A 13. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díszvendége Ausztrália lesz. A június 21. és 25. között megrendezett mustra a színpompás ausztrál animáció legjavát mutatja be, Oscar-díjas alkotásoktól a kilencvenes évek legjobb női animációin át a legfrissebb fesztiválnyertesekig. A magyar versenyszekció zsűrijének ausztrál tagja Dennis Tupicoff animációs rendező.
A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál idei díszvendége a hetedik kontinens. Ausztrália animációs filmművészete a magyarhoz hasonlóan több, mint száz éves múltra tekint vissza. Az ausztrál animáció kezdetének a neves karikaturista, Harry Julius Cartoons of the Moment című, 1915-ös anti-német propaganda rövidfilmjeit tekintik, melyeket a mozikban az egészestés filmek előtt vetítettek. Az ausztrál animáció pionírja mégis Eric Porter, aki Disney munkásságának rajongójaként Sydneyben alapította meg csaknem 50 évig működő stúdióját. Itt készült a Marco Polo Vs the Red Dragon című mese 1972-ben. Az első 3D animációt Slip Slop Slap címmel Alexander Stitt készítette 1983-ban, aki az 1981-es Grendel Grendel Grendel című egészestés film alkotója is. A másfél órás mese az ősi Beowulf-történetet meséli el, ám a Monty Python-filmeket idézve. A magányos és filozófikus alkatú szörny az emberiség butaságán lamentál, időnként felfalva egy-egy képviselőjét. A Grendel Grendel Grendelt az idei KAFF közönsége is láthatja a fesztiválon.
Ausztrál animációs rendező a zsűriben
A 13. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál zsűrijének ausztrál tagja Dennis Tupicoff animációsfilm-rendező, akivel már 2009-ben is találkozhatott a kecskeméti közönség. A korábban levéltárosként és tanárként is dolgozó Tupicoff 1976-ban kezdett filmkészítéssel foglalkozni. Egyaránt készít fikciós és dokumentumfilmeket, élőszereplős és animált műveket; munkáiban gyakran vegyíti a vígjátéki és a drámai hatásokat. A 13. KAFF-on bemutatják legfrissebb, az idei Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjába is meghívott dokumentumfilmjét, a Fénykép, rólam című fekete-fehér filmet.
Az alkotó jellegzetesen sötét tónusú munkáihoz sorolhatóak a Haláltánc (Dance of Death, 1983) és A sötétségbe (Into the Dark, 2001) című rövidfilmek. Előbbi maró humorú, szatirikus darab a televíziós erőszakról egy népszerű televíziós show műfajába ágyazva, melynek műsorvezetője Don Death, a csontváz. Édesapja elvesztését dolgozta fel A sötétségbe című filmben, melyben egy ember a halálakor visszaidézi gyerekkora estéit, az emlékekben egyesítve az életet és elmúlást, férfit és fiút, apát és fiát.

Dennis Tupicoff: A Photo of Me
A gyerekkor és a halál témái a Fénykép, rólam (A Photo of Me, 2017) című, legutóbbi filmjében is visszaköszönnek, mely fotók, egy ötvenes évekbeli film noir és az animáció vegyes használatával készült kollázs. Az anyja hangja (His Mother’s Voice, 1997) című drámai hatású rövidfilmjében a dokumentumfelvételt és az animációt vegyíti. Miközben egy anya arról mesél, hogyan tudta meg, hogy tinédzser fia meghalt, a film ütközteti a nő felkavaró emlékeit a tragikus éjszakáról és a külső szemlélő érzelemmentes nézőpontját.
A darra kutyák (The Darra Dogs, 1993) a rendező kutyákkal kapcsolatos emlékeiről szól, mellyel akkor négyéves kislányának próbálta elmesélni saját gyerekkori élményeit. A tíz évvel ezelőtt készült Láncfűrész (Chainsaw, 2007) című animációja erőteljes hangulatú kisfilm a szerelemről és az árulásról, mely szerint a románc olyan, mint a láncfűrész: veszélyes bestia.




