Egyedi szerzői hangok, különleges ötletek, éleslátó megfigyelések. Megnéztük a díjnyertes filmeket, néhány magyar indulót és még tucatnyi érdekes alkotást – az idei Mediawave gazdag animációs programjából válogattunk.
A Kreatury (Teremtések) a kirekesztettségről szól, mégpedig az "áldozatok" szemszögéből – a két "furcsa" teremtmény mégsem gyenge és sérülékeny a világ támadásaival szemben, hanem változatos taktikákkal próbál túlélni. A két figurát árnyképekként látjuk, így a Kreatury egy pillanatra sem válik freak show-vá, hiszen csak a sziluettük másságából következtethetünk arra, miért bélyegzi meg őket a társadalom. Első kísérletük a tettetés és a beilleszkedés, végül mégis felvállalják önmagukat és felszabadulnak. Boldogságuk és szerelmük pedig ekkor, egyéniségük kibontakozásakor lesz teljes.
A díjnyertes orosz animáció valóban az egyik legaranyosabb alkotás volt szellemiségében és vizualitásában is. A mesésen hosszú hajú afrikai édesanya mindent megad három kisfiának – leginkább szeretetet és gondoskodást. A hosszú hajjal varázslatnak beillő trükkökre képes, amíg a gyerekek kicsik – amikor viszont felnőnek és messzire kerülnek, az anya szerepe hirtelen megváltozik. Az About a Mother (Egy anyáról) humoros történet, de olyan, amelynek váratlan mélységei nyílnak a felszín alá pillantva, miközben a fekete-fehér színek kontrasztjának minden lehetőségét kiaknázza a film.
Priit Tender észt rendező filmje (aki Párhuzamos Kultúráért-díjat is kapott a fesztiválon) egy híradókból jól ismert, mégis nehezen elképzelhető, száraznak tűnő témát dolgoz fel nagyon viccesen: a madárinfluenzát. A madárinfluenza itt az Édenkert történetével fonódik össze: a csábító kígyó megmérgezi az összes kismadarat és a gazdagon termő almafát is – a kertben mellesleg egy almabortól bódult pingvin is sétálgat. A Linnugripp ellentétes hangulatokat ütköztet, hiszen a színes kismadarak és a mókás kukacok miatt kedves mesének tűnik a Madárinfluenza, az ármánykodó kór és a fojtogató pusztulás viszont a sötét végkifejlet felé sodor.
A Piano arra a klasszikus dramaturgiai fogásra épül, hogy egymástól távolinak tűnő történetszálakat keresztez egymással, míg végül minden szereplő egy helyen találkozik. Különleges mégsem ettől lesz a film, hanem a fanyar, néha morbidba hajló humorától, amely kíméletlenül lesújt a karakterekre. A film szenvtelenül követi végig a szereplők érzéketlenségét, gyerekes taktikázását, a szerencsétlen véletlenek összjátékát: egy városi jelenetben, néhány percben, szavak nélkül összegzi mindazt a keserű társadalomkritikát, amit napjainkról el lehet mondani.
Több nyomasztó animáció vonult fel a Mediawave programjában, ezek közül a Ruben Leaves (Ruben indul) a kapuzárási pánikot jelenítette meg igencsak hatásosan. A paranoiás Ruben munkába indul, de közben elbizonytalanodik, újabb és újabb lehetséges hibák és veszélyforrások jutnak eszébe: biztos bezárta az ajtót, biztos kikapcsolta a gázt? Ruben fejében máris végzetes képsorok peregnek le a várható katasztrófákról, így a férfi útja egyre borzalmasabb hangulatban telik. Ismét egy film a programban, amely fájóan jellegzetes kortünetre tapintott rá.






