Minden jel arra mutat, hogy sorozatának elindításakor Neil Gaiman még nem mérte fel igazán vállalkozásának tényleges dimenzióit. Eredetileg 1989-től, hét hosszú éven és 75 füzeten át hullámzó, nagyjából kétezer oldalas történetfolyamának első 8 epizódjában, a Prelűdök és noktürnök című rajzos kisregényben (az irodalomból átvett műfajjelölő fogalmak használata a Sandman esetében korántsem véletlen, amint erre még visszatérünk) legalábbis sokkal alacsonyabbra céloz, és alacsonyabbra is lő, mint, mondjuk, a magyar nyelven, Limpár Ildikó fordításában néhány hete megjelent, a szó összes értelmében nagyszabású zárókötetben (Sandman – Az álmok fejedelme-gyűjtemény; negyedik kötet).

A Sandmant a DC Comics adta ki, és eredeti inkarnációjában tökéletesen bele is illett a kiadó 80-as évek végi vonalába. Ekkorra a comics világ már túl volt többek között a Watchmen, A Sötét Lovag visszatér vagy A gyilkos tréfa megjelenésén, vagyis a szuperhősműfaj komor, erőszakos, kiábrándult újraértelmezésén, amely részben még Tim Burton ultrasikeres Batman-filmjét (szintén 1989) is meghatározta, és így alapvetően alakította képünket a korszak irányadó képregényes trendjéről. Maga Sandman, az álmok fejedelme is egy régi, még a 30-as évek végén kieszelt, majd később különféle alakokban fel-felbukkanó DC-karakter – Gaiman eredetileg az ő újrateremtésére kapott a kiadótól megbízást. Megtette: Sandman / Álom / Morpheus a sorozat elején a mitikus tartományokkal érintkező maszkos igazságosztó, aki egy horrorvilágban végzi különös munkáját. Egy olyan miliőben, amelyben rendre fel-felbukkannak a DC-univerzum más sorozatokban megismert karakterei Zöld Lámpástól John Constantine-ig. Ami persze szép és jó, ám nem csak az itt, a belerázódási szakaszban még könnyen észlelhető stiláris megbicsaklások miatt mondhatjuk, hogy ennyivel Gaiman még biztosan nem tört volna ki a műfaji keretek közül. Ehhez mindenekelőtt arra volt szüksége, hogy igazán komolyan vegye a választott témáját.

Negyedszerre készített kisfilmet a Magyar Animációsok Közösségi Célokért csapat: most az Ukrajnában zajló háború ellen szólaltak fel a saját eszközükkel, egy animációs rövidfilmmel.

A Magyar Animációsok Közösségi Célokért csapat tagjai animációs filmkészítőkként és magyar emberekként is hisznek abban, hogy az országok közötti konfliktusok megoldását kizárólag békés módszerekben szabad keresni. Elkeseríti őket, hogy még egy olyan súlyos esemény, mint a világjárvány sem nyitotta fel mindenki szemét, hogy meglássák az élet értékességét. A háború pusztítást hoz, válogatás nélkül tesz tönkre életeket, otthonokat és a jövőt. Mint írják, az, ami jelenleg Ukrajnában, a közvetlen szomszédunkban zajlik borzalmas tragédia. Semmivel sem indokolható a terror, amelyet a háború miatt az emberek elszenvednek.

"Szomorúan olvastuk és hallottuk a határnál önkénteskedő társainktól, hogy vannak olyan ukránok, akik nem mernek Magyarországra menekülni, mert félnek idejönni" – írják közleményükben. "Sokan a mi népünket az Ukrajnát ostromló orosz miniszterelnök bábjának hiszik. Reméljük, hogy üzenetünk, ezáltal a magyar emberek valódi arca, emberségessége, és népünk segítő szándéka könnyebben, és minél több emberhez el tud jutni a készült animációs film segítségével."

A Friss Hús és a MOME közös rendezvényén filmek és szakmai programok várják az érdeklődőket április 22. és 24. között.

A Kiskakas Animációs Filmnapok több mint egy évtizeden keresztül – a pandémia okozta kényszerű szünetig – a hazai animációs élet meghatározó eseménye volt, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs tanszékének diplomafilm-premierjeivel. Az elmúlt évek során olyan rendezők mutatkoztak be filmjeikkel a filmnapokon, mint Bucsi Réka (Symphony no. 42), Andrasev Nadja (A nyalintás nesze), Hegyi Olivér (Take me please) és Vácz Péter (Nyuszi és Őz).

2022-ben a Kiskakas megújult formában, a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál csapatának szervezésében tér vissza, a korábbiaknál nagyobb szabású rendezvényként, Friss Kakas Animációs Filmnapok néven április 22. és 24. között a Toldi moziban.

Márciusban felújítva tér vissza a mozikba a David Lynch kultuszfilmje, a Mulholland Drive, melynek kísérőfilmje Buda Flóra Anna MOME Anim diplomafilmje, az Entropia.

David Lynch nyolcadik nagyjátékfilmje a Mulholland Drive, melynek története egy amnéziás nő, valamint egy szépreményű színésznő kapcsolatát és rejtélyes, sokszor félelmetes kalandját dolgozza fel Los Angelesben, Hollywoodban. Az excentrikus látásmódú Lynch filmje egyedülálló műfaji hibrid, egyszerre erotikus thriller, társadalomkritika és pszichohorror, melyet olyan darabok inspiráltak, mint az Alkony sugárút vagy az Óz, a csodák csodája. Az eredetileg tévésorozatnak szánt film kalandos úton és meglepő indokokkal került végül mozivászonra, de a film eredeti ötlete is a kilencvenes évek elején merült fel a rendezőben, ráadásul Twin Peaks spin-offként. A hipnotikus erejű Mulholland Drive nem csupán Lynch egyik csúcsteljesítménye, de számos toplista és kritikus (köztük Roger Ebert) számára is filmtörténeti klasszikus, amiért David Lynch-et a 2002-es Oscar-gálán a legjobb rendező kategóriában is jelölték. 

Buda Flóra Anna: Entropia

Internet, kamaszkor, vidék, gyász, zene, szerelem, trauma, önkifejezés, felelősség, felnövés. Hosoda Mamorunak szinte nincs olyan témája a korábbi filmjeiben, amit ne hozna vissza a Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő történetében. A virtuális- és valódi világ cselekményszálai között szédítő sebességgel ugráló író-rendező azonban nem csak egyben tartja a filmet, de némiképp váratlan fordulattal a nyers társadalmi üzenet terepére is átlép.

Hosoda Mamoru (interjúnk a rendezővel itt) egyike azoknak a japán animációs rendezőknek, akinek minden újabb filmjénél rendre előkapják a mostanra totális közhellyé vált "a következő Miyazaki" titulust. Tény, hogy a Ghibli utáni rendezőgenerációk tagjai – Hosoda, Shinkai, Anno, Kon – mind Miyazaki-filmeken nőttek fel, gyakran fiatal animátorként fel is bukkannak a stúdió körül, Japán történetének egyik legnagyobb hatású animációgyártója tehát megkerülhetetlenül kihat a munkásságukra.

Részben emiatt is lehet, hogy a filmjeikben hasonló nagy kérdésekre keresik a válaszokat. Hogyan viszonyuljunk egy technológia által áthatott új világhoz? Mit kezdünk a nyugati kultúra és életstílus hatásaival? Mozdíthatók-e a nők és férfiak évszázadosnak tűnő távlatban rögzült társadalmi szerepei?

A legjobb dokumentumfilm, legjobb animációs film és a legjobb nemzetközi film kategóriákban egyaránt Oscar-díjra jelölt Menekülésnek szomorú aktualitást kölcsönöz a jelenleg zajló háború. A filmet forgalmazó Mozinet és a Művész mozit üzemeltető Budapest Film jótékonysági vetítést szervez: március 10-én az este 8 órás vetítés teljes nettó jegybevételét az ukrajnai menekültek megsegítésére fordítja. Az összeg a Menedék Egyesületen keresztül jut el a rászorulókhoz.

Jonas Poher Rasmussen dokumentumfilmje a tavalyi Sundance Nemzetközi Filmfesztiválon kezdte meg útját, ahol elnyerte a zsűri nagydíját. A Menekülés az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb alkotása: animációs dokumentumfilm, amely már számos filmfesztiválon elismerésben részesült, és animációként eddig példátlan módon három fő kategóriában jelölték Oscar-díjra: egyaránt esélyes legjobb dokumentumfilm, a legjobb egész estés animációs film és a legjobb nemzetközi film szekciójában.