Hat év telt el Marc James Roels és Emma De Swaef lenyűgöző stop motion animációja, az Oh Willy... óta, mely egyedi stílusával, a gyapjúból készült, aprólékosan kidolgozott látványvilágával egyből kitűnt az animációs rövidfilmek közül. A 17 perces film főhőse Willy, aki anyja betegsége miatt visszatér gyökereihez, egy nudista kolóniába, ahol felidéződnek gyerekkori sérelmei. Az emlékek hatására utazásra indul, hogy megtalálja önmagát, levetkőzze a társadalom által rárakódott elvárásokat és elengedje anyját. A több mint 80 díjjal jutalmazott, többek közt 2012-ben a legjobb európai animációnak járó Cartoon d’Or-t is elnyerő film sikerét nehéz felülmúlnia a belga alkotóknak, de a Micsoda pompás torta! (This Magnificent Cake!) elég jó kísérlet erre. 

A Micsoda pompás torta! furcsa szerzemény a rövid- és egészestés filmek világában. Egyrészt az Akadémia szabályai szerint akkor számít rövidfilmnek egy alkotás, ha maximum 40 perces, ez a film pedig épphogy csak túllépi ezt a határt a 44 percével. Másrészt a Micsoda pompás torta! egy 5 etapból álló szkeccsfilm, amely különböző karakterekre fókuszál, de mindegyik élete kapcsolódik egymáshoz. De az Oh Willy...-vel nemcsak a gyapjúanimációs technika rokonítja a Micsoda pompás torta!-t, hanem szereplőinek érzékeny bemutatása is.

Micsoda pompás torta!

A humor és a tragédia között lavírozó film a 19. század végén játszódik, nagyrészt a gyarmatosított Afrikában és öt karakter személyes sorsába enged bepillantani: egy rémálmoktól terhelt királyéba, egy luxusszállodában dolgozó középkorú pigmeuséba, egy csődbe ment üzletemberébe, egy hordáréba és egy fiatal dezertőr katonáéba, akik sorsa mind összefügg és alakítja egymást. Nagyon kevés dolgot tudunk meg a szereplőkről, de az a kevés is nagyon sokat mutat abból, hogy kik ők, milyen emberek és milyen életük van, emiatt nagyon könnyen együttérez velük a néző. És ez az, ami igazán erős a Micsoda pompás torta!-ban: szívettépő nézni ezeket az emberi sorsokat, mert ez az egzotikus környezet tele van banális véletlenekből, az emberi közönyből és önzőségből eredő tragédiával. Nemcsak Afrikát gyarmatosítják a szereplők, hanem embertársaikat is kolonizálják.

A király minden vágya, hogy gyarmata legyen Afrikában (a cím a kontinens tortaszelet formájára utal), majd az első szállodát is létrehozza a kontinensen, ahol népéből elsőként egy családját elvesztett pigmeus is dolgozik - hamutartóként. A kis pigmeus végignézi, ahogy a körülötte lévő gazdag, fehér népség civilizálatlan viselkedésével megbecsteleníti ezt a csábítóan titokzatos világot, mit sem törődve a tetteik következményeivel és másokra való hatásukkal. Ezek közé az emberek közé tartozik a családját átverő és kisemmiző üzletember is, aki alkoholba menekülve a saját képére formálja az afrikai kiskirályságát és új társát, egy csigát, akivel csak a barátság felszínes látszatát ápolja. Az ő nagyképűsége, önzősége, nemtörődömsége az okozója az afrikai emberekből álló hordárok tragédiájának is, akiknek sorsát még a király által megalázott klarinétos is alakítja - véletlenül. A leginkább szürreális epizód a dezertőr része, aki nem akar katonának bevonulni, ezért elszökik Afrikába, ahol csak az üresség várja a gazdag, fehér emberek után és egyedül térképezi fel azt, ami megmaradt ebből a világból, és végül eljut a családi kötelék jelentőségének felismeréséig is - vagy annak látszatáig.

Micsoda pompás torta!

Szóval a Micsoda pompás torta! közel sem egy könnyű filmélmény, a társadalomkritikussága mellett nagyon szívettépő, zavarba ejtő, a humora mellett sokszor szomorú, fájdalmas és groteszk, de pont ez az, ami miatt a néző másképp áll fel a székből, mint amilyen állapotban 44 perccel előbb volt, és még sokáig ott motoszkálnak benne az emberi természet negatív tulajdonságai. A két rendező ismét csodálatosan érzékenyen mutat be emberi története(ke)t, amihez nagyon jól passzol ez a kicsit szöszös, egyenetlen és puha gyapjúanimáció. 

A Micsoda pompás torta! 2018-ban Cannes-ban, a Rendezők hetén debütált, premierje óta többek közt elnyerte a nagy múltú zágrábi Animafest Nemzetközi Animációsfilm-fesztivál fődíját és az Ottawai Nemzetközi Animációs Fesztivál egészestés filmnek járó díját is.