Eljött végre a nap, amit már a 2018-as Kiskakas óta vártunk: online is nézhető Hegyi Olivér Take Me Please című MOME Anim diplomafilmje, melyben a legabszurdabb eseményeken keresztül élhetjük át a szakítás minden érzelmi hullámát.
A 2018-as Kiskakason mutatkozott be Hegyi Olivér MOME animáció mesterszakos diplomafilmje, a Take Me Please, amibe első látásra beleszerettünk személyessége, humora, frissessége és vagánysága miatt. Az utóbbi években nagyon sok animációs alkotó dolgoz fel személyes történetet: ott van például Andrasev Nadja Szimbiózis című kisfilmje, melyben a megcsalt nő a fiúja szeretői után nyomoz, Buda Flóra Anna Entrópia című diplomafilmjében egy nő három énje, az ösztönlény, a társadalmi elvárásoknak megfelelni próbáló alak és az elfojtott, kitörni vágyó én próbálja megtalálni az útját, Lovrity Anna Katalin Vulkánszigetében a szexuális zaklatást jeleníti meg szimbolikusan, Gyulai Panni pedig az apa elvesztését dolgozza fel Broken Things című filmjében. De hogy a srácok se maradjanak ki, emlékezzünk csak vissza Király Krisztián A körömágyszaggató című filmjére, melyben a rendező a saját és korosztályának általános problémáit eleveníti fel, de ide sorolhatjuk még Vácz Péter Nyuszi és Őz című animációját, melyben a két címszereplő egymásra ható kapcsolatát láthatjuk, és melynek alapját a rendező párkapcsolata adta.
Hegyi Olivér: Take Me Please
Ebbe a sorba illik Hegyi Olivér Take Me Please című filmje is, mely egy párkapcsolat széthullásának utórezgéseit mutatja be egyszerre humoros és maróan fájó, átélhető módon, a rendező saját, eltorzított hangjának tolmácsolásában, naiv gyermeki rajzokra emlékeztető látvánnyal. A főszereplő srác és barátnője se veled, se nélküled állapot után szakít, de a lány hamar túlteszi magát a dolgon, és az új pasijával együtt egy szupermarketben futnak össze a fiúval, aki egy kis önpusztítás után világgá akar menni. Innentől pedig egy izgalmas, (rém)álomszerű eseménysor veszi kezdetét, kártyajós wécés nénikkel, mindentudó groteszk alakokkal, szeméremsértéssel, tündérekkel, sellőkkel, hippikkel és koporsókkal. Ahogy Tolsztoj kezdte az Anna Kareninát, a boldog családok hasonlóak egymáshoz, a boldogtalanok pedig a maguk módján azok. Rímel ez a gondolat a szakításra is, amivel mindenki, aki volt már szerelmes, könnyen tud azonosulni, viszont a kapcsolat felbomlásának kiheverése mindenkinél más és más. Hegyi Olivérnek pedig ilyen:
Gyakran húzzák rá a magyar animációra, hogy túl érzelmes filmeket csinálnak a nők, most végre kaptunk egy szakítós filmet férfi szemszögből is. Meg is kérdeztük Olivért, hogy mi adta az alapot a filmhez: "A film alapjául az első szakításom szolgált, meg még egy másik, sokkal utána. A tinikori szerelmemmel 17 éves koromban szakítottam, mondván, hogy szeretnék egyedül lenni egy ideig, vagy akár hagyjuk is. De elég határozatlan voltam. Persze pár nap múlva elkezdtem keresni őt, de már késő volt. Iszonyú szenvedéseket éltem át, ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, de a lánnyal jóban maradtam, és éveken keresztül szoros barátságot ápoltunk, bár ritkán találkoztunk. 22 évesen megint összejöttünk, és én fél év múlva megint mondtam, hogy nem vagyok biztos a dologban. Az első esethez nagyon hasonló volt a második is. Ő elég hamar összejött egy másik fiúval, én szenvedtem emiatt, de aztán neki született egy kisbabája. Ez 2014-ben volt, ekkor született meg a film alapgondolata, és azt hiszem, akkoriban eléggé haragudtam magamra. 2015 őszén már a hátam mögött tudva az egészet, jobb híján nyúltam vissza ehhez az ötlethez. Vissza kellett emlékezni rá, milyen volt, mikor ez tényleg fájt, és ez nem volt könnyű. Talán ezért is terelődött sokkal inkább humoros irányba a film."
Hegyi Olivér: Take Me Please
És többek közt ez a humor emeli ki a szakítós filmek sorából, ami nemcsak az abszurd helyzeteknek és alakoknak köszönhető, hanem a hangsávnak is: szinte minden karakternek Olivér a szinkronhangja, méghozzá a nevetségességig eltorzított hangon, mókás hanghordozással és remekül megírt dialógusokkal. De a mellékszereplőkről se feledkezzünk meg, az új barátot Lukács Péter Benjámin hangmérnök szólaltatja meg, a francia párt pedig a szintén animációs Capucine Muller, valamint Gerard Emil játssza. A szinkronválasztásról is mesélt Olivér: "Eredetileg úgy terveztem, hogy nem én leszek a szereplők szinkronhangja csak a fiú főszereplőé. Egy régi barátomat, Lillát kértem meg, hogy jöjjön el a lány szerepére. Megpróbáltuk felvenni, és nagyon vicces volt az egész, de a vitatkozás a lánnyal nem sikerült elég drámaira, bár nekem tetszett. Végül a tanáraim javaslatára döntöttem úgy, hogy megmaradok az animatikos verziónál, amiben a lány hangja is én vagyok." Olivér viszont nem állt meg a szinkronhangoknál, a film zenéjét is ő szerezte (itt meghallgatható), és ha elég figyelmesen hallgatjuk, észrevehetjük, hogy a szupermarket tetején kiborulós jelenet egy szuperjó zörejzene!
Annak, aki már látta a filmet, egy alternatív befejezéssel is szolgált Olivér: "Egy korábbi elképzelés szerint a film végén nem a tengerpartra jut el a francia kocsi, hanem egy karaoke bárban kötnek ki. A főszereplő fiú a kocsiban a francia szotyiról és Alizée Moi Lolita című számáról beszél, majd a bárban elkaraokizzák ezt a dalt a francia lánnyal. De aztán kiderült, hogy iszonyú jogdíjat kellett volna fizetni ezért a számért, hogy szerepelhessen a filmben, úgyhogy más megoldást kerestem." Ehhez készült egy animatik is, amit Olivér el is küldött, megspékelve pár végleges látványtervvel az eredeti befejezéshez.
Az eredeti befejezés végleges látványtervei (Forrás: Hegyi Olivér)
A Take Me Please nemzetközi premierje az Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztiválon volt, elnyerte a legjobb animációs film díját a lengyel ZubrOFFka Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon, a zágrábi Animafest-en és az olasz Concorto Filmfesztiválon pedig a zsűri különdíjával jutalmazták. Itthon a 6. Friss Hús legjobb magyar animációja lett, a 2018-as Primanimán első magyar alkotásként elhozta a nagydíjat, a BuSho-n nemcsak a diákzsűri díjazta, hanem megkapta a legjobb magyar animációnak járó elismerést is, Hegyi Olivér pedig a Jameson CineFest-en elnyerte a 30 év alatti fiatalokat kitüntető Dargay Attila-díjat. De olyan menő fesztiválokon is szerepelt a Take Me Please, mint a helsinki Love&Anarchy Nemzetközi Filmfesztivál, a luxembourgi CinÉast, a berlini Interfilm, és a lengyel Lubuskie Film Summer.
Hegyi Olivér a Primanima Nagydíjával (Fotó: Regőczy László)
A színes, firkás, gyerekrajzos beütésű, utcai művészetre emlékeztető stílusáról ismert Hegyi Olivér az Illyés Művészeti Szakképző Akadémián tanult animációt, majd felvételt nyert a MOME alap-, majd mesterszakára, ahol 2017-ben végzett Take Me Please című filmjével. De adaptálta már József Attila Tiszta szívvel című versét, harmadmagával rendezte az elbaltázott randevút bemutató Vidámparki kalamajkát, Szénási Marcellel készített animációt Gryllus Vilmos Pörög, forog a szoknya című gyerekdalához, Latinovits Zoltán és Almási Éva Oblomov című rádiójátékára animált dialógfilmet, és a Candide széria második részének társrendezője is volt. Nemrég az ASF (Animation Sans Frontiers) nevű nemzetközi animációs programban vett részt, ahol új filmjét, a CUB animációs stúdiónál készülő A szív kertjét készítette elő, mely pár hónapja a Filmjustól kapott támogatást.
Olivérnek 2018-ban jelent meg DIA című képregénye (interjú itt és itt) a FUSS Production kiadásában, melyben egy 18 éves lány gyarló gondolataiba vezeti az olvasót az előítéletek és irigykedések szégyellt indulataival. A FUSS Production egyébként egy baráti társaság és egyben alkotói csapat, amiben többek közt a szintén MOME Animos Balogh Fábián (Our House) és Szénási Marcell (Zűrös környék) is részt vesz, de van köztük szobrász, festő, építész és filmes is. Facebook-on itt tudjátok őket követni, Olivér tumblr oldalát pedig itt.
