Január 10-étől a magyar nézők is láthatják Traub Viktória Sellők és Rinocéroszok című 15 perces animációs rövidfilmjét, mely a Tranzit című német-francia dráma kísérőfilmjeként a Vertigo Média forgalmazásában kerül a hazai mozikba. Az ARTE megvásárolta a forgalmazási jogokat, így a francia és a német nézőkhöz is eljut a kisfilm.

Miután a világ fesztiváljait meghódította Traub Viktória animációs rövidfilmje, január 10-étől végre a magyar nézők is láthatják a Médiatanács támogatásával készült alkotást. "Első perctől kezdve az volt a célom, hogy a filmet a fesztiválszereplések után a magyar nézők mozivásznon is láthassák." – mondta a film társíró-producere, Dus Polett. "Nincs jól bevett gyakorlat arra, hogy hogyan kerül egy rövidfilm mozikba, ezért azt az elképzelésemet kellett megvalósítani, hogy tematikájában találjunk egy filmet, amely mellett a Sellők kísérőfilmként jól érvényesül. A Vertigo Média csapata nagyon nyitott volt az együttműködésre, így a Tranzit című film elé kerül a Sellők januártól a mozikba. A Tranzit ugyancsak egy férfi sorstörténet, hasonlóan metaforikus, sok szimbólummal, mint a mi fimünk. Nagyon erős, egymást támogató összekapcsolás született! "

A Tranzit a német Christian Petzold új filmje, amely Anna Seghers azonos című, 1944-ben írt regényéből készült és az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában szerepelt. Korábban is előfordult már, hogy egy magyar animáció kísérőfilmként került a hazai mozikba: Bucsi Réka Symphony no. 42. című MOME diplomamunkáját a Frank című film előtt vetítették, LOVE című elsőfilmje A vörös teknőssel volt látható, Tóth Luca A kíváncsiság kora című Royal College of Art diplomafilmje pedig Pálfi György Szabadesés című filmje mellett szerepelt.

Traub Viktória: Sellők és Rinocéroszok

Kiosztották a 16. Anilogue díjait: az egész estés animációk versenyét a Még egy nap élet című lengyel, spanyol, német, belga és magyar koprodukciós animáció nyerte, Denis Do Funan című munkája pedig zsűri külön elismerését kapta. A rövidfilmek versenyében a dán Martina Scarpelli Egg című alkotásának ítélte a zsűri a 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál Best of Anilogue-Cartoon Network Díját, mely 2000 eurós pénzdíjjal jár. Ambrus Ferenc Hegyi Olivér Take Me Please című alkotását részesítette külön elismerésben, Pedro Rivero David Doutel és Vasco Sá Agouro című rövidfilmjét méltatta, Veljko Popovic különdiját pedig Igor Grubic How Steel was Tempered című alkotása érdemelte ki, míg a közönségdíjat Lucréce Andreae Grandpa Walrus című munkája kapta. Vasárnap 16 órakor a Három Hollóban megtekinthetőek a nyertes kisfilmek és 21 óráig több helyszínen számos vetítés várja még az animációk iránt érdeklődő közönséget.

Damian Nenow és Raúl de la Fuente Még egy nap élet című alkotása nyerte az idei Anilogue-on az egész estés animációk versenyét, zsűri indoklása szerint "a dokumentarista jellegű, hiteles ábrázolásmód és a drámai kifejező erejű, fikciós elemek magasszintű ötvözéséért, valamint a kiemelkedő vizuális és filmnyelvi megoldások alkalmazásáért". A film az 1975 és 2002 közt zajló angolai polgárháborúborzalmait tárja elénk, mely a becslések szerint félmillió halálos áldozatot követelt. A film lengyel, spanyol, német, belga és magyar koprodukcióban jött létre, így a budapesti Puppetworks animációs filmstúdió is részt vett a film elkészítésében.

Damian Nenow, Raúl de la Fuente: Még egy nap élet

Idén 5 egész estés animáció volt versenyben: a nyertes alkotás mellett Santiago Caicedo Trópusi vírus című kolumbiai-ecuadori coming-of-age képregényadaptációja, Denis Do Funan című külön díjjal jutalmazott munkája, mely 1975-ben, a Vörös Khmer forradalom idején játszódik, Kaspar Jancis Morten kapitány és a pókkiralynő című családi stop motion animációja és az amerikai Nina Paley új filmje, a Széder-mazochizmus, mely az ószövetségi exodus történetét groteszk animációs musical formájában dolgozza fel. Az egész estés filmek versenyében Kiss Melinda, a Metropolitan egyetem animációs tanszékének vezetője, Drasko Ivezic horvát rendező és Piotr Kardas lengyel animációs kurátor döntöttek a fődíj odaítélésről.

Martina Scarpelli: Egg

A 16. Aniloue rövidfilmes versenyprogramjában 30 rövidfilm szerepelt, melynek zsűrije Ambrus Ferenc producer, Pedro Rivero spanyol és Veljko Popovic horvát rendező. A 2000 eurós pénzjutalommal járó Best of Anilogue-Cartoon Network Díjat a dán Martina Scarpelli Egg című filmje kapta. A zsűri indoklásában kiemelte, hogy ez a film megtalálta azt a módot, hogy egy személyes témát olyan vizuális élményként ábrázoljon, amely az érzelmeket egy teljesen eredeti és jelentésteli történetmesélésbe ágyazza. Hipnotikus módon, hibátlan narrációval és minimalista, tökéletes eszközökkel fejezte ki magát a rendezőnő, amivel egészen új élményt nyújt, és teszi mindezt egy olyan témával, amihez az ember korábban nem is gondolta volna, hogy tud kapcsolódni.

Lucréce Andreae: Grandpa Walrus

A háromtagú zsűri egy-egy különdíjat is kiosztott: Ambrus Ferenc Hegyi Olivér Take Me Please című alkotását részesítette külön elismerésben, Pedro Rivero David Doutel és Vasco Sá Agouro című rövidfilmjét méltatta, Veljko Popovic különdiját pedig Igor Grubic How Steel was Tempered című alkotása érdemelte ki, míg a közönségdíjat Lucréce Andreae Grandpa Walrus című munkája kapta, mely groteszk módon dolgozza fel egy család gyászát a szeles tengerparton.

Az ötnapos fesztiválon 14 egész estés filmet és 300 új rövid animációt láthatott a közönség. Az Anilogue fókuszában idén – az Adriai hullám vetítéssorozat keretében – Olaszország, Horvátország és Szlovénia álltak. A fesztivál vendége volt az animációs világ egyik legnagyobb mestere, a Kirikou figuráját megalkotó Michel Ocelot és a Candide című magyar animációs sorozat francia zeneszerzője, Benjamin Efrati is.

Korábban lelkendeztünk a nemrég elkészült Candide című sorozatról, melyet a 16. Anilogue-on is láthatott a közönség. Az eseményen az alkotócsapat is jelen volt, köztük Benjamin Efrati zeneszerző is, aki a vetítés utáni afterpartin techno hangversenyt adott a Három Hollóban. A Candide zenéjéről Efrati az MTI-nek mesélt.

Voltaire 18. századi műve egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat, mely Kreif Zsuzsanna, Bera Nándor és Turai Balázs sorozat-adaptációjában is megőrzi szatirikus felhangját és a kortárs társadalmi-politikai állapotok iránti kritikus attitűdjét. A 14 részes sorozat Kovásznai György animációs rendező öröksége előtt is tiszteleg, akinek nyolcvanas évekbeli terve volt megrajzfilmesíteni Voltaire klasszikusát az akkori társadalmi-politikai helyzetre reflektálva, de korai halála miatt nem valósulhatott meg kosztümös rajzfilmötlete. A 2010-es években egy csapat fiatal animációs Iványi-Bitter Brigitta vezetésével leporolta Kovásznai tervét és mai problémákat feldolgozva kortárs szituációkra ültette át a történetet.

Voltaire klasszikusának nemrég elkészült szabad adaptációjában Candide megpróbálja elnyerni szeretett Kunigundája szívét különböző kortárs helyszíneken, miközben nehéz helyzetekben találja magát, és szembe kell néznie a világ kegyetlenségével. Azonban Pangloss mester utasításait követve mindig próbál optimista maradni, miközben körbeutazza a világot egy kaliforniai start-up cégtől kezdve Észak-Optimisztánon keresztül az űrig.

2018-ig kellett várni, hogy végre nekünk is legyen egy olyan tökös sorozatunk, mint a South Park, a Rick és Morty vagy az Archer, mert bár születtek szuper magyar animációs sorozatok, egyik sem volt olyan pörgős és bevállalós, mint a nemrég elkészült Candide.

A KEZDETEK

Voltaire Candide, avagy az optimizmus című 18. századi művéből a kultikus Habfürdő rendezője, Kovásznai György tervezett animációs sorozatot még a nyolcvanas években, melyről egy esszét is írt Candide, a rajzfilmhős címen. Kovásznai 1983-ban bekövetkezett halála miatt sajnos nem valósulhatott meg a terve, viszont sok képanyag és feljegyzés megmaradt róla. Iványi-Bitter Brigitta, Kovásznai legnagyobb kutatója és a sorozat kreatív producere, 2010-ben egy tanulmányokkal és DVD-mellékletekkel teli albumot is szerkesztett a sokoldalú művész életművéből, melyben a Candide-ról is olvashatunk és láthatunk képeket. Ahogy a kreatív producer egy interjúban mondta, nagyon megfogta "hogyan lehetne szellemiségében, inspirációjában folytatni ezt az avantgárd Kovásznai-örökséget. Amit fontosnak tartottunk felújítva, a saját képünkre formálva, új esztétikai szabályait kialakítva tovább vinni, megőrizve mind a Candide eredeti szellemiségét, mind a Kovásznai-hagyományt."

Kovásznai György tervei a Candide-hoz (Forrás: Iványi-Bitter Brigitta (szerk.): Kovásznai)

Ezzel a céllal láttak hozzá a 2010-es évek elején a Candide szériának, melyet részben a Médiatanács Macskássy Gyula-, majd Dargay Attila-pályázata támogatott. Iványi-Bitter Brigitta akkoriban tanított a MOME-n, így ismerkedett meg Bera Nándorral, akit először a Candide-sorozatterv pilotjához kért fel tanácsadónak, amiből végül rendezés lett. A pilot epizódot még Bera Nándor írta és rendezte, azóta társrendező és forgatókönyvíró lett Turai Balázs (Róma bukása, Oligarchia) mellett. Az első részben Kreif Zsuzsanna (Limbo-Limbo Travel) és Hegyi Olivér (Take Me Please) stílusa váltakozik, a második résztől pedig Kreif Zsuzsanna vette át a rendezést és az ő látványvilága dominál. A 14 részes sorozat a Popfilm (Az állampolgár, Szabadesés, A kockásfülű nyúl) égisze alatt készült, a Cinemon stúdió (Lengemesék, Salamon király kalandjai) animátorainak közreműködésével. A 2014-es pilot epizód nagyon kísérletező, és talán ez áll a legközelebb Kovásznaihoz, aki szerette keverni a különböző stílusokat egy filmen belül is. Ebben a részben 12 animációs alkotó saját stílusa keveredik, melyről Bera Nándor mesélt egy interjúban: "Nem hagyományos módon készül a film: készítettem egy mozgó storyboardot, amiben időben előre láthatóak már most a történések. Az egyes részeket szétosztogattuk az animátorok között, akik a saját értelmezésükben fogják elkészíteni a rájuk bízott részt. Akár snittenként más lehet majd egy-egy szelete a filmnek." 

A tegnap kezdődött 16. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál Budapesten számos magyar alkotást is megtekinthet a közönség. November 29-én a Ludwig Múzeumban tárlatvezetéssel és közönségtalálkozóval egybekötött Ruben Brandt, a gyűjtő vetítés lesz. A hivatalos versenyprogramban szerepel a Még egy nap élet című egész estés animáció, valamint Bucsi Réka és Hegyi Olivér rövidfilmjei. November 30-án itt tartják a fiatal magyar animációs generáció képviselői által készített, Candide című, egyedi vizualitású filmsorozat díszbemutatóját az Urániában, vasárnap pedig a Három Hollóban lesz látható egy magyar rövidfilm-válogatás.

Az Anilogue keretében november 29-én este 7-kor a Ludwig Múzeumban lesz látható a Ruben Brandt, a gyűjtő című új, magyar egész estés animáció. A vetítést megelőzően, 18 órától Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum igazgatója tart exkluzív, egyórás tárlatvezetést a Westkunst–Ostkunst című gyűjteményi kiállításban, majd a vetítés után Réz András beszélget az alkotókkal, valamint Fabényi Júliával, Szipőcs Krisztinával, a Ludwig Múzeum szakmai igazgatójával és Liszka Tamással az animációs filmről, a műgyűjtés szenvedélyéről és a múzeumokról. A közönségtalálkozót követően lehetőség nyílik koccintani az alkotókkal.

Damian Nenow, Raúl de la Fuente: Még egy nap élet

Aprólékos és misztikus animációk – így jellemzik Ászity Boglárka munkáit, aki Indigó Northern Song című dalára készített animációs klipet az északi fény születéséről. Az alkotást koncerttel és kiállítással egybekötve mutatják be december 6-án a Tinta Art Caféban.

A Northern Song című dal Palágyi Ildikó, művésznevén Indigó bemutatkozó, Salt című lemezén debütált. Az egy énekhangra íródott többszólamú kompozíció looper segítségével született, játszva az elektronikus effektek lehetőségével. "A dal egy képzeletbeli északi utazás zenei lenyomata." – meséli Indigó. "Bár még sajnos nem jártam északon, amióta az eszemet tudom erős érzelmi kötelék fűz a skandináv vidékhez. A zene viszont megannyi csodája mellett egy varázsszőnyeg is lehet, melynek segítségével bárhova eljuthatunk. Még 2016-ban történt, hogy egy norvég jazz lemez hallgatása akkora hatással volt rám, hogy egy pillanat alatt úgy éreztem, már nem a budapesti kis szobámban vagyok, hanem egy norvég város utcáin lépkedem. Ebből az élményből született a Northern Song. A koncepcióm az volt, hogy hangról hangra, szólamonként épüljön fel ez az emlékkép, melyben összemosódik a képzelet, az álom és a valóság. Zeneileg ehhez tökéletes eszköz a looper és a különböző elektronikus effektekkel való játék – idézi fel a dal születését Palágyi Ildikó, aki számára szinte azonnal egyérteművé vált, hogy ez a dal egy animációs klippel lenne teljes. Ekkor találkozott Ászity Boglárka animációs tervezőművész munkáival az interneten, és úgy érezte, az ő képi világa lenne a legmegfelelőbb ehhez a munkához. A cél nem az volt, hogy a klip csupán a szöveget jelenítse meg látvány formájában, hanem az, hogy a dal egy plusz réteget kapjon, ezzel újfajta értelmezési lehetőséget kínálva.