2018. május 2. és 6. között rendezték meg a 14. Pictoplasma fesztivált Berlinben, a kortárs karakterdizájn legfontosabb európai seregszemléjét, ahol alkotóművészek és producerek gyűlnek össze a holnap vizuális kultúrájáról beszélni. A fesztivál a karaktertervezés köré szerveződik és az avantgárd városi művészettől kezdve, a kortárs illusztrációkon és díjnyertes animációkon át a legfelkapottabb technológiai újításokig (mint a virtuális realitás, vagy kiterjesztett valóság) mindent felölel.

A Pictoplasma második napjára volt interjúidőpontom Alberto Vázquez-zel, az egyik, ha nem a számomra legkedvesebb animációs rendezővel. Alberto több elképesztő rövidfilm készítője, ő írta és rendezte a Decorado-t, a Unicorn Blood-ot és a Birdboy-t, valamint a Pszichonauták – Az elveszett gyerekek című egészestés filmet, utóbbit Pedro Riveróval közösen. Mikor találkoztunk, éppen a következő, Unicorn Wars című nagyjátékfilmjén dolgozott. Munkásságáért rengeteg nemzetközi fesztiválon kitüntették, többek között a Goya-díjjal, Spanyolország legfontosabb fesztiváljának fődíjával. A filmjei óriási hatással voltak rám, a világ, amit teremtett sötét, de egyszerre gyönyörű és elképesztő mélységekbe visz, ahol fanyar humorával mindig fájóan pontos tükröt tart a közönség elé. Minden alkalommal, amikor kijöttem a moziból, úgy éreztem, hogy valami lényegit tanultam meg az elcseszett emberi természetünkről.

Alberto Vázquez a Pictoplasma fesztiválon, háttérben a gyártás alatt lévő Unicorn Wars című egész estés filmjének képkockája

Személyesen találkozni Albertóval nagyon izgalmas volt. Nemcsak amiatt, hogy megismerhettem ezeknek a sötét és groteszk világoknak az alkotóját, hanem mert egyszer csak egy elképesztően jókedvű, érdeklődő és kedves ember ült velem szemben. Ez a beszélgetés volt a fesztivál legérdekesebb és legfelszabadítóbb élménye számomra.

Szerdán kezdődik a 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Fesztivál, melyen hat helyszínen közel 300 rövid- és 14 egész estés film látható. A rengeteg szuper programból összeszedtük azokat, amelyeket a legjobban várjuk és ajánlunk.

A fesztivál nyitófilmje a híres francia rendező, Michel Ocelot legújabb alkotása, a Dilili Párizsban (Dilili in Paris), mely egy kislány szemszögéből mutatja be a nők elleni erőszakkal való küzdelmet Párizsban, a XX. század derekán, az ipari fejlődés egyik legmozgalmasabb időszakában. A főszereplő Dilili, az ifjú kanak segítségére lesz egy riksás fiú, akik kalandjaik során különös alakokkal találkoznak, új nyomokkal segítve a fiatalok nyomozását az eltűnt lányok után.

A Trópusi vírus (Virus Tropical) a kolumbiai Santiago Caicedo első egész estés filmje, mely a kolumbiai-ecuadori Power Paola azonos című coming-of-age képregénye alapján készült. A főszereplő lány, Paola egy korántsem hétköznapi családban nő fel valahol Ecuador és Kolumbia között és sehogy sem tud beilleszkedni a környezetébe. A filmben az ő felnőtté válását és beilleszkedési nehézségeit követjük nyomon, akinek az egyedi női látásmódjával kell megküzdenie az előítéletekkel és harcolnia a függetlenségéért, miközben saját belső világa is tele van problémákkal.

November 30-án ismét itt a KISKAKAS, ahol a legfrissebb MOME Anim diplomafilmeket lehet látni. Ha valaki úgy érezné, mintha tegnap lett volna a legutóbbi, akkor nem téved sokat, ugyanis áprilisban mutatták be a 2017-es év MOME Anim mesterszakos diplomafilmjeit és alapszakos évközi kisfilmjeit. 

Most ősszel is két válogatást láthat a közönség egy blokkban: az idei mesterszakos diplomafilmek közül hat alkotást, valamint a We Love Budapest és a MOME Anim együttműködéséből született hét kisfilmet, melyek egy-egy budapesti legendát járnak körbe a harmadéves alapszakos hallgatók saját stílusában és (újra)értelmezésében.

Buda Flóra Anna Entrópia című diplomafilmje egy fiatal nő három párhuzamos valóságát mutatja be. A filmben megjelenő világ egy belső univerzum, amin belül a három karakter mikrokörnyezete létezik és melyet ők éltetnek. De egyikük sem tud boldogan funkcionálni a másik nélkül, a környezetük teremtette egyoldalúság pedig frusztrációt szül, vágyaikat képtelenek kielégíteni. Az Entrópia (jelentése: belső változás) hipotézise azon kérdést járja körbe, hogy mi történik egy emberrel, ha egy hiba folytán találkozik önmagával, vagy akár önmaga többféle kivetülésével. 

Buda Flóra Anna: Entrópia

Balogh Fábián Our House című animációjában egy tinédzser fiú a barátaival egy ártatlan délutáni kaland során felfedez egy elhagyatott, szürke épületet a kertvárosban, ahova kíváncsiságuktól fűtve betörnek. A fiú túllépi saját határait, belső késztetésből, valamint a csapatszellemtől túlhevülve megszegi saját erkölcsi szabályait. A bűntudat hatalmába keríti és a gyötrő érzéstől minél rövidebb úton szeretne megszabadulni, de nem biztos, hogy ehhez elég a tárgyi bizonyítékokat eltűntetni.

Balogh Fábián: Our House

Jövőre 26. alkalommal rendezik meg az egyik legjelentősebb európai animációs filmfesztivál Stuttgartban. December elsejéig lehet nevezni friss animációs filmekkel.

Az 1982-ben alapított fesztivál azzal emelkedik ki a világ egyéb animációs eseményei közül, hogy a mozgóképen túl igyekszik bemutatni a vizuális művészetek, az építészet, a képzőművészet, a design, a zene és a játék egymásra gyakorolt hatásait, platformot teremtve a rendezők, filmelőállítók és forgalmazók számára, hogy filmjeiket a közönség és a szakma megismerhesse. A 2019. április 30. és május 5. között zajló mustrára az alábbi kategóriákban lehet jelentkezni, 2017. október 1-ét követően gyártott filmekkel:

• rövid animációs film
• vizsgafilm / diplomafilm
• gyerekeknek szóló rövid animációs film
• egész estés animációs film

Jelentkezési határidő: 2018. december 1. 

A nevezéssel kapcsolatos részletes információk a fesztivál honlapján olvashatók.

A fesztivál keretein belül kerül sor az Animation Production Days két napos rendezvényére, amely értékes szakmai kapcsolatépítés lehetőségét kínálja a szakma képviselőinek. Szinte minden évben van magyar résztvevője is a fesztiválnak, 2012-ben például a magyar animáció és a 40 éves Kecskemétfilm Stúdió előtt tisztelegtek retrospektív vetítésekkel, tavaly Lovrity Anna Katalin Vulkánsziget című filmje és Tóth Roland Istók című animációja kerül versenybe. A jövő évi filmfesztiválról természetesen a Dot & Line sem hiányozhat.

2018. november 28. és december 2. között a 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon nézheti meg a közönség az elmúlt év legjelentősebb animációs alkotásait. A budapesti animációs seregszemlét a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot személyesen nyitja meg az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol elsőként a legendás francia rendező legújabb filmjét, a Dilili Párizsbant vetítik. Idén 300 animációs rövidfilmet és 14 egész estés filmet – köztük számos magyar alkotást is – kínál a fesztivál, melyek közül több a Három Hollóban lesz megtekinthető, a Francia Intézet, a Lengyel Intézet és a Cervantes Intézet pedig ingyenes vetítéseket is tart majd. Az Adriai hullám című vetítéssorozatban Olaszország, Horvátország és Szlovénia kortárs animációs művészete mutatkozik be.

A fesztivál nyitófilmje a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot legújabb munkája, a Dilili Párizsban című filmje lesz, mely a századfordulós francia művészvilág izgalmas karikatúráját is felrajzolja. A vetítés után közönségtalálkozóra kerül sor a rendezővel. Ocelot új műve akár az új, magyar animáció, a Ruben Brandt, a gyűjtő tükörképeként is szolgálhat, mely szintén szerepel az Anilogue programjában. A fesztiválon továbbá Michel Ocelot két korábbi filmjét, az Esti meséket és a Kirikou és a boszorkányt is megnézheti majd a magyar közönség. Az Anilogue zárófilmje Mamoru Hosoda legújabb alkotása, a Mirai – Lány a jövőből lesz.

Idén 5 egész estés animáció lesz versenyben: Santiago Caicedo Trópusi vírus című kolumbiai-ecuadori filmjében egy hagyományosnak a legkevésbé sem nevezhető családban nő fel Paola, aki egyedi, női világlátása miatt számos előítélettel szembesülve küzd a függetlenségért. A Még egy nap élet című alkotás az 1975 és 2002 közt zajló angolai polgárháborúborzalmait tárja elénk. A film lengyel, spanyol, német, belga és magyar koprodukcióban jött létre, többek közt a budapesti Puppetworks animációs filmstúdió is részt vett a film elkészítésében. Denis Do Funan című munkája szintén 1975-ben, a Vörös Khmer forradalom idején játszódik. Miközben a saját túlélésért küzd, Chou, a fiatal kambodzsai anya a négyéves fiát keresi, akit a rezsim elvett tőle. Kaspar Jancis Morten kapitány és a pókkiralynő című, családi animációjában egy fiú képes rovar méretűvé zsugorítani önmagát. Az amerikai Nina Paley új filmje, a Széder-mazochizmus az ószövetségi exodus történetét groteszk animációs musical formájában dolgozza fel. Az egészestés filmek versenyében Kiss Melinda, a Metropolitan egyetem animációs tanszékének vezetője, Veljko Popovic horvát rendező és Piotr Kardas lengyel animációs kurátor döntik majd el, hogy melyik filmnek ítélik oda a fődíjat.

Santiago Caicedo: Trópusi vírus 

Egy magyar animációkkal foglalkozó oldalnak, de leginkább egy magyar animáció rajongónak mi lehet annál nagyobb izgalom, mint egy új egészestés magyar animációs film?

Elég kaotikus a helyzet az egészestés magyar animációk terén: 2017 szeptemberében megjelent az izraeli-magyar koprodukcióban készült Salamon király kalandjai, melyet részben a Filmalap támogatott, 2017 tavaszán mozikba került a Lengemesék című sorozat Nyár a Nádtengeren című egészestés változata (melynek folytatása, a Tél a Nádtengeren decembertől látható a mozikban), előtte pedig 2014-ben készült el (állami támogatás nélkül) az utolsó animációs egészestésünk, a Manieggs – Egy kemény tojás bosszúja. A Manieggs ugyan felnőtt közönséget célzott és rendhagyó módon 18-as karikát kapott, de a profi technikai munka ellenére a forgatókönyvön nagyon elcsúszott a történet. Ha még hozzávesszük a Médiatanács Dargay Attila-pályázatának egészestés filmekké való bővítését, akkor az Egy év Hoppifalván és a Boxi című tévéfilmet is meg kell említeni, és akkor még nem beszéltünk az olyan bérmunkákról, mint az Oscar-jelölt A vörös teknős vagy a Kells titka, melyek elkészítésében a Kecskemétfilm is részt vett. Jelenleg a Filmalap Inkubátor Programján támogatást nyert Műanyag égbolt és a Hol rontottam el? készül, előbbi Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta, utóbbi Szirmai Márton rendezésében.

Milorad Krstic: Ruben Brandt, a gyűjtő

Szóval 2018. november 15-én megérkezett az első, teljes egészében Filmalap támogatásból készült magyar animációs film, a Ruben Brandt, a gyűjtő. A Ruben Brandt amúgy szintén kicsit kilóg a magyar animációk sorából, ugyanis rendezője Milorad Krstic szerb művész, aki 29 éve él és alkot Magyarországon. Viszont a közel 100 fős alkotócsapat teljes egészében magyar animátorokból állt, és még az angol szinkront is a magyar szinkronszínészekkel vették fel. 

A Ruben Brandt, a gyűjtőt már hónapokkal a hivatalos mozibemutató előtt látni lehetett különböző vetítéseken szerte az országban, és külföldi fesztiválokon is versenyzett, azóta pedig már megvásárolta az amerikai forgalmazási jogait a Sony Pictures Classics és felkerült a 25 Oscar-nevezett egészestés animációs film közé is. És még csak most kerül hazai moziforgalmazásba! 

A filmet június óta vetítik itthon, a novemberi bemutató előtt pedig ötször is megnéztem és mindegyik vetítés nem hogy teltházas volt, de még a földön is ültek, és ahogy követtem, a többi esemény is hasonlóan magas nézőszámmal ment. Egy-két kritikától eltekintve nagyon pozitívan fogadta a hazai sajtó, a külföldi szaklapok pedig teljesen odavoltak a Ruben Brandt-ért (nem hiába tartják esélyesnek Oscar-jelölésre), ezért még egy kritika helyett inkább összeszedtem miért tetszik nagyon a film és mi az, amiben hiányérzetem van.