A sok Oscar-jelölt film között megbújt egy animáció a két animációs kategórián kívül is. A legjobb rövid dokumentumfilmek öt jelöltje közé bekerült Dee Hibbert-Jones és Nomi Talisman Last Day of Freedom című félórás, minimalista stílusú animációja is, mely a halálbüntetés kérdését, az igazságérzetet, a családi összetartást és az ezekkel kapcsolatos erkölcsi problémákat helyezi középpontba. Itt egy werk az animációról.

Last Day of Freedom (trailer) from Nomi Talisman &Dee Hibbert-Jones on Vimeo.

Nem ez az első eset, hogy animációs doku kerül a rövid dokumentumfilmes kategóriába. 1999-ben, a 71. Oscar-gálán például harmadmagával szerepelt a jelöltek közt Shui-Bo Wang 29 perces Sunrise Over Tiananmen Square című önéletrajzi alkotása, ám végül nem ő hozta el az aranyszobrot.

A 65. Oscar-gálán, 1993-ban Joyce Borenstein The Colours of My Father: A Portrait of Sam Borenstein című animációja maradt szobor nélkül. A film a rendező festő édesapjának életét dolgozza fel különböző technikákat (archív felvételeket, élőszereplős részeket, a festményeket, családi és baráti visszaemlékezéseket, illetve animációkat) használva. 

The Colours of My Father: A Portrait of Sam Borenstein by Joyce Borenstein, National Film Board of Canada

Az 1968-ban megrendezett, 40. Oscar-ünnepélyen egy Saul Bass által rendezett doku nyerte a legjobb rövid dokumentumfilmnek járó szobrot. A Why Man Creates magáról a kreativitásról, az alkotás folyamatáról szól és valójában csak nagyon kis százalékban tartalmaz animált részeket, azokat is főleg illusztrációként használva.

Köztudott, hogy a Disney készített propaganda-, illetve oktatófilmeket, ezek közül több is szerepelt az Oscar-jelöltek között. A 32. Oscar-gálán, 1960-ban a Donald in Mathmagic Land című darabjával képviseltette magát a Disney a legjobb rövid dokumentumfilmes kategóriában. A közel félórás filmben a matematikát próbálják megszerettetni az emberekkel azáltal, hogy elmagyarázzák az élet mely területein lehet hasznosan felhasználni akár a geometriai ismereteket. Donald kacsával és animációs formában pedig azt gondolták, hogy szerethetőbbé és érdekesebbé teszik ezt az amúgy száraz tudományt.

A 29. Oscar-gála rövid dokufilmes jelöltjei közt is volt Disney-oktatófilm, méghozzá Ward Kimball Man in Space című sorozatepizódja, mely keverte az élőszereplős és animált részeket. Kimball egyébként három évvel korábban nyert már Oscart a Toot, Whistle, Plunk and Boom című, szintén oktatófilmjével, de akkor az animációs rövidfilm kategóriában. 1957-ben ugyan nem kapta meg az aranyszobrot a Man in Space-ért, viszont munkája hatással volt későbbi sci-fi animációkra. Brad Bird Holnapolisz című filmje például eredetileg tartalmazott animációs szekvenciákat, melyek főleg Kimball űrkutatással foglalkozó oktatófilmjeit idézték. 

Az Oscar történetében talán a legérdekesebb rövid dokumentumfilmes jelölt Norman McLaren Neighbours című filmje volt. McLaren sok animációs technikát kipróbált, az Oscar-díjas Neighbours-t például pixillációval készítette, mely forma gyakorlatilag összeforrt a nevével. McLaren filmje annyira szimbolikus, hogy első látásra senki nem feltételezné, hogy egy háborúellenes kiáltvány: "a hidegháborús érában már-már szemtelenül didaktikus „üzenet” arról: Szeresd szomszédodat!" A 25. Oscar-gálán, 1953-ban ez lett a legjobb rövid dokumentumfilm kategóriájának nyertes alkotása.

McLaren életművéről egyébként itt olvasható egy magyar összefoglaló.

1950-ben, a 22. Oscar-gálán megosztva kapta az aranyszobrot két rövidfilm, mely közül az egyik animáció volt. Chuck Jones So Much for So Little című tízperces filmje gyakorlatilag egy propaganda az egészségmegőrzés, pontosabban a megfelelő egészségügyi ellátás mellett, mely arra buzdítja az embereket, hogy ne sajnálják a pénzt és az időt az egészségükre, különben rossz életük lesz és korán meghalnak. Talán ma már meglepő, hogy akkoriban milyen szemtelenül didaktikus propagandafilmeket készítettek, de a So Much for So Little még egész enyhének számít a többihez képest.

A negyvenes évek óta van dokumentumfilmes kategória az Oscar-gálán. 1943-ban, a 15. Oscar-átadón 25 alkotás szerepelt ebben a blokkban, amit akkor még nem választottak szét rövidfilmes, illetve egészestés szekciókra. Ezek közt két animációs dokut találunk, mindkettőt a Disney-től. A The Grain That Built a Hemisphere a kukorica történetéről és jelentőségéről szól, a The New Spirit pedig az első darabja volt a Disney második világháborús propaganda-szériájának. A film célja az volt, hogy adófizetésre ösztönözze az amerikai polgárokat, ezzel támogatva a háborút (és hogy az adófizetés egy kiváltság a polgárok számára az állam részéről). Egyik film sem hozta el az Oscar-szobrot.