Gyerekfilmes forgatókönyvíró előadást és workshopot rendez a Cinemira Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivál partnerségével a Magyar Nemzeti Filmalap Fast Forward programja, melyre 2019. november 4-ig lehet filmterveket küldeni.

A jó gyerekkönyvek fontosságát senki sem vitatja. De mi a helyzet a jó gyerekfilmekkel, amelyek ugyanolyan fontosak és nagy hatásúak. Az előadás úgy segít komolyan venni a gyerekfilmeket, hogy közben a szórakoztatást, az élményszerűséget is szigorúan szem előtt tartja. Mieke de Jong forgatókönyvíró és tanácsadó előadásán szó lesz a történetek erejéről, a valódi képzelőerőről és a forgatókönyvíró felelősségéről, valamint mesél a gyerekfilmírás gyakorlatáról és tapasztalatairól is.

Mieke De Jong filmes és televíziós forgatókönyvíró, akinek Lena című, 2011-es Holland filmdrámája nyitotta a Torontói Nemzetközi Filmfesztivált, Bip! (Iep!) című filmjét beválogatták a Berlinaléra, a 2008-as Téli háború (Winter in Wartime) pedig az Oscar-díjért versengő legjobb külföldi filmek shortlistjére is felkerült. Történeteiben rendszerint erős karakterek állnak szokatlan helyzetekben, gyerekfilmjeit pedig a gyerekek mellett a felnőttek is kedvelik. Forgatókönyvírást tanít a szülőhazája, Hollandia mellett Belgiumban, Brazíliában, Indiában és Finnországban.

Animációt nézni mindig szuper, bizonyos ünnepekkor viszont még jobb élmény. Például halloween-kor kinek ne lenne kedve a Karácsonyi lidércnyomáshoz, a ParaNormanhoz, a Frankenweenie-hez, vagy a Rém-romhoz? És akkor rövidfilmekről még nem is beszéltem. Ha fent lenne már neten Tóth Roland Bela című Lugosi Béla-biopicje, mely elnyerte a 14. KAFF legjobb rövidfilmjének járó díját, vagy Kelen Bálint retro Cartoon Network rajzfilmeket idéző Draco, a borzasztó című  vámpíros-vérfarkasos kisfilmje, akkor most lubickolhatnánk magyar halloween-i kisanimációkban. Ám búslakodásra nincs ok, ugyanis egy csapat fiatal animációs pont halloween-ra készített egy alig két perces mókás kisfilmet, mely nem ragad le a cukiságnál és a humornál, hanem olyan valid témát is bemutat, mint a különcök elfogadása.

Három MOME alumni, Lugosi István (a Hortobágyi darumese rendezője), Szurdi András és Kiss Panni, valamint Szabó Gergely zeneszerző Dr. Seuss, a Grincs és a kalapos macska atyjának egyik gondolatát adaptálta, miszerint "mindannyian kissé furák vagyunk, és maga az élet is kissé fura, ám amikor találunk valakit, akinek furasága összeegyeztethető a mienkkel, együtt újfajta közös furaságba esünk, amit szerelemnek hívunk." Ebből az ötletből született meg a báb- és 2D animációt keverő Spooky Street 13, melyben egy csapat szörny maskarás gyerek csokiszerző útra kel, ám túl jók a jelmezeik, és a felnőttek rémülnek halálra, egy kivételével. Vagy mégsem jelmezekről lenne szó? Kattintsatok és kiderül!

Október 30. és november 2. között nyolcadik alkalommal rendezik meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált. A gyerekek számára összeállított gazdag mesefilm-válogatást országszerte és a határon túl is vetítik a fesztivállal egy időben, újdonságként külön filmprogram várja a kamaszokat is.

A 8. Primanimára közel 700 filmet neveztek, amik között rekord mennyiségű gyerekfilm szerepelt. A gyerekprogram kurátorainak nem volt egyszerű feladatuk, Búzás Anna és Orosz Anna Ida úgy döntöttek, hogy változtatnak az eddigiekhez képest és idén két korcsoportnak 2x2 blokkot állítottak össze, ez pedig összesen 45 kisfilm és közel egy órával több filmanyag, mint eddig. A változatos és vizuálisan erős válogatásban a friss magyar filmek mellett többek között fiatal francia, német, belga, japán, orosz és cseh animációs rendezők gyerekeknek készült meséi mutatkoznak be.

A kicsiknek szóló programban sok állatos animáció szerepel, Julia Ocker Animanimals c. sorozatának több darabja is látható lesz, melyekben élcelődő humorral ismertet meg egy-egy állatot és annak tulajdonságait. A Koko egy napja egy krokodilgyerek képzelt világába enged bepillantást kedves rajzok segítségével, A kis szikra pedig egy olvasni szerető egér kalandjait mutatja be kevert technikával. A Lánchíd oroszlánjai is megelevenednek, akiket a hídmester óv meg a nagy felhőtől. Az egyik legkedvesebb film a stop-motion technikával készült A papírsárkány, mely az elmúlást és emlékezést dolgozza fel érzékenyen egy kisfiú és a nagypapája kapcsolatán keresztül.

Martin Smatana: A papírsárkány

Palesztin – a szóról tankok, robbanások és leomlott házak jutnak eszünkbe. Pedig mögötte nemcsak egy távoli háború, hanem emberek is vannak. Mats Grorud rendező A torony (The Tower) című filmje róluk szól, melyet a 8. Primanimán láthat a közönség.

1948-ban a palesztin népesség kétharmada kényszerült elhagyni otthonát az ott létrehozott Izrael állam miatt. A történet szerint közéjük tartozik főhősünk, Wardi dédapja is. A család azóta a bejrúti menekülttáborban él. Wardi iskolába jár, segít a nagypapájának felvinni a bevásárlószatyrot, mindennapjait csak néha zavarja meg egy-egy felettük elzúgó helikopter. Amikor dédapja rábízza régi otthonának kulcsát, Wardi attól tart, hogy örökre elvesztette a hazatérés reményét. Elindul hát, hogy családtagjai segítségével visszaszerezze azt.

Útja során, ahogy egyre feljebb halad a család otthonát képező ház emeletein, rokonaitól újabb és újabb történeteket hall, amelyek helyzetüket különböző nézőpontokból láttatják. A címben szereplő torony is erre utal: egyszerre helyszín és dramaturgiai eszköz. Minél feljebb jutunk a házban, annál nagyobb részét ismerjük meg a család problémájának is. Elindulunk az otthon elhagyásától, haladunk a visszatérés megkísérlésén, lázadáson, félelmen át a szeretett személyek elvesztésének fájdalmáig. A trauma ugyanaz, a feldolgozására tett kísérlet viszont mindenkinél más. A családtagok történeteit valósághoz való hűségük teszi igazán erőssé: Mats Grorud rendező testközelből ismerhette a Wardiéhoz hasonló családok helyzetét, mivel gyerekkorában anyja egy libanoni menekülttáborban dolgozott. Grorud később tanárként állást is vállalt egy táborban – animációt és angolt oktatott menekülteknek. 

A nyolcadik alkalommal jelentkező Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál idén új programszekcióval, a kamaszoknak szóló animációs rövidfilmekből álló PrimaTeennel bővül. A vetítéseket Peer Krisztina gyermekpszichológus által vezetett beszélgetések követik. A fesztivált Budaörsön október 30. és november 2. között tartják, a tiniszekció vetítései a BABtérben, valamint a Városi Ifjúsági Klubban zajlanak majd.

A Primanima gyerekprogramja az elmúlt években átgondolásra szorult. Míg a fesztivál meseválogatása nagyon népszerűek voltak az óvodások és kisiskolások, valamint a kisgyermekes családok körében, náluk pár évvel idősebb korcsoportot, akik még nem a felnőtt vetítéseket látogatják, már nehezebb volt megszólítani komolyabb, de őket érintő történetekkel.

Lisa Fukaya: Mimi

A nemzetközi és hazai kisfilmekből összeállított válogatással a szervezők célja, hogy a kamaszok számára komfortos vizuális világon keresztül szólítsák meg őket, és ezáltal olyan témákról tudjanak beszélgetni egymással, mint önmaguk és a másik elfogadása, az iskolai zaklatás, a testvérféltékenység, a nemiség vagy akár a halál. A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás megtalálása, amelyhez elengedhetetlen, hogy a fiatalok társadalmi és egyéni problémákról beszélgessenek a kortársaikkal és a számukra releváns felnőttekkel, illetve képesek legyenek a kortárs közösségbe beilleszkedni és elfogadtatni önmagukat. Ezek a filmek és a róluk való beszélgetés ezt a folyamatot próbálja segíteni.

Október 30. és november 2. között nyolcadik alkalommal rendezik meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált, ahol négy napon keresztül ismét a fiatal animációsoké a főszerep. A budaörsi fesztiválon hazai és nemzetközi diákok és pályájuk elején álló alkotók rövidfilmjei mellett egész estés filmek, nemzetközi workshopok, mesterkurzusok, kiállítások és koncertek is színesítik a programot. A Primanima idei programja kiemelten foglalkozik a kortárs animációs dokumentumfilmekkel. A gyerekek számára összeállított gazdag mesefilm-válogatást országszerte és a határon túl is vetítik a fesztivállal egy időben, újdonságként külön filmprogram várja a kamaszokat is.

A 8. Primanimára közel 700 filmet neveztek, ezek közül választott ki az előzsűri 60 animációt, melyek a diák-, diploma- és elsőfilm kategóriákban versenyeznek, valamint 45 animáció szerepel a gyerekfilmes, és 15 kisfilm az újonnan létrehozott PrimaTeen versenyprogramban. A számos filmprogram között Night Moves néven éjszakánként a fesztiválra nevezett legextrémebb animációkból lesz látható egy-egy összeállítás.

A fesztivál versenyprogramjában olyan sikerfilmek láthatók, mint a cseh Daria Kashcheeva diák-Oscar-díjas Lány (Daughter) című megrázó stop-motion alkotása, mely egy apa-lánya kapcsolatról szól, Andrasev Nadja Szimbiózis című filmje a párkapcsolati féltékenységet állítja középpontba, Buda Flóra Anna Entropia című, Berlinálén díjazott filmje a női szerepek ellentmondásosságát mutatja be, a svájci Michael Frei videójátékából készült KIDS című fekete-fehér kisfilmje a csoportdinamikát vizsgálja, az angol Anna Mantzaris Jó szándék (Good Intentions) című bábanimációja pedig a bűntudatot járja körbe. A fesztiválon mutatkozik be a holland Jelle van Meerendonk elsőfilmje, a Balra lépni szabad (Freedom of Failure), amely egy balszerencsés golfosról szól, valamint Rebák Tamás METU-n készített diplomamunkája, a Szökési sebesség című sci-fi is, melyben egy űrhajós és egy furcsa lény párharcát követjük nyomon.

Andrasev Nadja: Szimbiózis

Az idei Primaimára rekord mennyiségű gyerekfilm érkezett be, ezért a szervezők bővítették a fesztivál gyerekfilmes versenyprogramját. A gyermekeknek készült animációs kisfilmek közül kitűnik a német Julia Ocker Animanimals című websorozata, melyben élcelődve mutat be egy-egy állatot és annak tulajdonságait. A változatos témákat felvonultató, vizuálisan erős válogatásba több olyan kisfilm is bekerült, amelyek a kisgyermekek számára is érthetően, átélhetően dolgoznak fel komoly kérdéseket, mint a szlovák Martin Smatana világszerte díjazott bábfilmje, A papírsárkány (The Kite), amely egy családtag elvesztéséről szól. Az innovatív kézműves technikát használó mesefilmek közül Az erdő ritmusa (Rhythm of the Woods) című szingapúri filmben egy térben kinyitható leporellón elevenedik meg az erdei vadvilág.