Megváltozhat-e a korábban unalmasnak hitt életünk? Vajon megtalálhatja-e az igazit egy kötődésre képtelen ember? Miről ismerhetem fel a megfelelő személyt? Ilyen és ehhez hasonló egzisztenciális kérdéseket vet fel Duke Johnson és Charlie Kaufman felnőttekhez szóló animációs filmje, melyet a 13. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, a világon az elsők között láthatott a magyar közönség, jóval az amerikai premier előtt.

Főszereplőnk Michael Stone író, aki épp egy vidéki könyvbemutatóra érkezik. Később a szállodában megismerkedik két idegen nővel, akiket meghív egy italra a bárban. Az egyik nő, Lisa annyira elbűvöli, hogy feleségét és gyermekét is elhagyná miatta. Ám másnap, mikor komolyodik a dolog az együtt töltött éjszaka után, valami megváltozik és kezd visszaállni minden Michael megfásult valóságába.

Már a cím beszédes, az anomália és a Lisa szavakat olvasztja egybe. A filmben külön ki is emelik ennek miértjét: az egyik jelenetben a butácska Lisa lelkesen meséli Michaelnek, hogy imádja a könyveit, ám sajnos mindig szótárt kell használnia hozzá, mert nem ért bizonyos szavakat, de nagyon tetszett neki az anomália kifejezés. Ekkor a férfi összevonja azt Lisa nevével és így kezdi el hívni a nőt. Az anomália fogalmát vonatkoztatni lehet mind Lisa jelenségére, mind a férfi életére, a normálistól eltérő kötődés hiányára, hiszen a megszokott, unalmas életében egy rendellenes fejezetként szerepel a nővel való kapcsolata, ami ahogy jött, úgy el is múlik.

A nézők számára is hangsúlyosan ábrázolják az alkotók azt az elemi erőt, mely rabul ejti a férfit a Lisával való találkozás miatt. Szó szerint hangsúlyosan, hiszen az addigi jelenetekben szereplő nők mind férfihangon szólaltak meg, és ezután is csak Lisa az, akinek női hangja van. Ezzel mutatva, hogy ő az, aki különbözik mindenkitől, és aki az igazi lehet a férfi számára. Michael teljesen kicserélődik, a férfi természetét meghatározó fásultságot felváltja a boldogság érzete. Azonban ez az idill másnap lassan megváltozik, ami tökéletesen ábrázolja a férfi fejében levő kötődés-blokkoló működésbe lépését.

Az Anomalisa egy nagyon érdekes bábanimáció, mely különleges élményt nyújt, hiszen mind témájában, mind vizualitásában teljesen valósnak, életszerűnek hat. Ezt segítette az az alapos munka, mellyel a filmet készítették. A számok magukért beszélnek: 3 év alatt 118,089 képkockát rögzítettek és összesen 1,261 arcot terveztek a figurákhoz. Az animációt nézve egy idő után fel sem tűnik, hogy bábokat és mesterséges díszletet látunk, minden olyan, mint a való életben, így a vizualitás még inkább közelebb visz minket a cselekményhez és a karakterekhez. A film egyik legmeglepőbb mozzanata a szexjelenet, abban az értelemben, hogy bábokat szexelni ilyen valóságosan még sosem láthattunk ezelőtt animációs filmen.

Kaufman első animációs filmje az első bekezdésben említett általános kérdéseket nem próbálja megválaszolni, csak egy esetet mutat be, Michael Stone-ét, akinek élete maradt, amilyen volt, egy anomália.

Pontosan 34 évvel ezelőtt, 1981. december 10-én mutatták be moziban a Vukot. Ebből az alkalomból összeszedtünk 34 érdekességet a filmről.

1. Dargay korábban nem ismerte igazán Fekete István műveit, barátja, Nepp József ajánlotta neki a kisregényt, mert úgy gondolta, hogy "az Isten is rajzfilmnek teremtette".

2. 1972-ben a Füles hasábjain képregény formában már megjelent a történet, szintén Dargay rajzaival. Ekkor Vuk és társai sokkal karikatúraszerűbbek voltak, a sima bőrű vadász és a mezőn kaszáló parasztok még egész alakban szerepelnek benne.

3. Fekete István és Dargay Attila személyesen sosem találkoztak.

4. Dargay egy jugoszláviai nyaralás alatt, az Adriai-tenger partján olvasta el és jegyzetelte tele a kisregényt, ez a kötet még most is megvan.

5. Hogy hitelesebben ábrázolhassa a főbb karaktereket, a rendező egy fél napot az Állatkertben töltött feleségével, ahol egy rókakölyköt tanulmányozott. Miután hazamentek, kutyájuk, Csuváj napokig feléjük sem fordult, mert érezte a rókaszagot.

6. A megfilmesítés során számos helyen változott a történet. A regényben Vuk egyik lánytestvére is életben marad, akit elvisznek a vadászok, őt találja meg később a rabságban Vuk és szabadítja ki Karak segítségével. Karak halála után vele él együtt a barlangban, majd a lányróka hazavisz egy idegen rókát, Barkot és egyik este elhagyja Vukot. Csak ekkor tűnik fel a filmben szereplő Csele, akit Vuk ment meg egy másik róka üldözésétől. Majd pedig boldogan élnek együtt.

7. A film gyártását a Magyar Televízió rendelte meg, 1981. április 18. és 21. között négy egymást követő napon vetítették az epizódokat. Mivel a tévében elképesztő siker lett, a Pannónia Filmstúdió ezt követően elkészíttette az egészestés változatot, amit az alkotók rohammunkában decemberre le is szállítottak.

8. Szintén 1981-ben jelent meg a Disney A róka és a kutya (The Fox and the Hound) című filmje, melynek főszereplő rókája kísértetiesen hasonlít Vukra. A két film előkészületei szinte párhuzamosan haladtak és akkoriban egy-egy amerikai rajzfilmről csak a bemutatót követően értesülhettek a magyar alkotók. Az egybeesés tehát puszta véletlen.

9. Az eredeti regényben ugyan nem tűnnek fel, mégis sokak kedvence volt a két részeg liba jelenete, amit kifejezetten a film számára írtak.

10. Egy véletlennek köszönhető a rajzfilm háttereinek ábrázolása. Egyik éjjel nyitva maradt a filmstúdió ablaka és egy hirtelen jött vihar eláztatta a rajzokat, a tempera feloldódott és összefolyt. N. Csathó Gizella, a háttérfestő először megijedt, de a rendezőnek megtetszett az egyedi háttér, amely így jobban vissza tudta adni az erdő hangulatát.

11. A képes forgatókönyv megközelítőleg 800 snittből áll.

12. Pogány Judit (Vuk szinkronhangja) így emlékezett a filmre: "Hosszas kísérletezés után kerestek meg engem is az alkotók. Nagyon boldog lettem, amikor a szöveg olvasása közben láttam az üvegfal mögött ülő Dargay Attila "átváltozásait". Először csak figyelt, majd mosolygott, végül szinte az asztalt csapkodta örömében, mert ő is pontosan ilyennek képzelte el a kis róka hangját."

13. A bemutató a Corvin Filmszínházban volt, először az újságíróknak 1981. december 6-án, majd 10-én a közönségnek.

14. Az alkotók kicsit aggódtak, hogy valóban sikeres lesz-e a film a mozikban: "Úgy mentünk el a mozifilm bemutatójára, mint akit a kínpadra visznek. Féltünk a bukástól. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy amit a tévében már olyan sokan láttak, az a moziba is becsalogassa a nézőket. És mégis jöttek…" – mesélte egy interjúban Dargay.

15. A film gyártása összesen hatmillió forintba került, ez mai árakon számolva 320.000.000 forint lenne, bár ha a mai animációs filmek költségvetését nézzük, ez rendkívül alacsony összeg.

16. Annak ellenére, hogy már a tévében is több százezren látták, a bemutató első három hetében már több mint 338.000 nézője volt a mozikban, 1986. december 31-ig pedig összesen 2.165.261 néző.

Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála MOME Anim diplomafilmje, a Limbo-Limbo Travel is látható majd a január 21. és 31. között megrendezett Sundance filmfesztiválon. A francia-magyar koprodukcióban készült 16 perces film nyolc magányos nőről szól, akik elkeseredettségükben jegyet váltanak a Limbo-Limbo Buszra és elhajóznak egy bajuszos férfiakkal lakott szigetre, hogy megtalálják az igazit. Meglátva az idilli környezetet és a szabad (technikai kütyüktől mentes) férfiakat, előjönnek a primitív ösztöneik és a civilizált viselkedést is hátrahagyva eszelős üldözésbe kezdenek a férfipréda után. 

LIMBO LIMBO TRAVEL from LARDUX FILMS on Vimeo.

A Limbo-Limbo Travel elnyerte az Ezüst Sárkány-díjat a Krakkói Filmfesztiválon, ezzel esélyessé vált az Oscar-jelölésre, ám végül nem jutott be az Akadémia tízes szűkített listájára. Az idei Primanimán az alkotók megkapták a legígéretesebb magyar tehetségnek járó George Pal-díjat, a Jameson Cinefesten elhozták a Dargay Attila-díjat,  a harmadik Friss Hús fesztiválon pedig a legjobb magyar animációs rövidfilm lett a Limbo-Limbo Travel "a különleges és valószerűtlen atmoszférateremtő ereje miatt, amihez felhasználta az animáció összes eszközét a zenétől a képi ritmusig, hogy pofátlanul jófej hangulattal szórakoztasson." Egyébként az Annecy Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjában is szerepelt. 

A jövő évi Sundance rövidfilmes programjában olyan animációkat is vetítenek, mint Cannes-ban a legjobb rövidfilm díját elnyerő Waves '98 a libanoni Ely Dagher rendezésében, vagy a Primanimán háromszorosan díjazott Edmond, mely Nina Gantz bábanimációs technikával készült diplomamunkája.

A 2015-ös Sundance-en két magyar alkotás is látható volt: Bucsi Réka Symphony no. 42 című MOME Anim diplomafilmje, illetve Daniel Gray és Tom Brown amerikai-magyar-brit koprodukcióban készült Fogak című alkotása. Végül Don Hertzfeldt A holnap világa című utópisztikus sci-fi animációja nyerte a legjobb rövidfilm díját, ami bekerült az Oscar shortlistre is.

Forrás: Sundance

Il-ho (vagyis Kitsat-1, az első dél-koreai műhold) mindennapjai unalmasan telnek az űrben. Fáradhatatlanul fürkészi a Koreai-félszigetet, ám egyszer csak felkelti figyelmét egy fiatal zenész, Kyung-chun. A fiú miatt Il-ho visszatér a Földre, szeretné megismerni az emberi szív rejtelmeit. Azonban azt még nem tudja, hogy Kyung-chun egy szerelmi csalódás miatt fejőstehénné változott. Ráadásul a tehénfiút üldözi egy hatalmas, gonosz szemétégető és egy simlis férfi is, aki mágikus állatok szervével kereskedik. Il-ho a fejébe veszi, hogy megvédi Kyung-chunt bármi áron, csak hadd hallja újra a fiú énekét. A furcsa pár segítségére siet egy vécépapírrá változott varázsló is.

The Satellite Girl and Milk Cow - Official Trailer from Budapest Film Zrt. on Vimeo.

Jang Hyun-yun író-rendezőként jegyzi első egészestés filmjét. Jang eddigi animációs rövidfilmjeiből megismerhetjük alkotói hozzáállását, miszerint hétköznapi történeteket helyez korántsem hétköznapi környezetbe. A Wolf Daddy (2005) című rövidfilmben a regényíró farkas élete egy csapásra megváltozik, amikor ismeretlen nők odahordják neki a zabigyerekeiket. A farkas feladja művészi ambícióit, hogy jó apjává váljon a kislánynak, a nyuszinak és a kis teknősnek, akik állítólag mind az ő gyermekei. A Coffee Vending Machine and Its Sword (2007) című rövidfilmben pedig egy kardforgató harcos elesik a csatában és kávéautomataként reinkarnálódik napjainkban. A harcosnak meg kell barátkoznia az új helyzettel, ebben pedig egy kedves lány segíti őt. A szatellitlány és a tehén (The Satellite Girl and Milk Cow, 2014) abszurd alaphelyzete is csak első benyomásra meghökkentő. Ugyanis ha a túlzások mögé nézünk, ez esetben is csak egy jól ismert történetet láthatunk: a lány szereti a fiút, a fiú meg nem tudja, hogy kit szeressen. Ez a történet a film bizarr világában is jól működik, sőt, a természetfeletti események hétköznapivá tétele még jobban ki is emeli az alapsztorit.

A történet elborultságával tehát nincs probléma. Az viszont gondnak számít, hogy az amúgy kiváló jelenetek nehézkesen állnak össze egységes történeti ívvé. Olyan érzése támadhat a nézőnek, mintha egy mozaikot nézne nagyon közelről, vagyis tudja, hogy ez kerek, egész, de csak külön elemeket lát. A kreatív ötletek és a hibbant poénok tökéletesen működnek (a figurák igyekszenek alkalmazkodni buggyant világukhoz), de sokszor kisiklatják a történet menetét. Ez korántsem annyira zavaró, hogy ne lehetne jól szórakozni a filmen. Ráadásul A szatellitlány és a tehén minden korosztály számára kellemes kikapcsolódást tud nyújtani, hiszen közel sem olyan erőszakos és negatív hangú, mint a kortárs koreai rajzfilmek nagy része – pl. Disznók királya (King of Pigs, 2011), Padak (Padak Padak, 2012).

A rövidfilmes Jang útja kissé döcögősre sikeredett az egészestés rajzfilmek világába. Ennek ellenére A szatellitlány és a tehén nagyon szórakoztató közönségfilm, és még tanulsága is van a maga őrült módján. Egy bizarrul kedves élménnyel leszünk kevesebbek, ha kihagyjuk.

Szilágyi Miklós

Magyar Animáció 100 kiállítás nyílt Moszkvában a HUNimation Animációs Filmfesztivál keretében.

A Balassi Intézet moszkvai Magyar Kulturális Intézet főszervezésében HUNimatiton címmel magyar animációs filmfesztivál vette kezdetét december 5-én Moszkvában az ART-PLAY kortárs design központban, amelynek keretében az elmúlt évek legfrissebb és legsikeresebb magyar animációs filmjeit (Symphony No. 42; Lány hátizsákkal; Mező u. 1.; Frusztráció; Ron; Nyuszi és őz; Egy róka; Hogyan keletkezett a világ; Fly me to the Moon, Három nagymamám volt) láthatja az orosz nézőközönség.

A nap folyamán workshopot tartott Glaser Katalin és Felvidéki Miklós animációs filmkészítő, továbbá az érdeklődők megismerhették a magyar animáció elmúlt 100 évének történetét a Magyar Művészeti Akadémia ’Magyar Animáció 100’ című kiállításán keresztül. Este a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott Cseh Tamás Programban résztvevő magyar drum"n"bass kollektíva, a Face"n"Base nevű együttes adott koncertet.

A kiállítást az animációs filmfesztivált követően 2016. január 10-ig tekinthetik meg a moszkvai Magyar Kulturális Intézetben a magyar animáció történelme iránt érdeklődők.

A HUNimation Animációs Filmfesztivál a moszkvai eseménnyel párhuzamosan további 8 orosz városban (Cseljabinszk, Izsevszk, Jekatyerinburg, Kazány, Nyizsnij Novgorod, Szentpétervár, Tomszk, Volgográd) is megrendezésre kerül, amely lehetőséget biztosít a magyar animáció fiatal tehetséges alkotóinak oroszországi bemutatkozására.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia 

Az Anilogue Cartoon d’Or szekcióján kívül a Világpanoráma válogatás tartalmazza a legerősebb filmeket a világ minden tájáról. Ebben a blokkban láthattunk többek közt az Oscar-díjas Adam Elliot régóta várt gyurmafilmjét, az Ernie Biscuit-et, Bill Plympton legújabb animációját, a Legmagányosabb stoplámpát és Don Hertzfeldt Oscar-esélyes sci-fijét, A holnap világát.

Az ausztrál gyurmász, Adam Elliot ritkán készít filmet, viszont akkor mindig nagyon jót. A 2003-as Harvie Krumpet című rövidfilmjéért Oscar-díjat kapott, illetve 2009-ben a Mary és Max is szépen teljesített és a közönség is szerette. Elliot hétköznapi, kétbalkezes és szerencsétlen szereplői esetlenségükkel együtt is humort csempésznek a szomorkás hangulatú történetekbe. Ezt a melankólikus atmoszférát az Ernie Biscuit-ben is folytatja, ami egy szintén szerencsétlen férfiről és az ő társadalomba való beilleszkedéséről (illetve annak nehézségeiről) szól és az 1960-as években játszódik. Ernie egy Párizsban élő süket preparátor, akinek életét egy halott galamb fenekestül felforgatja: elkezd visszaemlékezni gyerekkorára és akkori szerelmére, aki már nem él, de megígérte neki, hogy együtt elmennek Ausztráliába. Ernie így is tesz, viszont az új földrészen szembesül azzal, hogy ott sem feltétlenül könnyebb az élet, és rengeteg új kalandba és szerelembe keveredik.

Elliot egy interjúban elmondta, hogy a korábbi filmjeihez képest ezt pozitívabbra szerette volna csinálni, mivel érzelmileg sokakat feldúlt a Harvie Krumpet és a Mary és Max is. Ez sikerült is neki, a fekete-fehér látványvilág ellenére valóban pozitív, sokszor nagyon vicces filmet látunk happy end-del, ráadásul Elliot korábbi munkáihoz képest sok akcióval és dinamikával.

Az izlandi Einar Baldvin Strathmoor büszkesége című filmje intenzív, nyomasztó, mégis fantasztikusan letaglózó mű volt a Világpanoráma programjában.  Már az inspirátorok is sokat sejtetőek: Martin Scorsese Dühöngő bikája, Jack Johner boxoló, a negyvenes évek Disney animációi, Ingmar Bergman filmjei (Persona, Farkasok órája), John Carpenter A sötétség fejedelme című műve, a Dr. Caligari és a Nosfearu, H.P. Lovecraft munkái és persze Jack Nicholson a Ragyogásból inspirálták a rövidfilmet, ami markáns horror atmoszférát teremt képeivel és a hanghatásokkal. A Strathmoor büszkeségét elérhetővé tették az alkotók, így sokat nem kell magyarázni a dinamikusságán, erőszakosságán és a taszító világán, amiről nem tudtam levenni a szemem nyolc percen át. Mintha egy őrült, megszállott ember gondolataiba pillanthatnánk be, akinek folyton valami erőszakos dolog van a fejében. Hihetetlenül merész dolog volt Baldvintól, hogy be merte vállalni ezt a szokatlan narratívájú, brutális, érzelmileg is frusztráló történetet egy rasszizmusba beleőrülő eszelős emberről.  Érdemes elolvasni a Short of the Week interjúját a rendezővel, további megdöbbentő információkat tudhat meg belőle az ember.

The Pride of Strathmoor from Einar Baldvin on Vimeo.

A Theodore Ushev Az alvajáró című négypercese felüdülést hozott a Strathmoor büszkesége után. A kanadai rendező a spanyol Federico García Lorca Alvajáró románc (Romance Sonámbulo / Sleepwalking Romance) című versét dolgozta fel szabadon, ami egyébként magyarul is olvasható Nagy László fordításában, illetve több elemzés is készült róla. Lorca Cigányrománcok című kötetének egyik darabja az Alvajáró románc, ami a kötet többi balladájához hasonlóan a cigány népköltészetet, a spanyol nép szenvedélyeit és szenvedéseit dolgozza fel meglehetősen sok metaforával és felfokozott érzelemmel. Ushev nem történetmesélő művet készített a versből, hanem egy metamorfózisos animációt szöveg nélkül, a narratívát a színek és a formák változása, a hipnotikus táncok és a bolgár zenész, Kottarashky cigányzenére emlékeztető dallamai adják. A szürreális négyperces filmben keverednek a hagyományos és modern elemek, ötvöződik benne a rendező geometrikus stílusa, Lorca műveinek szimbólumai (a nők, a fekete szín, a víz, a levegő, stb.) és a kora huszadik századi spanyol művészet elemei.

Sonámbulo / The Sleepwalker – TRAILER from Bonobostudio on Vimeo.