Három Oscar-jelölt animáció mellett egy idős hölgy tengerparti kalandja, egy londoni pár élete, a kézfej nélküli lány meséje, és egy Afganisztánban harcoló lengyel emigráns valós története is bekerült a 10. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztivál versenyprogramjába.

A Kecskeméti Animációs Filmfesztivált (KAFF), a hazai animációs filmek fesztiválját idén 13. alkalommal, június 21. és 25. között rendezik meg. A KAFF-al párhuzamosan, új név alatt futó 10. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztiválon az európai egészestés animációk és tv-speciálok mellett idén először a tv-sorozatok is versenyeznek.

EGÉSZESTÉS EURÓPAI ANIMÁCIÓK

Az idén 10. alkalommal megrendezett Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztivál egészestés animációs versenyprogramjába a háromtagú előzsűri – Csenkiné Túri Edit, a kecskeméti Otthon Mozi vezetője, Orosz Anna Ida filmteoretikus és Lukács Péter Benjámin sound designer – hét filmet választott be. 

A versenyprogramba bekerült filmek között három, itthon már bemutatott, Oscar-díjra jelölt alkotás található: Michael Dudok De Wit első egészestés darabja, a spirituális elemekkel átszőtt A vörös teknős (kritikánk itt), Claude Barras debütáló stop motion filmje egy árvaház ifjú lakóiról, az Életem Cukkiniként, valamint Jean-Loup Felicoli és Alain Gagno bűnügyi története egy különleges képességgel bíró fiatalról, a Fantomfiú (kritikánk itt).

Sébastien Laudenbach: A levágott kezű leány

A francia Sébastien Laudenbach A levágott kezű leány (kritikánk itt) című Grimm-mese feldolgozásának főhőse egy fiatal lány, akit szegény molnár apja véletlenül az ördögnek ajándékoz a jólétért cserébe, a lányt viszont tisztasága miatt nem tudja magáévá tenni a sátán, akinek gonosz játékai hosszú időre menekülésre kényszerítik az ifjút.

A francia Jean-Francois Laguionie (A festmény, A majmok kastélya) új filmje, a Louise a parton a nyári szezon végén egy tengerparti városkában rekedő idős hölgy megkapó Robinson-története.

A román Anca Damian valós történeteken alapuló, erősen politikai töltetű, sokféle animációs technikát ötvöző filmjeiről ismert (Crulic, a túlvilágra vezető út – Annecy Fődíj), új animált dokudrámája, a Varázshegy (kritikánk itt) egy lengyel emigráns, Adam Jacek Winkler igaz történetét meséli el, aki a nyolcvanas években a bohém párizsi életet hátrahagyva Afganisztánban harcolt Massoud hadnagyaként a szovjetek ellen. 

Magyarországon először a KAFF-on látható az Ethel & Ernest című családi animációs film. A brit Roger Mainwood (A hóember- és a Nyúl Péter-sorozatok animátora) alkotásában a címszereplők, egy átlagos londoni pár életének negyven évét öleli fel a történelem viszontagságaival a háttérben. Raymond Briggs díjnyertes képregényének adaptációja igaz történetet dolgoz fel.

Ilyen volt a háromtagú előzsűri munkája

A fennálló hatalmi rendszer kritikája minden művészeti ág folyamatosan visszatérő tematikája, így a filmművészet, azon belül az animációsfilm-gyártás is gyakran él a médium adta lehetőségekkel: szimbólumok metaforák és allegóriák hátán, hol nyíltabb, hol burkoltabb formában. A hazai animációkban is jelen volt a mindenkori hatalom bírálata, ami az élőszereplős filmekben szembeszökőbb volt (lásd Jancsó Miklós filmjeit) és jobban is rajta tartotta a szemét a cenzúra, de animációkban sem volt hiány a véleményformáló művekből. Macskássy Gyula éppen az első egyedi filmjével, az 1951-es A kiskakas gyémánt félkrajcárjával intett be a hatalomnak, de 1961-ben az eltechnicizált társadalmat sem hagyta ítélet nélkül a Párbajjal, Halász János angliai emigrálása után elkészítette a mai napig hivatkozott Állatfarmot, Dargay Attila az idén negyven éves Lúdas Matyiban győzte le a gőgös uraságot, Nepp József pedig az 1983-as Hófehérben fordította ki nemcsak a mese, hanem a hatalmi rendszer elemeit is. De Jankovics Marcell szimbólumtárában is nagy helyet foglalnak el a politikai és társadalmi vonatkozású elemek, elég akár Hídavatás című abszurdjára vagy a Fehérlófia antagonistáira és záróképére gondolni, a legexplicitebb példa pedig a huszonnyolc év után, 2011-ben befejezett Az ember tragédiája. Rófusz Ferenc Gravitáció című rövidfilmjében egy kitörni vágyó ifjú alma esik áldozatul szabadságvágyának, az Oscar-díjas Légy című rövidről pedig a mai napig él a pletyka, hogy a légy karakterében a kisembert, az őt üldöző emberben pedig a politikai elnyomást személyesítette meg Rófusz, de ezt a rendező tagadja.

Még bőven akad hazai animációs példa az alkotók szimbolikus véleményformálására, amit legtöbbször az tartott burkolt keretek között, hogy állami pénzből készültek, vagyis csak módjával lehetett állást foglalni a kormánnyal szemben. De pár éve felbukkant egy animációs sorozat, amely állami pénztől függetlenül jött létre és ami kicsit sem finomkodott: az Oligarchia.

1. rész: Oligarchia

A 7 részes sorozat a Krétakör Pluszegy (vagy +1) című online politikai műsorának szórakoztató betétjeként jött létre 2014 szeptemberében. Az egyes epizódokat a Krétakör finanszírozta, a széria producere (és műsorvezetője) az a Gulyás Márton volt, akit nemrég ítéltek 300 óra közmunkára, mert 23 ezer forintos kárt okozott, amikor véleményt nyilvánított a Sándor-palota lemosható festékkel való megdobálásával. A műsor epizódjai mellett az animációs betétek önálló életre is keltek, de a média láthatóan nem tudott vele mit kezdeni, csak egy oldal írt egy hosszabb, személyeskedő posztot arról, mennyire primitív és nemzetgyalázó szériát raktak össze az alkotók (vajon mit szólnának a Hungarikum című sorozathoz, amit még a Cool TV is adott?).

Az Oligarchia rendezői és animátorai Turai Balázs, Bera Nándor, Tóth Luca, Menráth András és Bárány Dániel, a hangdizájnere Lukács Péter Benjámin, a zenét pedig Benjamin Efrati és Pierrick Dechaux szerezte. Az impozáns névsorból is látható, hogy nem amatőrök házibarkács munkája a sorozat, hanem a kortárs magyar animáció meghatározó alkotóiból került ki a stáb, akik egy része a MOME Animon végzett vagy ott tanít. Az egyetem alatt nem nagyon politizálhattak, diploma után viszont nem fogták vissza magukat: Turai Balázs a Hungarophilia nevű projekt társalkotója, melyben a magyar nemzeti kincseket abszurd módon értelmezték újra, Bera Nándorral közösen pedig a Candide című sorozatot írják, mely szellemiségében, társadalom- és rendszerkritikus mivoltában is közeli rokona az Oligarchiának. Sőt, a két széria zeneszerzője is ugyanaz, Benjamin Efrati szintetizátoros, már-már kényelmetlen dallamai is visszaköszönnek a gyártás alatt lévő Candide-ban, ami egyébként állami intézménytől, a Médiatanácstól nyert támogatásból készül. Tóth Luca pedig első egyedi filmjében, a Superbiában fordította meg a társadalmi nemekkel szembeni elvárásokat és kérdezett rá szimbolikusan a jelenkori genderproblémákra.

2. rész: Játék határon belül

Turai Balázst is megkérdeztük arról, hogy mi volt a céljuk ezzel a sorozattal: "Egy projekt erejéig az alkotói szkilljeinket közvetlen közéleti kommentálásra akartuk használni. Ennek eredménye egy pamflet, valahol a South Parktól innen, de az Uborkán túl." A sorozat elképzelése is elég határozott volt: "A koncepcióval nem volt nehéz dolgunk, mivel a magyar politikai elit eleve kidolgozott rajzfilmszereplő-gárda. Orbán, aki népmesei kiskirályként tér haza szülőfalujába, saját focicsapattal és kisvasúttal. Nem átvitt értelemben épít a szomszédba stadiont, hanem a szó legszorosabb értelmében, a házától tíz méterre. A cinizmus, amivel Lázár karakteresen huncut pofájával beszél népegészségről, miközben éppen szétosztják a haverok között a dohányboltokat. A Szürke Eminenciás Habony (a kedvencem), aki sorban áll elő a 'zseniális' kampányokkal, amik felkészültebb társadalmakban egy ötéves gyerek intellektusa számára is sértőek. A Kerényi- és Fekete György-féle 'kultúracsináló' mókamesterekről nem is beszélve, akiket néha kieresztenek egy kis figyelemelterelés idejére, mint a Bénát a Ponyvaregényben, azután mars vissza a bohócraktárba."

Bucsi Réka LOVE című animációja nyerte a zsűri díját az észak-karolinai RiverRun nemzetközi filmfesztiválon, ezzel esélyes lett a jövő évi Oscar-díjra.

​Á​prilis 9-én ért véget a 19. RiverRun Nemzetközi Filmfesztivál, melyen Bucsi Réka magyar-francia koprodukcióban készült elsőfilmje, a LOVE a zsűri díját nyerte. Az amerikai fesztivál zsűrije a film kiváló stílusa, humora és a kivételes vizuális történetmesélése miatt ítélte oda a díjat Bucsi animációjának. Mivel a RiverRun Oscar-kvalifikáló fesztivál, ezért a nyertes alkotások automatikus meghívást kapnak az Akadémia szűkített listájára. A LOVE így a legjobb animációs rövidfilm kategóriájában vált esélyessé a 90. Oscar-gálán.

Bucsi Réka nem először kerül​​ Oscar-közelbe: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció mesterszakán készült diplomafilmje, a Symphony No. 42 a melbourne-i nemzetközi filmfesztivál legjobb animációjának járó elismerést nyerte 2014-ben, mellyel esélyessé vált az Oscar-jelölésre. A Symphony No. 42 felkerült a tízes szűkített listára is, de végül nem jutott az öt jelölt közé.

A LOVE világpremierjére februárban, a Berlinale Shorts versenyprogramjában került sor. Észak-amerikai debütálása a rangos texasi South by Southwest (SXSW) fesztiválon, míg az ázsiai premier Hongkongban volt. Bucsi Réka filmjét eddig negyven országban vetítették, a nemzetközi fesztiválmeghívások száma már 120 fölött van, a RiverRun zsűrijének elismerésével pedig 17 díjnál tart a negyedórás magyar–francia animáció. A LOVE legutóbb a Magyar Filmhét legjobb animációs filmjének járó díját kapta, a magyar filmkritikusok pedig megszavazták 2016 legjobb magyar animációjának. Olyan neves elismeréseket is nyert Bucsi filmje, mint a spanyolországi 3D-Wire fesztiválon az "animációs Oscarnak" tekintett Cartoon d’Or kvalifikáció, valamint az uppsalai​​ n​emzetközi ​r​övidfilm​fesztivál EFA-díja, melynek nyerteseit az Európai Filmakadémia a legjobb európai rövidfilm díjára (EFA-díj) jelöli.

A LOVE a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának támogatásával készült francia koprodukcióban. Bucsi Réka filmjének magyar gyártója a Boddah, producere Osváth Gábor, fesztiváloztatásáért pedig a Daazo felel.

A LOVE mellett még egy magyar animációnak szurkolhatunk, Bognár Éva Katinka MOME Anim diplomafilmje, a Hugo Bumfeldt a legjobb rövid animációnak járó díjat hozta el az Austini Filmfesztiválon, mellyel szintén kvalifikálta magát a 90. Oscar-gála animációs rövidfilmes versenyébe. 

A cannes-i filmfesztiválon minden évben egy szekcióban versenyeznek az élőszereplős és animációs rövidfilmek, ami egyrészt örvendetes, mivel egyenlőként kezelik a két filmformát, másrészt viszont még így is kevés animáció képviselteti magát a versenyprogramban. A rövidfilmes versenyblokkba idén a közel ötezer nevezett közül kilencet, a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinefondation szekcióba pedig 2600 diákfilm közül tizenhatot választottak a döntőbe, előbbiben egy, utóbbiban két animációs darabbal. 

A május 17. és 28. között megrendezett 70. Cannes-i Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjában 9 film szerepel, köztük amerikai, angol, francia, dán, finn, svéd, lengyel, görög, iráni és kínai alkotásokkal. Ezek közül egy animációs, mégpedig Lucréce Andreae Pépé le Morse (Grandpa Walrus) című 14 perces 2D-s darabja, mely egy felhős, szeles tengerparton játszódik, ahol a főhős Lucas szemszögén keresztül látjuk családja egészen különböző és furcsa tagjait.

A huszadik jubileumát ünneplő Cinefondation szekcióba tavaly egy magyar alkotás is került, méghozzá Andrasev Nadja MOME Anim diplomafilmje, A nyalintás nesze, mely megosztott harmadik díjat is nyert. Az idei 16 versenyző között két animációs darab található, valamint egy magyar rövidfilm is, Szentpéteri Áron SZFE-n készült alkotása, a Láthatatlanul, melynek hazai premierje épp nemrég, az 5. Friss Húson volt, ahol elismerő oklevélben részesült.

A Cinefondation egyik animációja Léa Krawczyk A perdre haleine (Breathless) című diplomamunkája, melyet a La Poudriére nevű francia egyetemen készített. A négyperces alkotás főhőse egy ifjú csellista, Emile, akit a koncertje estéjén hatalmába kerítenek a félelmei és szorongásai.

Léa Krawczyk: A perdre haleine (Breathless)

A szekció másik versenyzője a Németországban született, de török felmenőkkel bíró Imge Özbilge, aki Camouflage című, a belga KASK-on készített diplomamunkájában ötvözte ezt a multikulturalizmust, és a filmet legfőképp kedvenc festője, Hieronymus Bosch és az oszmán könyvillusztrációk inspirálták. A hatperces animáció egy tiltott barátság történetét meséli el, mely egy virágzó, titkos kertben történik, ahol kelet és nyugat találkozik. 

A hétvégén ért véget az ötödik Friss Hús fesztivál, ahol osztottak díjat a legjobb magyar élőszereplős és animációs filmnek, valamint a legjobb nemzetközi alkotásnak, továbbá díjazták a legjobb magyar színészt és színésznőt is. Ezen kívül a legígéretesebb 30 alatti rendezőnek járó OTP Junior díjat, valamint a pitchfórum legjobb filmtervéért járó elismerést, illetve több különdíjat is kiosztottak a fesztivál záróeseményén. 

Arról már írtunk korábban, hogy miként került egyre több animációs film a versenyprogramba és hogy a szervezők egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden szekcióban legyenek animációk, az idei animációs versenyfilmeket pedig az Origo Filmklubon ajánlottuk is.

Az ötödik Friss Hús legjobb magyar animációja Tóth Luca Superbia című, a nemek harcát egy elképzelt világban bemutató 15 perces alkotása lett, melyet a zsűri ambiciózus és egzotikus, egyszerre filozofikus és vicces filmnek talált. A Superbia tavaly debütált Cannes-ban, a Kritikusok hetén, azóta pedig számos fesztivált megjárt már, többek közt ott volt a 22. Szarajevói Filmfesztiválon és a Palm Springs-i Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon, az ötödik Primanimán pedig megkapta a legígéretesebb magyar alkotónak járó George Pal-díjat is. 

Tóth Luca: Superbia

Ezen kívül lett még egy animációs nyertes, méghozzá a harmadszorra megrendezett pitchfórumon, ahol a több mint 60 nevezett pályázatból 10 kiválasztott, fejlesztés alatt álló rövidfilmterv mutatkozhatott be szakmai zsűri előtt. Ezen a fórumon mindig alulreprezentáltak az animációs filmtervek, az elmúlt két alkalommal élőszereplős ötlet is nyerte a fődíjat. Idén végre egy animáció, Hermán Árpád Goodbye Frank című alkotása kapta a 300 ezer forintos pénzjutalmat. 

"A pitch egyszerű, megkapó ötletével, humoros előadásmódjával egyből megszólította a közönséget és a zsűrit is. Úgy éreztük, a támogatás itt lesz a legjobb kezekben." – indokolta döntését a zsűri, melynek tagjai Deák Dániel, a Friss Hús alapítója, Lengyel Balázs forgatókönyvíró, Pálfi György rendező, Pusztai Ferenc producer és Zabezsinszkij Éva forgatókönyvíró és casting director voltak. Az elismerést a szervezők a fiatalon elhunyt producerről, Lovas Nándorról nevezték el.

A Momentán társulat által felajánlott különdíjat szintén a Goodbye Frank pitche nyerte: Hermán Árpád meghívást kapott a kapolcsi Művészetek Völgyében a Momentán által szervezett, improvizációs helyzeteken alapuló forgatókönyv-fejlesztő workshopra. 

Hermán Árpád a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola grafika szakán végzett 2004-ben, majd 2011-ben a MOME animáció szakán diplomázott, ahol Büdöske (2007) és Sajnálom (2011) című abszurd rövidfilmjeit is készítette. 2009-ben az Escola Superior de Artes e Design de Caldas da Rainha-ban tanult, 2012-ben pedig elvégezte a BFA forgatókönyvíró-rendező kurzusát. 2015 szeptemberében csatlakozott a MOME Anim oktatói gárdájához, a BA képzésben tanít animációs tervezést és digitális technikákat. Korábban a Bab Berci kalandjai széria forgatókönyvét írta, Kovács Mártonnal és Nagy Mártonnal készítették Az égig érő fa - A küszöb című kalandfilmet, dramaturgként dolgozott továbbá B. Nagy Ervin Egér című animációján (melyet szintén vetítettek a Friss Húson), illetve Richly Zsolt Luther Márton élete című szériáján, de az április végén megrendezett KISKAKAS-on debütáló Kortárs gyerekversek és dalok 2. darabjai között is megtaláljuk legújabb animációját.  

A Goodybe Frank szerzői koncepciójában az olvasható, hogy animációs rendezőként mindig kicsit túl filmes, élőfilmes rendezőként pedig mindig kicsit animációs felfogással gondolkodik Hermán Árpád, aki számára e két gondolkodásmód találkozása a legizgalmasabb. A Goodbye Frank terve filmes zsánereken alapszik, hús-vér emberi természetek és sorsok jelennek meg benne, amiket korábban már láthattunk filmen, ugyanakkor azáltal, hogy az animáció szereplői hernyók, ezek a filmes klisék új értelmet nyernek. A rendező szerint ez a rövidfilm épp azáltal tudna hatni, hogy az élőszereplős és animációs filmnyelv erősítené egymást. Annak érdekében, hogy a karakterek a maguk módján szerethetőek és realisztikusak legyenek, stilizált formában fognak megvalósulni.

Kezdetleges látványterv a Goodbye Frank című animációhoz (Forrás: Hermán Árpád)

A díjazottakról további információ a Daazo oldalán olvasható. 

A minden hónap első vasárnapján megjelenő előző havi best ofunk tegnap elmaradt, mert Friss Húsoztunk éjjel-nappal. Reméljük voltatok, ugyanis minden évben a legszuperebb kortárs magyar és nemzetközi rövidfilmeket lehet látni, a hazai animációs versenyfilmekről egyébként mi is írtunk az Origo Filmklubra. De most összeszedtük a márciusi kedvenceinket, amik közt ismét van minden: szerzői filmek, diákfilmek, oktató videó, reklám, promók és ID szpotok, 360 fokos videóklip, sőt még egy számítógépes játékhoz készült animáció is.