"Animációnak látom az egész világot" – Dargay Attila, a Vuk, a Szaffi, számos legendás állatkarakter megalkotója, a magyar Disney-ként emlegetett rajzfilmrendező tíz éve, 2009. október 20-án hunyt el.

1927. június 20-án született Mezőnyéken. 1945-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult, de 1948-ban "osztályidegenként" kitették az intézményből. 1951-ben a Nemzeti Színházhoz került díszletfestőnek, ugyanekkor kapcsolódott be a rajzfilmgyártásba gyakornokként. 1954-től rajzfilmtervezőként, 1957-től rajzfilmrendezőként tevékenykedett a Pannónia Filmstúdióban.

Dargay Attila a Rendhagyó történetek című portréfilmben (Forrás: Dargay Attila gyűjtemény / Filmarchívum)

Bár első önálló munkája, a hatvanas évek változásait megelőlegező Ne hagyd magad, emberke! (1959) karikatúraszerű elemeivel, filozofikus gondolataival a felnőtteknek készült, későbbi szinte egész pályafutása a gyerekeknek szólt. 1963-ban készült a Dióbél királyfi, 1970-ben a Rendhagyó történetek. Az 1967-es Variációk egy sárkányra című alkotását szintén a felnőttek élvezhették, említésre méltó a Hajrá, mozdony! (1972), a Három nyúl (1973) és a Visszajelzés (1977) is.

Jankovics Marcell és Gyulai Líviusz rajzfilmrendező kapta a látványtervezők munkásságára fókuszáló szolnoki Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál életműdíjait.

A méltatás szerint Jankovics Marcell nemcsak rajzfilmrendezőként, illusztrátorként, hanem kultúrtörténészként is közismert, életműdíja nemcsak az animációs filmrendezőnek, hanem a polihisztornak is szól. Gyulai Líviusz munkásságát egyedülálló stílusérzék, virtuóz grafikai tudás és derűs, intelligens szellemesség jellemzi, az odaítélt díj tisztelgés életpályája egésze előtt.

A fennállásának 50. évfordulóját ünneplő szolnoki filmfesztiválon öt nap alatt több mint 150 vetítést tartottak. A szolnoki filmfesztivál tavaly vette fel Alexandre Trauner nevét, tisztelegve a magyar születésű, Oscar-díjas Trauner Sándor látványtervező munkássága előtt. A művész mintegy nyolcvan film díszletterveit készítette, Hollywoodban dolgozott például Orson Welles, Billy Wilder, Peter Ustinov és Fred Zinnemann rendező mellett. A Legénylakás című, 1960-ban bemutatott Wilder-film látványterveiért kapott Oscar-díjat.

Forrás: MTI

Az M2 gyerekcsatornáján október 20-án mutatják be az egész estés Boxi mesét, melyben kartonpapírból hajtogatott animációs figurák a terepasztal-rajongó gyerekek szívét szeretnék meghódítani.

Boxi, a kartonkutya és barátja, Kartomi egy különleges "doboz világban" élnek, egy kisfiú szobájának terepasztalán. A sorozat írója és rendezője Klingl Béla, akinek régi terve volt 3D animációs filmet készíteni hajtogatható figurákból, így készült el a Boxi sorozat 15 része, és most az egész estés mesefilm, melyre a Médiatanács Dargay Attila-pályázatán nyertek támogatást.

A 60 perces tévéfilmben az alkotók kerettörténettel és kiegészítő jelenetekkel kötötték össze az eddig elkészült epizódokat. Az új filmben emellett egy új képességgel ruházzák fel a főszereplő fiút, Kartomit: sok mindent tud tárolni a testében, ami nem meglepő, hiszen maga is dobozból van hajtogatva.

Október 30. és november 2. között rendezik meg a 8. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált Budaörsön, melyen a fókusz ismét a fiatal animációs alkotókon lesz. A négynapos fesztiválon hazai és nemzetközi diákok, fiatal alkotók rövidfilmjeit vetítik, emellett egész estés filmek, workshopok, mesterkurzusok, kiállítások és koncertek is színesítik a programot. Az idei versenyprogramot is egy háromtagú nemzetközi zsűri szemlézi, köztük Maria Steinmetz német animációsfilm-rendező, aki 2005-ben kezdte tanulmányait a Potsdami Konrad Wolf Filmművészeti Egyetemen. 2011-es Az elcserélt gyermek (Der Wechselbalg / Changeling) című diplomafilmje számos nemzetközi fesztiválon szerepelt, többek közt Cannes-ban is. Frank Geßner osztályában végezte mesterszakos tanulmányait, ahol Macramé című filmjével diplomázott 2014-ben. 2015 óta szabadúszó animátorként dolgozik, emellett animációs workshopokat tart gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. 

Mi vonz téged az animációhoz, amikor el szeretnél mesélni egy történetet?

Az animáció a művészetek valamennyi műfaját képes magába foglalni, a dramaturgiát, a hangdesignt és a zenét, a vizuális művészetek mindenféle formáit, ezáltal elképesztően sok lehetőséget kínál a történetmesélésre.

Filmjeidben különféle animációs technikákat alkalmazol. Hogyan döntöd el, hogy éppen melyiket használod?

Számomra nagyon izgalmas a különböző technikák keverése, amit sokféle módon meg is tudok tenni olyan szoftverek segítségével, mint például az After Effects. Hogy mikor melyik technikát választom, azt általában a történet dönti el. Hogy épp melyik forma fogja a legjobban megtámogatni azt, amit el szeretnék mesélni.

Az idei Primanimán folytatjuk a közös kritikaíró workshopot! A tavalyi műhelymunka kérdései most is érvényesek: Hogyan ragadható meg egy film lényege? Mitől lesz találó, vicces, pontos vagy személyes egy kritika? Miért több ez, mint ha kommentben leírnánk a véleményünket a filmről? Miben különbözik egymástól, ha élőszereplős vagy animációs filmről írunk?

Újdonság, hogy a workshop résztvevői a kritika mellett egy másik újságírói műfajban is kipróbálhatják magukat: készíthetnek interjút vagy tudósíthatnak is a fesztivál eseményeiről. Az viszont változatlan, hogy a készülő írások itt, a Dot & Line-on jelennek meg, a legjobb fesztiválkritikusokat pedig idén is díjazzuk. Az írásban segítséget is nyújtunk: a kritikaírás alapjairól Kránicz Bence filmkritikus tart előadást a fesztivál elején, és ő fog folyamatosan konzultálni a készülő cikkekről a szerzőkkel, mellette pedig Herczeg Zsófi, a Dot & Line szerkesztője is részt vesz a műhely munkájában.

A jelentkezés feltétele egy rövid életrajz és egy szintén rövid, 1500-2000 leütéses kritika beküldése a primanima@primanima.hu email-címre október 14-ig. A kritikát bármilyen filmről, animációsról és élőszereplősről is írhatjátok. A workshop nyelve magyar, de határon túli érdeklődőket is várunk! A résztvevők fesztiválbérletet és étkezési hozzájárulás is kapnak, igény esetén szállást is tudunk biztosítani. A részvétel díjtalan.

A workshopot azoknak ajánljuk, akik szeretnek gondolkodni a filmekről, érdekli őket az írás, és szívesen magyarázzák másoknak, miért csodálatos vagy borzalmas az az animációs film, amit legutóbb láttak.

A workshopot Kránicz Bence, a Filmvilág, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője vezeti, aki PhD-hallgatóként a korai magyar filmkritika történetével foglalkozik az ELTE BTK Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Programjában.

A filmműfajok közül egyik sem törekszik annyira az objektív valóság pontos ábrázolására, mint a dokumentumfilm, és egyik sem engedheti meg magának annyira a szubjektív hangvételt, mint az animáció. Ezért izgalmas, hogy Anja Kofmel Chris the Swiss című filmje e két műfaj eszközeivel együttesen igyekszik zsigeri szinten megjeleníteni a délszláv háborúk szörnyűségeit.

„Úgy éreztük, semmi bajunk nem eshet, úgy éreztük, valójában ez nem is történik meg” – mondja a film egyik szereplője, egykori kollégája annak a Christian Würtenbergnek, aki családja számára érthetetlen okok miatt úgy döntött, elhagyja a békés svájci várost, ahová született, és Jugoszláviába megy, hogy elsőkézből tudósítson minden idők egyik legrettenetesebb háborújáról. Anja Kofmel rendező azt az utat próbálja föltárni, ahogyan Christ lassan felemészti a háború: a kezdetben elkötelezett haditudósító váratlanul fegyvert fog Eduardo Rózsa-Flores oldalán, később holtan találnak rá; máig nem tisztázott, kik fojtották meg.

A film Chris anyagaiból (naplóbejegyzéseiből, cikkeiből, fotóiból, riportjaiból), a még élő kollégák visszaemlékezéseiből és egyéb archív felvételekből igyekszik rekonstruálni, mi történhetett vele. Viszont úgy tűnik, mindez már nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy kiderüljön, mi ment végbe Chris fejében és lelkében, sőt minden egyes nyilatkozat, minden adat még titokzatosabbá teszi a férfi alakját: aligha lehet belőlük kibogozni, mik voltak az igazi szándékai. Anja Kofmel azonban pontosan ezeket szeretné feltárni, és erre igen konkrét oka van: Christian Würtenberg az unokatestvére volt, és még kislány korában értesült a haláláról.