Bejelentették az idei Oscar-gála döntőseit, és a legjobb hír, hogy idén is van egy magyar esélyes, hiszen Deák Kristóf Mindenki című filmje a rövidfilmes kategóriában versenyzik.

De animációsoknak is örülhetünk, hiszen a legjobb egészestés dokumentumfilm kategóriájában jelölt lett a BIDF-en vetített Mesés élet (kritikánk itt), ahova elég ritkán jut animált darab (erről itt írtunk). Igaz, a Mesés élet nem animációs film, csupán illusztrációként szerepelnek benne animált szekvenciák, viszont arról is szól, hogy a rajzfilmfigurák, és eleve a rajzfilmek milyen hatást tudnak elérni az embereknél.

Roger Ross Williams: Mesés élet

2016-ban rekordszámú nevezés érkezett a 89. Oscar-gála egészestés és rövidfilmes animációs kategóriáiba, előbbire 27, az utóbbiéra pedig 69 alkotás. A rövidfilmes kategória tízes shortlistjét már korábban kihirdették, ezek közül mindegyiket láthattuk már itthon. 

Az egészestés animáció kategóriájába várható volt, hogy öt film kerül, hiszen közel 70 esélyes volt rá. Végül így alakult a lista: 

• Jelölt lett a Kubo és a varázshúrok (ami szerintünk nemcsak az év animációja hanem az animációtörténet egyk legjobb darabja), így a Laika megkapta a negyedik filmjéért is az Oscar-jelölést. Kritikánk itt.
• Walt Disney-ék sosem hiányozhatnak a jelöltek közül, idén két filmjük is esélyes lett: a Vaiana,
• illetve a Zootropolis című animációjuk.
• Kisebb csodának tekinthető, hogy az Életem Cukkiniként című stop motion film is jelölt lett, ami a svájci Claude Barras első egészestés filmje (a maga 66 percével).
• Nem hiányozhat a listáról egy keleti darab sem, ez pedig Michael Dudok de Wit A vörös teknős című filmje, ami igazából annyira keleti, hogy az egyik koprodukciós partner a Ghibli, egyébként még a német Wild Bunch, illetve a francia Why Not Productions is koproducer volt (a filmen még magyarok is dolgoztak), a végeredmény pedig inkább európai stílusú lett. Kritikánk itt.

Travis Knight: Kubo és a varázshúrok

Rég jelentkeztek a Gobelins hallgatói ilyen komor, feszültséggel és frusztrációval teli rövidekkel, sőt, talán ennyire nyugtalanító darabokat nem is láthattunk tőlük korábban. 

Divina Commedia

A karakteranimációs és animációs filmkészítő program másodévesei öt, alig egyperces animációt készítettek spec effekt feladatként. Van köztük olyan, ami mintha Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjét keverné Giorgos Lanthimos Homárjával, megspékelve a Taxidermia zenéjét is jegyző Amon Tobin stílusával, de láthatunk még egy fekete mágiával teli női generációs történetet, egy olajgőzzel telített antiutópiát gyerekszemmel és egy montázs ujjgyakorlatnak is kiváló rémálmot. Egyetlen pozitív kicsengésű (vagy legalábbis nem frusztráló) rövidet találunk az öt között, amely megidézi a nyolcvanas évek animációs akciósorozatait is.

A Daazo által szervezett Friss Hús Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál programjában idén is megrendezik a rövidfilm​es pitchfórumot. A rendezvény célja, hogy lehetőséget teremtsen fiatal filmes alkotóknak előkészületben levő (akár élőszereplős, akár animációs) projektjeik prezentálására és azok megvitatására.

Beküldendő anyagok:

• max. 2 oldal terjedelmű szinopszis ​(Word vagy PDF formátumban)

• rendezői filmográfia (Word vagy PDF formátumban)

• vizuális koncepció (moodboard) (jpg, jpeg vagy PDF formátumban)

HATÁRIDŐ: 2017. március 1. éjfél

A beérkezett pályázatok közül várhatóan​ tíz filmtervet választanak ki, amelyeket szakmai zsűri előtt mutatnak be az alkotók (rendezők/forgatókönyvírók/producerek – stábonként maximum hárman).

A prezentáció időpontja: 2017. március 31. (péntek) 10.00-13.30, helyszíne: Toldi ​mozi

A BENYÚJTÁS MÓDJA: a pályázati anyagot e-mail​ csatolmányként kell elküldeni a veronika@daazo.com e​-mail címre. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó nevét, telefonszámát és e​-mail címét, valamint nyilatkozatát, hogy pályamunkája saját szerzői műve, és nem sérti más szerzői jogát. A pályázat elbírálása 2017. március 15-ig megtörténik, az eredményéről minden pályázót e-mailben értesítenek.

DÍJAZÁS: a legjobb filmterv pénzdíjban részesül, illetve a nyertes projektet a Daazo és más szervezetek szakmai tanácsokkal segítik.

A FESZTIVÁLRÓL: Az elmúlt négy évben a Friss Hús az egyik legjelentősebb hazai rövidfilmfesztivállá nőtte ki magát, amelyre évente több száz nevezés érkezik. Céljuk, hogy a Friss Hús hosszú távon olyan nemzetközileg is elismert filmes esemény legyen, amelynek programjában szórakoztató és szakmailag izgalmas rövidfilmek láthatóak, és amelyre a filmszakma képviselői megkerülhetetlen találkozópontként tekintenek.

EGYÉB FELTÉTELEK: A pitchfórumon való részvételre a projekt rendezője vagy producere pályázhat. Egy pályázó több pályázatot is benyújthat. A pályázatra történő nevezés ingyenes. A beküldött pályázati anyagokat bizalmasan kezelik.

Gelley Bálint: Gyilkos bálnák (Forrás: CUB Animation)

A szervezők 2015-ben, a 3. Friss Húson tartottak először szakmai programokat, ekkor volt az első magyar rövidfilmes pitchfórum is, ahol a 10 film között 3 animáció volt: Gelley Bálint Gyilkos bálnák, Emil Goodman Sina és Koré 2., valamint Horváth-Molnár Panna Fogas mese című filmterve, egy évvel később pedig Tamás Iván Hogyan keletkezett a világ? című szériájának második része szerepelt a beválogatott filmtervek közt, de mindkét alkalommal élőszereplős darab lett a fórum győztese.

A Friss Húson egyre jobban jönnek fel az animációk, korábban itt írtunk a fesztiválon vetített és a pitchfórumra beválogatott darabokról. A pitchre azért is érdemes nevezni, mert nagyon jó lehetőség az alkotóknak kipróbálni magukat és tapasztalatot szerezni későbbi és akár nemzetközi fórumokhoz, úgyhogy hajrá!

Elkészülhet a Szőrmók Ovi második része, amely A homokvárépítő verseny alcímet viseli. Miklósy Zoltán meséjében a buborékgömbjükben pattogva közlekedő kis szőrmókok, Lali és Flamo azon dolgoznak, hogy megtörjék Sumák Samuék homokvár-hegemóniáját, és két év után az övék legyen a legstabilabb építmény.

Miklósy Zoltán: Szőrmók ovi

Máli Csaba sorozata, a Szupermalac és Űrpatkány a 3-4. epizóddal folytatódhat, amelyben előbb egy elszabadult, éhes fekete lyuktól kell megmenteni a világot, majd az új hőst, Zúzót kell ártalmatlanná tenni. A sorozatról itt írtunk korábban.

Máli Csaba: Szupermalac és Űrpatkány

A Gurmai Beáta rendezte Borka és a varázsruha című meséből is újabb rész készül, az Az undok béka című ötödik epizódban a főhőst rossz kedvéből is kirángatja a varázslatos öltözet, miután megmutatja, mit lehet tenni bánat ellen.

Gurmai Beáta: Borka és a varázsruha

Andrasev Nadja Szimbiózis munkacímű egyedi filmterve is elnyerte a Médiatanács támogatását. A 10 perces animáció vegyes technikával készül (kollázs, digitális rajzanimáció és pixilláció) és arról szól, hogyan dolgozza fel egyedi módon megcsalásait egy feleség, aki előbb nyomozni kezd a szeretők után, majd miután elhatalmasodik rajta a kutató- és gyűjtőszenvedély, természettudományos jelleggel figyeli meg férje nőit.

Vázlat Andrasev Nadja Szimbiózis munkacímen futó tervéhez (Forrás: Andrasev Nadja)

A filmeket 2018. január 31-ig kell elkészíteniük az alkotóknak, a televíziós bemutatók határideje 2018. június 30. A Szőrmók ovit és a Szupermalac és Űrpatkányt a Duna TV, a Borka és a varázsruhát, valamint a Szimbiózist az AMC Networks tűzi műsorra.

Forrás: NMHH

Korábban már írtunk a Festival Scope nevű oldalról, ahol ingyenesen nézhetők a legfrissebb kisfilmek a világ minden tájáról, ráadásul olyan szuper darabok, amelyek még éppen fesztiváloznak. Most egy animációs válogatást tettek közzé, összesen hat filmmel.

A Festival Scope több neves nemzetközi fesztivállal áll kapcsolatban, melyek kínálatából tesz elérhetővé válogatásokat, ráadásul ingyen. Azáltal, hogy ezek ingyenesen megtekinthetők neten, egyrészt a filmrajongók kedvében járnak, hogy akik nem jutnak el különböző fesztiválokra, azok is megismerjenek néhány kiemelkedő alkotást, másrészt ezzel segítik az adott filmek fesztiválútját is, hiszen az egyes filmek felkelthetik például forgalmazók, más fesztiválok és persze más alkotók érdeklődését is, amivel egyfajta promót is nyújt az oldal. 

A filmekhez regisztrálni kell (utána csak hírlevelek érkeznek az újabbnál újabb válogatásokról), aztán egyből nézhető bármelyik darab. Az animációk január 13. és február 13. között érhetők el, de fontos, hogy mindegyik alkotás csak bizonyos ideig és bizonyos megtekintésig nézhető, úgyhogy érdemes sietni a megtekintésükkel. A teljes válogatás itt található.

David Coquard-Dassault: Peripheria

Szuper hír, hogy Alberto Vazquez Decorado című rövidfilmje újra elérhető a Festival Scope oldalán, amit minél többször látok, annál inkább zavarba jövök és annál inkább szív magába, amit annál inkább élvezek. A Decorado-ban egy furcsa világ még különösebb élőlényeinek mindennapjait láthatjuk, a fekete-fehér színhasználat egyszerűségét pedig a film formavilága és a szereplők groteszksége ellensúlyozza. Történet nem igazán van, inkább rövid fejezetekből, szituációkból épül fel a film, melynek minden epizódjában valami bizarr, a néző és maga a szereplő számára is sokszor frusztráló dolog történik (mint például a fordított sellőre önkielégítést végző szellembarát). A Decorado egyik fő kérdése, hogy vajon nem egy mesterkélt, színpadi szituációban élnek-e a történet hősei, akiket folyton figyel valami vagy valaki (behozva ezzel a szórakoztató valóságshowk világát), illetve hogy erre ők maguk hogyan reflektálnak. A folyamatos önreflexió, valamint a jelenkori (technicizált és sokszor aberrált) társadalom közhelyeire és felismerhető hangjaira való hivatkozás folyamatosan átragasztja a nézőre is azt a kellemetlen, szorongáskeltő érzést, amiben maguk a szereplők is vannak – már aki ráismer önnön abnormális helyzetére.

Ronny Trocker Summer című rövidfilmje több szempontból is zavarba ejtő: hol van benne animáció, hogyan készült, hogyan értelmezi újra a filmezést és miről szól? Vagyis a jelenkor eseményeit ismerve az nyilvánvaló, hogy miről: a menekültválságról és az illegális bevándorlásról. Erre az is ráerősít, hogy a filmet Juan Medina 2006-ban, a spanyol Gran Tarajal tengerpartján készült fotója ihlette, melyen szintén egy menekült látható négykézláb a parton, akárcsak Trocker főhőse. 

Egy forró nyári napon vagyunk, ahol a parton a szokásos nyári események zajlanak: családi labdázás, fagyizás, napozás, fotózás, homokvár építés, stb., csakhogy ezeket nem látjuk mozgásban, csupán a hozzájuk tartozó hangokból építjük fel a történéseket. Elsőre olyan a film, mint egy mannequin challenge, de hamar rájön a néző, hogy az egyes mozgásfázisokban megrekedt emberek nem élők, legalábbis már csak a báb vagy a digitális vetületüket láthatjuk. Mintha az idő is megállt volna. Ebben a szituációban egy fekete férfi áll fel a homokból és kezdi keresni a helyét, miközben nemcsak a kamera követi bizonytalan járását, hanem a hatóságok is. Az animáció jellemzője, hogy életre kelti az élettelent, itt viszont éppen az élőt merevíti ki és teszi mozdulatlanná, a filmben pedig a kamera lencséjének nagyobb hatalma van a szereplők élete felett, mint maguknak a szereplőknek. 

Szörnyű vihar dúl a tengeren, és egy pont szemű, képregényes fizimiskájú férfi az életéért küzd Hokusai animált hullámai között. Alig tér magához a parton, már menekülni akar a festőien gyönyörű, de lakatlan szigetről. Tutajt épít újra és újra, ám minden alkalommal meggátolja egy titokzatos – talán mágikus – erő, mely egyszerre kegyetlen és békét hozó, akár a kicsiny sziget maga.

A vörös teknős (La tortue rouge, 2016), Michael Dudok de Wit Oscar-díjas rendező (Father and daugther, 2000) legújabb alkotása, különleges mű már a keletkezését tekintve is. Az eddig rövidfilmeket készítő, főként hagyományos módszerekkel alkotó holland rendezőt a Ghibli Stúdió kérte fel egy egészestés film elkészítésére. A japán stúdiónak ez volt az első európai koprodukciója, de Witnek pedig az első egészestés filmje. A közös pontot a Ghibli Stúdió műveit átható pozitív életszemlélet, az emberi élet tisztelete, és a természet iránti csodálat jelentette. De Wit ezeket szerette volna átadni saját történetével is, de a saját alkotói stílusában. A japánok inkább produceri, tanácsadói feladatokat láttak el, míg az animáción franciák, belgák és magyarok is dolgoztak, a Kecskemétfilm tekintélyes szerepvállalásával. Mikor a rendező múlt októberben hazánkban járt, a Dot & Line-nak adott interjúban beszélt arról is, hogy mennyire elégedett volt a Kecskemétfilm stábjával, habár személyesen csak akkor találkozott velük, mikor már elkészült a film. Bár a távolságot áthidalandón főként interneten keresztül zajlott a közös munka, az eredménye egy egységes, európai stílusú művészanimáció lett. Büszkén gondolhatunk rá, hogy részben magyar alkotás.

A film másik sokat emlegetett különlegessége, hogy a 90 perces játékidőhöz képest szokatlan módon nem használ dialógusokat. Mivel a főszereplő jó ideig magányosan él a szigeten, és a rajzfilm fő témája az emberi magány és annak elviselhetetlensége, kézenfekvő döntésnek tűnik a beszédnélküliség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne hallanánk a karaktereket. Dühös vagy kétségbeesett kiáltásaik, lépteik, sőt még lélegzetük hangja is hallatszik, ha szükség van rá, és ha az ember igazán figyel.

Ez a figyelem és befelé fordulás lehet talán a legalkalmasabb nézői hozzáállás a film megtekintésekor, ugyanis aki egy újabb nagyszabású Ghibli-mesét vár tőle, az biztosan csalódni fog. A film inkább egy lassú folyású, lírai alkotás, melyben a fantasztikus színek, a természetet leíró képsorok animációi ugyanolyan (ha nem nagyobb) hangsúlyt és kidolgozást kapnak, mint a karakterek cselekedetei és érzései. A természet ábrázolása egyszerre idézi az impresszionista festészet foltos háttereit, és a japán metszetek palettáját és kompozícióit - különösen a tájban sokszor magányosan álló emberalakokkal. A szereplők megjelenítése inkább a képregények stílusára hajaz, ami nem véletlen, hiszen de Witre bevallottan nagy hatást gyakorolt a francia, holland és belga képregény. Látszik, hogy a Ghibli Stúdió hagyta a maga útján járni, és a saját stílusában alkotni, ahelyett, hogy pusztán lemásolná a stúdió, vagy a japán rajzfilmek jellegzetes stílusát.