Remek animációs kisfilmet osztott meg a Cartoon Brew az orosz-ukrán helyzetre reflektálva, az ukránokkal szolidarítva. Mykyta Lyskov Kohannia (2019), azaz Deep Love, vagyis Mély szerelem című animációjában abszurd és szürreális jelenetek váltogatják egymást, melyeket csupán a nejlonzacskók kötnek össze, amiknek elszaporodása komoly probléma volt Ukrajnában.

Tavasszal a hazai mozik műsorra tűzik a Menekülés című dán animációs dokumentumfilmet, mely már most Oscar-történelmet írt.

Jonas Poher Rasmussen dokumentumfilmje a tavalyi Sundance Nemzetközi Filmfesztiválon kezdte meg útját, ahol elnyerte a zsűri nagydíját. A Menekülés az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb alkotása: animációs dokumentumfilm, amely már számos filmfesztiválon elismerésben részesült, és animációként eddig példátlan módon három fő kategóriában jelölték Oscar-díjra: egyaránt esélyes legjobb dokumentumfilm, a legjobb egész estés animációs film és a legjobb nemzetközi film szekciójában.

Félidejéhez érkezett a nagyszabású magyar animációs film, a Minden a rokonom gyártása. Az első jelenetképek betekintést kínálnak a Nyócker! című kultfilmmel berobbant Gauder Áron új alkotásának világába.

A kézzel rajzolt, lélegzetelállítóan gyönyörű animációs film az indián teremtéstörténetet meséli el, amelyben az állatokkal benépesített, folyton alakuló mitikus világban az első teremtmények keresik a helyüket. A Minden a rokonom történetében jelen és múlt összekapcsolódik: a napjainkban játszódó jelenetekben az olajvezetékek lefektetése ellen küzdenek az otthonukat féltő őslakos indiánok. A szülőföldjük megtartásáért békés harcukat vívó nép vezetője meséli el az ősi mítoszt, ami új nézőpontból mutatja meg a sorsára váró törzs helyzetét és útmutatóul szolgál.

A filmben megjelenített teremtésmítosz mágikus világa a múltat hívja segítségül a jelen megértésére. A Minden a rokonom története rávilágít, hogy az összes élőlény a rokonunk, együtt, harmóniában kell élnünk ezen a bolygón.

Tavaly ősszel 10 hetes animációs producer képzés indult a MOME-n, amire az elsők közt jelentkeztem. 12 évnyi animációs szakírás után is kiderült, hogy bőven van még mit tanulni a szakmáról, a jó hír pedig, hogy a nagy érdeklődés miatt újra elindítják a kurzust. Beszámolónk a képzésről.

Ősszel lesz 12 éve, hogy elkezdett érdekelni az animáció. Varga Zoltán ELTÉ-s magyar animációs játékfilmek kurzusán jöttem rá, hogy az animációs filmek többek, mint gyerekeknek szánt, bolondos, színes, hangos mozgóképek. Ciki, de honnan is tudhattam volna addig, hogy mennyire gazdag művészet, mennyi izgalmas látásmódú alkotóval, elképesztően kreatív technikai megoldásokkal, nem beszélve azokról az óriási sikerekről, amiket a magyar animációs filmek magukénak tudhatnak, például az első magyar Oscar-díjat A légyért.

Zétényi Bori: A bús tanító panaszai

Vajon képes-e áttörni a szerelem ereje a kulturális falakat? Erre keresi a választ a Napocskám, Maad című, gondolatébresztő cseh animáció.

Február 23. és 27. között 10. alkalommal rendezik meg a Cseh Filmkarnevált, melynek a tavalyi (kizárólag) online eseménye után idén újra a Toldi mozi ad otthont, de természetesen a filmek a Távmozin keresztül is elérhetőek lesznek. A tavalyi év a cseh filmgyártás kiemelkedően erős éve volt, a bemutatott alkotások gyakran komoly témákat dolgoznak fel, legyen szó az idegen környezetbe került ember talajvesztéséről, törékeny családi kapcsolatokról, mély traumákba süllyedő társadalom mikromodelljéről, a provinciális ál-erkölcs sújtotta, „megtévedt“ egyének életéről, vagy a diktatúrában élők szürke hétköznapjainak panoptikumáról. Milos Forman idén lenne 90 éves, a szervezők róla sem feledkeztek meg, egy dokumentumfilm és a Tűz van, babám! is látható lesz a filmkarneválon.

A cseh animáció nemzetközi szinten is ismert és elismert, pedig az alkotások legtöbbször csak az ehhez hasonló fesztiválok keretében jutnak el a közönséghez. Michaela Pavlátová tavaly év végén bemutatott Napocskám, Maad című filmje egy prágai egyetemista lányról, Helenáról szól, aki beleszeret egy afgán diákba és bár mindenki óva inti ettől a kapcsolattól, vele megy Kabulba, ahol össze is házasodnak. Immár Herraként férje, Nazin rokonságával él együtt és nagy családról álmodozik. A családban mindenben a bölcs és hallgatag nagyapa szava a döntő, aki nagyon hamar megkedveli Herrát, tanítja a nyelvre és a szokásokra, a lány pedig fordítja neki a nagyvilágból érkező híreket.

Bár Hosoda Mamoru diplomáját festő szakon szerezte, az álma azóta volt az animáció, mióta gyerekként moziban látta Miyazaki Hayao első játékfilmjét, a III. Lupin: Cagliostro kastélyát. A tinédzser korosztály különböző szegmenseit célzó népszerű sorozatokon (Sailor Moon, Dragon Ball, Digimon) szerzett gyakorlata és műfajfilm-rajongása a mai napig áthatja saját egész estés filmjeit, miközben egyre közvetlenebbül dolgozik szereplői mélyebb érzelmi folyamataival és emel be forgatókönyveibe a kortárs japán társadalom kibeszéletlen, ritkán feldolgozott problémáiból.

Hosoda hetedik egész estés filmje, a Belle: A sárkány és a szeplős hercegnő sajátos összegzése az eddigi munkásságának, amiben korábbi filmjei fő témáiból többet is újravizsgál és továbbgondol. Így fér meg egy filmben tinédzserkori útkeresés, önkifejezés és traumafeldolgozás, a japán családdefiníció, és az internet mint félmitológiai létsík vizsgálata. A Belle bemutatójának apropóján Zoomon beszélgettünk a rendezővel a cselekmény kontextusáról, áthallásairól és a film végének jelentéséről.

Hosoda Mamoru a Belle plaktjaival (Forrás: AFP)