Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Az európai animációk legjobbjainak legjobbjai

Cartoon d'Or válogatás az Anilogue-on

2015. december 03. - Herczeg Zsófi

Az Anilogue egyik legerősebb blokkja minden évben a Cartoon d'Or válogatás. A Cartoon d’Or díjért a legnagyobb európai animációs fesztiválok nyertes filmjei versenghetnek, az idei győztes pedig Daisy Jacobs The Bigger Picture című alkotása volt, mely a 3. Friss Hús legjobb idegen nyelvű rövidfilm díját is elhozta, illetve a 11. BuSho-n a diákzsűri is elismerte. Ebben a blokkban a nyertes film mellett az öt jelölt is látható volt péntek este az Art+ Cinemában.

A holland Job, Joris & Marieke trió Oscar-jelölt A Single Life című kétpercese rövidsége ellenére egy egész életet ölel fel. A gegsorozatra építő film egy fiatal nő mindennapjait mutatja be különböző életszakaszokban, aminek folyamatát egy bakelit lemez előre-visszapörgetése akaszt meg. Csak pillanatokra látjuk a nő életét, a kisgyerekkortól kezdve a fiatal felnőttkoron és a várandósságon át egészen az öregek otthonában töltött időszakig, de minden helyzetben egyedül. A film alatt a Single Life című, konkrétan a filmhez írt dal szól, ami egyrészt reflektál a szereplő magányosságára, másrészt arra, hogy az élet gyakorlatilag olyan rövid, mint egy dal és pillanatok alatt elszáll, ha nem koncentrálunk az igazán fontos dolgokra és nem élvezzük ki a pillanatot.

A film teljes hosszában megtekinthető itt.

A SINGLE LIFE - TRAILER from Job, Joris & Marieke on Vimeo.

Carlos De Carvalho és Aude Danset közös filmje, az Őszi levelek egy fiúról és egy lányról szól, az egyik a télben, a másik a nyárban él. A természet által elválasztott fiatalok ugyanúgy nem érintkezhetnek egymással, mint ahogy a nyár és a tél sem, hiszen elválasztja őket a tavasz és az ősz. Ám ezt a határt egy idő után a folytonos magány és a kíváncsiság hatalma áthágja, viszont a természet törvényeit nem lehet következmények nélkül felrúgni. Az évszakszimbolika további asszociációkat hoz be a történetbe, különösen az élettel és a halállal kapcsolatos kérdéseket: az élet folytonos körforgás, melyben a születés és az elmúlás egyformán fontos, és amitől rettegünk, azzal csak a félelmeinket legyőzve nézhetünk szembe. Az Őszi levelek egy költői mese, aminek a Frédéric Boulard zenéje ad még líraibb hangvételt. 

Premier Automne from Carlos De Carvalho on Vimeo.

A dán Cav Bøgelund Bajtársak című félórás animációja is két ember kapcsolatát meséli el, viszont itt férfi barátságokról, az összetartásról és a kultúrák közti különbözőségről és a bizalmatlanság leküzdéséről van szó. A történetet valós események ihlették: egy dán szakaszparancsnokot Afganisztánba helyeznek, ahol a helyi rendőrkapitánnyal kell közösen dolgoznia. A kulturális különbségek egyből előjönnek, de ennek ellenére együtt próbálják fenntartani a biztonságot. Egy nap egy afgán katona rálő dán társaira, ami a két főhős közti barátságot elszakítja, és elindít egy bizalmatlansági lavinát, ami nem csak a főhősben, hanem a katonákban is óriási paranoiát szül. A Bajtársak rámutat arra, hogy egy háborúban nincsen biztos alap, bárki lehet tégla, folyamatosan figyelni kell, miközben az ember egyik elsődleges igénye a kapcsolatok létesítése lenne, főleg mert csak így lehet túlélni egy olyan bizonytalan időszakot, amikor a családjától, a hazájától, és egyáltalán a biztonságtól is távol van. A film a félelem leküzdésének próbálkozásairól szól olyan sztereotípiák mentén, amik a társadalmi és kulturális különbözőségekből adódnak, mindez pedig egy eleve paranoiás időszak, egy háború közepén történik.

Brothers in Arms, trailer from New Europe Film Sales on Vimeo.

Az ír Alan Holly Kóda című filmje a tavalyi Anilogue Animált éjén már látható volt. A rövidfilm története egy férfi halála körül játszódik, akit részegsége miatt autóbaleset ér. A film lényegi része ezután történik, amikor a férfi lelke elhagyja testét és külön úton kezd bolyongani, a Halál pedig megérkezik érte. Mint a Hetedik pecsét című filmben, csak itt nem sakkozni kezdenek, hanem egy padon ülve beszélgetni az életről, a férfi pedig kicsit több időt kér még, mielőtt végleg átlépne a túlvilágra. A fogantatásától kezdve egészen a haláláig újraéli azokat a pillanatokat, amik meghatározták az életét, illetve amik mellett elment, és megpróbál válaszokat találni költői kérdéseire. A film olyan kérdésekről szól, amik minden ember életében felmerülnek és valójában csak további filozofálgatásra adnak alapot, konkrét válaszokat nehezen találni rájuk.

Coda from and maps and plans on Vimeo.

Claire Sichez üdítő kis darabja volt az Alig várom című szösszenet, ami szintén egy életutat követ végig. A kapcsolódási pont itt egy piros vonal, ennek a folyamatos jelenléte köti össze a különböző életszakaszokat, amik közt ez az egyetlen biztos pont. A film nem idealizálja, nem fedi el az élet nehézségeit, viszont azokat rendkívül érzékenyen és olykor humoros módon mutatja be. A fekete-fehér, minimalista és sokszor gyerekrajzokra emlékeztető grafikai stílus, illetve a film rövidsége ellenére nagyívű párperces, a keserédes történetet a forma teszi könnyebbé.

I can't wait - Trailer from Claire Sichez on Vimeo.

Daisy Jacobs A nagyobb kép című animációja nem csak a Cartoon d’Or nyertese, az idén harmadszorra megrendezett Friss Hús fesztivál legjobb nemzetközi rövidfilm elismerését is megkapta "az animációs technikák és a narráció kivételes használata miatt". A brit film egy testvérpárról szól, akik beteg anyjukat ápolják. Az egyik fiú menekül a teendők elől, a másik viszont készségesen segít anyjának. A rövidfilm egy valós társadalmi problémát mutat be, a gyerekek mennyire lekötelezettek a szüleiknek és mennyire kell feladniuk a saját életüket, szenvedélyeiket, illetve eltűrni mindent a szülők iránti tisztelet vagy a kötelesség miatt. A nagyobb kép elsősorban technikája miatt figyelemfelkeltő, ugyanis egy életnagyságú animáció, nem miniatűr stop motion, ebben a tárgyanimációs világban az emberek pedig realsize falfestményekként elevenednek meg. A technika Vácz Péter Nyuszi és Őz című filmjére emlékeztet, ahol a 3D és a 2D karakterek interakcióját követjük nyomon a különbözőségből adódó kezdeti nehézségektől az összeszokásig, viszont Jacobs filmje nem erre az ellentétre épül, itt a két forma együtt van jelen, csak egy eszköz a hétköznapi életből vett történet bemutatására.

The Bigger Picture Trailer from daisy jacobs on Vimeo.

süti beállítások módosítása