költöztették a szervezők a koronavírus miatt, így egy akkreditációval az összes programot meg lehetett nézni (leszámítva a MIFA részt). Úgyhogy két hét alatt több mint száz filmet láttunk, nem beszélve az olyan kísérőprogramokról, mint a mesterkurzusok vagy a work in progress videók. Úgyhogy most egy bőséges válogatást hoztunk a júniusi kedvenceinkből, melyek közt akad olyan is, amit az Annecy 2020 Online feszten is lehetett látni.

Idén először a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakja egy teljes hónapot szentel volt hallgatói diplomafilmjeinek bemutatására, melyeket mostantól bárki megtekinthet. 

Az első film online premiere július 6-án várható, ezt követően minden második napon egy újabb filmet ismerhet meg a nagyközönség, összesen tízet. A filmek mind, a rendezőkhöz mérten, igen sokszínűek, a premierek sorrendje ezt a színes kavalkádot erősíti és mutatja be. Nagyon fontos pont ez a szak életében, hiszen a diplomafilmek körül mindig nagy az érdeklődés, azonban ezek a filmek eddig csak fesztiválokon voltak megtekinthetők.

Online debütál Bognár Éva Katinka Hugo Bumfeldt című kisfilmje, melyben egy távoli bolygón élő űrlény kisfiú megkapja az első kisállatát: egy Földről elrabolt könnyűbúvárt. Szintén a kozmoszba vezet Takács Anikó Cosmic Jacuzzi című kisfilmje, melyben két kamionost elrabolnak az ufók és egy furcsa gombadzsungelbe viszik őket, ahol extrán pszichedelikus élményben lesz részük. Ha már pszichedelia: Bárány Dániel Házibuli című kisfilmje egy őrületes morfanimáció a házibulikról, ami a folyamatos száguldásával és karaktereinek alakulásával rántja be a nézőt. Felvidéki Miklós a klasszikus kísértetház horrorzsánert eleveníti fel aprólékosan kidolgozott filmjében, a Gorgonban, melyben egy fiút követünk nyomon, aki eltévedt egy hatalmas, félelmetes házban. 

Bognár Éva Katinka: Hugo Bumfeldt

Ez a cikk a Csillagszálló 2019/4 számában megjelent tanulmányom részben átdolgozott újraközlése. A tanulmányt két részre bontottuk a Dot & Line-on, az első részben olyan nemzetközi tendenciákat mutattam be, amelyek reflektálnak arra, hogy a képregényhagyományban a férfi hősök és férfi szuperhősök mellett másfajta szereplőket is felvonultassanak. Azt állítottam, hogy "a közelmúltig kevés nő vett részt" a fősodorbeli képregény (Marvel, DC) munkafolyamataiban, valamint hogy a nők jellemzően nem itt dolgoznak, hanem inkább a szerzői képregények világában. Az első részben néhány angol, francia és magyar példát is hoztam arra, hogy milyen kortárs törekvések vannak arra, hogy a múltban képregényt alkotó nők munkáját megismertessék a szélesebb olvasóközönséggel.

Aki a nők szerepének változásáról szeretne tájékozódni az amerikai képregénypiacon, annak ajánlom az Eisner-díjak történetét, amely mutatja azt, hogy a közelmúltig a díjazottak férfiak, és hogy az elmúlt években több női alkotó került előtérbe. (Példák: első női íróként 2018-ban kapott Eisnert Marjorie Liu, a legjobb író és rajzoló díját 2015-ben kapta Raina Telgemeier, a 2000-es években több kategóriában hat Eisner-díjat kapott Jill Thompson. Előttük elvétve találunk női díjazottat.) Továbbá igen érdekes statisztikákat lehet olvasgatni arról, ahogy a fősodor (azaz Marvel, DC) igyekszik tudatosan változtatni az alkotógárdáján nemi hovatartozás és etnikum szempontjából, amivel hozzájárul közönségének változásához is. (Például a Marvelnél 2014-ben 12% volt a női képregénykészítők aránya, 2018-ban 16.3% – ami véleményem szerint bizony nem sok. Ezen statisztikát lebontva azt látjuk, hogy az írók aránya a 2014-es 3.6%-ról 16.2%-ra nőtt, a rajzolóké 1.1%-ról 5,8%-ra, és főleg a segédszerkesztők között találunk sok nőt: 2018-ban 69.7%-uk volt nő.)

Marjai Petra Lilla: Eki & Coco

Az animációsok hétköznapjait kevésbé borította fel a koronavírus, mint az élőszereplős filmekkel foglalkozó alkotótársaikét, hiszen a távmunka mindennapos számukra. Így nekik inkább a szabadidejük változott, közös kávézás, mozizás vagy bármilyen kültéri szórakozás helyett otthon vannak, kreatív ötletekkel ütik el az időt, vagy éppen még többet dolgoznak. A karanténos mindennapokról faggattuk már a hazai gif-herceget, Klement Csabát, a Kuflik direktorát, Jurik Kristófot, a felejthetetlen Nyuszi és Őz rendezőjét, Vácz Pétert, a szédületes Limbo-Limbo Travel társalkotóját, Kreif Zsuzsannát, a mesés kacajáról is ismert Tóth Lucát, az erotikus naptárötlettel előrukkolt Buda Flóra Annát, most pedig Bucsi Rékát kérdeztük új projektjéről és a három hónapos karanténról.

Bucsi Réka már rögtön MOME diplomamunkájával nagy szakmai hírnevet szerzett, amikor 2014-ben Oscar shortlistre válogatták a Symphony no. 42-t. Azóta francia-magyar koprodukcióban elkészítette a szerelem sokféleségét bemutató LOVE-ot, majd dán felkérésre egyórás háttéranimációt rendezett az Aarhus Jazz Orchestrának, amiből a Solar Walk című kisfilm is született. Réka 2014 óta minden páros évben visszatér a Berlinaléra, de míg korábban kisfilmjeivel szerepelt a versenyprogramban, idén zsűritag volt. Közben sok kisebb projekten dolgozott, például az FX Networks-nek, a Cartoon Networknek és az Adult Swimnek, előadott többek közt a Pictoplasmán Berlinben és New Yorkban, valamint az FMX konferenciáján Stuttgartban, az amerikai CalArts-on pedig workshopot is tartott. Legutóbbi munkája egy karantén alatt született született kisfilm, melyet a magyar Plante. növénybolt ihletett.

Bucsi Réka a Boddah stúdióban (Fotó: Farkas Júlia)

Az idei, 2020-as képregénydíjak közül az egyiket, a legjobb képregénynek járót női alkotók nyerték: A vízitündér c. képregény első részéért Maria Surducan és Benczédi Anna Júlia kaptak díjat. A zsűrizése során kezdtünk el arról beszélgetni Herczeg Zsófival, hogy bár a képregény és a zine hasonló eszközöket használó kifejezési formák, az animáció pedig szintén rajzolt történetelmesélő médium, a kortárs képregényes, zine-es és animációs közegekben mégis másfajta megközelítések, témák futnak, és nagyon eltér az alkotók között a nemek aránya: irtó kevés női képregényalkotó van, a képregénykiadásban kevés a női szereplő, a képregénypiacon kevés a női olvasó.

Maria Surducan, Benczédi Anna Júlia: A vízitündér

Ennek okait nyilván nem abban kell keresni, hogy önmagában a képregény férfiasabb volna – hanem struktúrákban, a közegek magukkal hozott hagyományaiban, és abban, ahogy szerveződnek. Az alábbi, kétrészes cikkben ezeket az okokat térképezem fel, remélve, hogy tudatosításukkal jobban megértjük, miért találja meg a képregény Magyarországon a nőket olyan lassan – miért találják meg a női alkotók és olvasók a képregényt olyan lassan. A szöveg egy korábbi tanulmányom némileg módosított újraközlése, mely eredetileg a Csillagszálló 2019/4-es számában jelent meg.