Nyilvános a Utah-ban megrendezett Slamdance idei programja, melyben két magyar animáció, Andrasev Nadja Szimbiózis című kisfilmje, valamint Kreif Zsuzsanna Candide szériájának egyik epizódja is szerepel. 

Január 24. és 30. között, a Sundance-szel egyidőben és szintén Park City-ben rendezik meg a Slamdance filmfesztivált, melyet 1995-ben alapítottak azok az amerikai függetlenfilmesek, akiknek alkotásai nem kerültek be a Sundance-re és meg akarták csinálni a saját fesztiváljukat. A Slamdance-t a mai napig filmkészítők szervezik filmkészítők számára, és mára szintén egy elismert filmes eseménnyé vált. A Slamdance-en debütált rövidfilmjével többek közt Ari Aster (Örökség), Rian Johnson (Star Wars: Az utolsó jedik), Christopher Nolan (Eredet), valamint Lena Dunham (Csajok) és Bong Joon Ho (Élősködők) is.

Andrasev Nadja: Szimbiózis

Az idei Slamdance animációs rövidfilmes versenyprogramjában vetítik Andrasev Nadja Szimbiózis című filmjét, mely egy fiatal nőt követ nyomon, aki a férje szeretői után kutat, féltékenységét pedig hamar felváltja a kíváncsiság és nyughatatlan érdeklődése életre szóló változást indít el benne. Nadja nem újonc a Slamdance-en, ugyanis három éve A nyalintás nesze című diplomafilmjével már szintén versenyzett a utah-i fesztiválon.

A Klaus Oscar-jelölése után nem meglepő, hogy a Netflix még bátrabb húzásra készül: a kortárs stop motion animáció leghíresebb fiatal alkotóit kérte fel egy fekete humorú szkeccsfilmre.

A Klaus hagyományos 2D technikája után a Netflix most egy másik hagyományos animációs technikájú filmet tervez, méghozzá egy stop motion darabot. A The House című film középpontjában három generáció áll, akiknek szürreális történetein keresztül mutatják be hogyan formálták a házat az otthonaikká. A filmet a Nexus animációs stúdióval együttműködve készítik, akik többek közt az Oscar-jelölt This Way Up című rövidfilmet, valamint a George Méliès munkásságát ünneplő Back to the Moon-t is gyártották, utóbbi egyébként az első kollaborációjuk volt a Google Doodles és a Google Spotlight Stories csapatával.

Marc James Roels, Emma de Swaef, Niki Lindroth von Bahr és Paloma Baeza

De ennél sokkal nagyobb hír, hogy kiket szerződtettek rendezőknek. Az alkotókban nemcsak a stop motion mesteri használata a közös, hanem a témáik és a stílusuk is hasonló: melankolikus történetek hétköznapi alakokról abszurd helyzetekben, sok társadalomkritikával és empátiával. 

A The House első etapját a belga Emma de Swaef és Marc James Roels fogja rendezni, akik 2012-ben az Oh, Willy... című csodálatos kisfilmjükkel és az aprólékosan kidolgozott gyapjú technikával hívták fel magukra a figyelmet, legutóbb pedig a szintén gyapjúbábokat használó This Magnificent Cake! című fekete humorú szkeccsfilmjükkel arattak sikert, melyben az emberi lét gyarlóságát szürrealizmussal keverték. 

A 2018-as Anilogue nyitófilmje volt a Kirikou-filmek alkotójának, Michel Ocelot francia rendező Dilili Párizsban című alkotása, mely egy kislány szemszögéből mutatja be a nők elleni erőszakkal való küzdelmet Párizsban, a XX. század derekán, az ipari fejlődés egyik legmozgalmasabb időszakában. A főszereplő Dilili, az ifjú kanak segítségére lesz egy riksás fiú, akik kalandjaik során különös alakokkal találkoznak, új nyomokkal segítve a fiatalok nyomozását az eltűnt lányok után.

A Dilili Párizsban 2019-ban elnyerte a francia Oscar-nak tartott César-díjat a legjobb animációs film kategóriában. Michel Ocelot filmje most január 18-án, szombaton, a Francia Intézetben újra látható lesz francia nyelven és magyar felirattal. A vetítés után képregény-készítő workshop is lesz, melyen a gyerekek a saját Dilili-képregényüket alkothatják meg a Médiatár egyik tabletjén. A foglalkozáson a Francia Intézetben vetített Dilili Párizsban című filmre váltott jeggyel (500 forint) vagy az IF Pass kártyával lehet részt venni.

Jegyek kaphatók online vagy a Médiatárban, további részletek a Francia Intézet honlapján, a facebook-esemény itt található.

Ha páros év, akkor Bucsi Réka a Berlinalén – így van ez 2014 óta, amikor Symphony no. 42 című MOME Anim diplomafilmjével a Berlinale Shorts versenyprogramjában debütált, majd 2016-ban LOVE című, francia-magyar koprodukcióban készült első függetlenfilmjével, és 2018-ban Solar Walk című rövidfilmjével tért vissza a német fesztiválra. Mi több, a Solar Walk elnyerte az Audi Short Film Award-ot, melyet azzal kommentált Réka, hogy "Még soha nem kaptam ekkora elismerést a munkámért." 2020-ban pedig nem versenyfilmmel, hanem a rövidfilmes zsűri egyik tagjaként vesz részt a medvés fesztiválon.

A 70. Berlinalét február 20. és március 1. között rendezik meg, az idei zsűri elnöke Jeremy Irons lesz. A rövidfilmes zsűriben Bucsi Réka mellett Fatma Çolakoğlu török kurátor, valamint a dél-afrikai származású Lemohang Jeremiah Mosese filmkészítő vesz részt. Ők hárman fogják a rövidfilmes versenyben odaítélni az Oscar-kvalifikáló Arany Medvét, az Ezüst Medvét, a 20.000 euróval járó Audi Short Film Award-ot, valamint ők választják ki azt a berlini rövidfilmet, amely indulhat az Európai Filmdíj rövidfilmes kategóriájában.

Bucsi Réka a 2018-as Berlinalén

Minden évben úgy állunk az Oscar-hoz, hogy minek írjunk róla, hiszen úgyis unalmas és kiszámítható a jelöltek névsora, és már csak a Disney versenyez a Disney-vel, a kasszasikerek helyett magasabb művészeti ambíciójú egész estés filmeket, esetleg felnőtteknek szóló animációkat nemigen válogatnak be, és csak rövidfilmek terén van egy kis változatosság. Aztán jön Bucsi Réka, Kreif Zsuzsanna és Zétényi Bori, Bognár Éva Katinka, Andrasev Nadja, vagy idén Tóth Luca, akiknek rövidfilmjei nyertek Oscar-kvalifikáló díjat (ám végül sajnos nem kaptak jelölést, legutoljára 2015-ben lett shortlistes a Symphony no. 42). De az egész estések terén is nagy hír volt, hogy a Ruben Brandt, a gyűjtő Oscar-nevezett lett 24 másik film mellett, viszont az amerikai mozis időzítés és a külföldi marketing nagyon félresikerült, emiatt az Akadémia tagjai fejében nem is nagyon maradhatott meg, hogy aztán eszükbe jusson akár shortlistre juttatni. 

Viszont az idei, 92. Oscar-gála animációs jelöltjei – különösképpen az egész estések – üdítő változást jelentenek. A legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjért öt alkotás versenyez, köztük három stop motion darab (ezek közül kettő diplomafilm) és két kisfilm nagy stúdiótól, ráadásul mindkettő 2D. Az öt döntősből négy online is megtekinthető.

Daria Kashcheeva: Daughter

Eljött végre a nap, amit már a 2018-as Kiskakas óta vártunk: online is nézhető Hegyi Olivér Take Me Please című MOME Anim diplomafilmje, melyben a legabszurdabb eseményeken keresztül élhetjük át a szakítás minden érzelmi hullámát.

A 2018-as Kiskakason mutatkozott be Hegyi Olivér MOME animáció mesterszakos diplomafilmje, a Take Me Please, amibe első látásra beleszerettünk személyessége, humora, frissessége és vagánysága miatt. Az utóbbi években nagyon sok animációs alkotó dolgoz fel személyes történetet: ott van például Andrasev Nadja Szimbiózis című kisfilmje, melyben a megcsalt nő a fiúja szeretői után nyomoz, Buda Flóra Anna Entrópia című diplomafilmjében egy nő három énje, az ösztönlény, a társadalmi elvárásoknak megfelelni próbáló alak és az elfojtott, kitörni vágyó én próbálja megtalálni az útját, Lovrity Anna Katalin Vulkánszigetében a szexuális zaklatást jeleníti meg szimbolikusan, Gyulai Panni pedig az apa elvesztését dolgozza fel Broken Things című filmjében. De hogy a srácok se maradjanak ki, emlékezzünk csak vissza Király Krisztián A körömágyszaggató című filmjére, melyben a rendező a saját és korosztályának általános problémáit eleveníti fel, de ide sorolhatjuk még Vácz Péter Nyuszi és Őz című animációját, melyben a két címszereplő egymásra ható kapcsolatát láthatjuk, és melynek alapját a rendező párkapcsolata adta.

Hegyi Olivér: Take Me Please