November 27. és december 1. között rendezik meg az Anilogue Nemzetközi Animációs Fesztivált, melynek idei újdonsága, hogy három versenykategóriában osztanak ki díjakat. A rövidfilmes szekcióban 16 ország 24 alkotása látható, a nagyjátékfilmek versenyében 5 egész estés animációt vetítenek, és idén először 20, kifejezetten gyerekeknek készült animáció is versenyzik.

Hiroyasu Ishida (Rain Town) A pingvinek titkos élete (Penguin Highway) című sci-fijében egy japán kisváros lakóit ismerjük meg, akiknek nyári nyugalmát fenekestül felfordítja egy csapat pingvin megmagyarázhatatlan bevonulása. Masaaki Yuasa (Mind Game, Lu over the Wall, Night Is Short, Walk On Girl) legújabb filmjében, a Hullámok hátán (Ride Your Wave) című misztikus animében egy szörfös lány és egy tűzoltó fiú valószerűtlenül megkapó szerelmi története bontakozik ki. Ugyancsak a versenyprogramban szerepel a francia Jean-François Laguionie (A festmény, Louise a tengerparton) új filmje, a Herceg utazása (The Prince's Voyage), amelyet akár a Majmok bolygója és a Gulliver keresztezésének is tekinthetünk. A filmben a hajótörött majomfejedelmet egy olyan tudóscsalád menti meg és veszi pártfogásába, akiket a saját majomtársadalmuk mindaddig különcként kezelt, mert régóta hittek a hercegéhez hasonló, párhuzamos civilizációk létezésében.

Masaaki Yuasa: Hullámok hátán

Az idei Anilogue újdonsága, hogy a rövidfilmes program mellett önálló szekcióban, két korcsoportban, 4+ és 8+ korú gyerekek számára készült alkotások versenyeznek a kifejezetten gyerekeknek készült animációk. A műsorban a legjobb francia, német, olasz és cseh gyerekanimációk mellett szép számmal szerepelnek magyar alkotók művei is, többek között Glaser Kati Városi legendák sorozatának következő része és Klingl Béla legújabb filmje Boxiról, a kartonkutyáról.

2019. november 15. és 17. között hetedik alkalommal rendezik meg az Országos Rajzfilmünnepet, melyen az ország legkülönbözőbb pontjain lesznek vetítések és egyéb családi programok. Egy hétvégén keresztül több mint 110 helyszínen – mozikban, művelődési és közösségi házakban, könyvtárakban, iskolákban – lesz a magyar és a nemzetközi animációé a főszerep.

A KEDD Animációs Stúdió 2011-ben azzal a céllal indította útjára a Rajzfilmünnepet, hogy az ország minél több településére juttassa el a rajz- és animációs filmek sokszínű kultúráját, minél szélesebb közönség számára tegye elérhetővé a közösségi filmnézés élményét. Az idén hetedszerre megrendezett Országos Rajzfilmünnep filmkínálatát több mint 500 animációs alkotásból, egész estés és rövidfilmből, valamint sorozatból állították össze. Az aranykor klasszikus filmjei és sorozatai éppúgy szerepelnek a gazdag filmlistában, mint az elmúlt években készült magyar művek, illetve kortárs animációs összeállítások.

Hegyi Olivér, Németi Fanni, Szénás Marcell: Vidámparki kalamajka

A 110 programból gyerekek és felnőttek is könnyedén találhatnak kedvükre való elfoglaltságot. A Lengemesék vagy a Bogyó és Babóca már pár éves kortól ajánlott, középiskolásoknak készült a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem trash-válogatása, az Oscar-díjas Michaël Dudok de Wit által rendezett, nagyrészt a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban animált A vörös teknős különleges hangulata miatt inkább a tinédzser és felnőtt korosztálynak szól, akárcsak a valóság és képzelet határának különös birodalmában játszódó Mirai – Lány a jövőből  vagy Jankovics Marcell monumentális mozifilmje, Az ember tragédiája is.

Az októberünk már nyolcadik éve forgott a Primanima körül, itt láttuk a legtöbb szuper kisfilmet a hónapban (az évben?), párat meg is mutatunk belőlük, amik már elérhetők neten. Figyeljétek a neveket, mert van köztük három magyar alkotó is, remek sulis kisfilmmel!

November 10-én Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész és animációsfilm-rendező lesz az Uránia vendége, aki összetéveszthetetlen kézjegyével, rajzainak utánozhatatlan humorával hat évtizede meghatározó mestere a magyar képkultúrának.

Gyulai Líviusz a hetvenes-nyolcvanas években új aranykorát élő magyar grafika egyik legjelentősebb mestere. Pályáját könyvillusztrációkkal kezdte a hatvanas évek elején, az elmúlt évtizedekben mintegy ötszáz könyvet illusztrált, Villontól Shakespeare-ig és Karinthytól Weöresig a legnagyobbak műveit. A Weöres Sándor Psychéjéhez készült rokokó hangulatú rajzai 1972-ben egy csapásra híressé tették a nevét. Groteszk humor, mesei hangulat, pajzánság és klasszikus hangütés jellemzik metszetsorozatait is. Ezekben egyedi módon értelmezte újra Dürer híres rinocéroszát, a bestiáriumok szörnyeit, Casanova alakját és a rokokó erotikáját. 

A rajzfilm számára a hetvenes évek közepén a Pannonia Filmstúdió felkérésére kezdett dolgozni. Aprólékosan kimunkált grafikáitól eltérően ebben a világban szabadabb vonalvezetés jellemzi. A groteszk azonban e munkáit is áthatja. Mozgóképes történetei pedig gyakran utazások, stílustörténeti kalandozások. Felismerhető irodalmi forrásai és kultúrtörténeti utalásai megmozgatják a néző képzeletét.

Gyulai Líviusz: Tinti kalandjai

Másodjára szerveztünk filmkritikusi workshopot a Primanimán. Az első és a második válogatás után itt a harmadik, utolsó adag a fesztiválon született kritikákból. 

Buzsik Krisztina: Formálódó kapcsolatok

Karolina Specht: Szögletes kerék (Squaring the Circle) 

Észrevesszük-e, ha elsuhan mellettünk egy különleges pillanat? Mikor tudjuk meg, hogy mely alkalmak, mely kapcsolatok kulcsfontosságúak az életünkben? Karolina Specht ezekre a kérdésekre keresi a választ Szögletes kerék című rajzfilmjében, mérlegre téve a múltat, a jelent és a jövőt.

Egy négyzet (a férfi) és egy kör (a nő) véletlenszerűnek tűnő találkozásait mutatja be a film. Néha úgy tűnik, egymásra találnak – mikor egymást fedve mutatják őket –, de a kettejük közti párbeszéd különféle okokból mindig meghiúsul.

A történet mozgatórugója a törekvés, hogy a négyzet és a kör – a szóban forgó férfi és nő – passzoljon egymáshoz, de sajnos ez nem lehetséges. Ez párhuzamba állítható a "squaring the circle" kifejezéssel, vagyis a kör négyszögesítésének problematikájával, melynek lényege adott kör területével egyenlő területű négyzet szerkesztése. Ez a feladat bizonyítottan megfejthetetlen. Pusztán közelítő megoldások léteznek, mint ahogy az animációban a férfi igyekszik felhívni magára a nő figyelmét.

Idén is közöljük a Primanima és a Dot & Line közös filmkritikusi műhelyén készült kritikákat. Az első kör után itt is a második válogatás.

Wittmann Nóra: A hősök, akikről nem írnak a könyvek

Zoë Aiano: Black&White

Női háborús hős mítoszának megteremtésére tesz próbát Zoë Aiano egy ismert archetípus megidézésének segítségével a Black&White című dokuanimációs filmben.

A film egy treboni nő történetét dolgozza fel, aki a lengyel kisvárosban a második világháború alatt nővérként dolgozott egy kórházban, ahol a megszálló náci katonákat ápolták. A városi legenda szerint megerőszakolta őt egy szifiliszes katona, majd a nő a betegségét fegyverként használva iktatta ki a nácikat. A történetet Trebon lakosaival készített interjúfelvételeken keresztül ismerjük meg.

Népmeseként kering, minden megkérdezett alany máshogy ismeri a legendát. Hivatalos feljegyzés sincs, ami igazolná, hogy valóban megtörtént. A rendező említette a vetítés előtt, hogy a mi feladatunk nézőként eldönteni, hogy valóban megtörtént eseménynek tartjuk-e, vagy sem. Azáltal, hogy a történet több verzióban maradt fent, évek óta szájról szájra terjed, megfelelő alapot nyújt egy mitikus hős megteremtéséhez.

A történelemből rengeteg férfi hőst tartunk számon, köztük számos háborús hőst, ám arról ritkán hallunk, hogy a második világháború alatt milyen módon álltak helyt a nők, akik a maguk módján harcoltak a megszállás és elnyomás ellen. A női háborús hősök hiányából keletkező űrt egy archetípus megidézésével tölti ki a film. Ehhez az egyetemes filmtörténet jeles női alakjait sorakoztatja fel úgy, hogy rengeteg klasszikus filmből kivágott jelenetet használ fel. A néző számára ismerős, megidézett figurák néhány képkocka segítségével megalapozzák a főhős  jellemét. Láthatjuk többek között a Becstelen brigantykból ismert Shosannát, amint bosszúvágyból a nácik felgyújtására készül, és Elle Drivert a Kill Bill-ből nővérruhában, halálos injekcióval a kezében. Az ábrázolt sematikus karakterek úgy vannak jelen a filmben, mint ahogy a városlakók fejében a főhősnő: a végzet asszonya különféle verziókban.

Zoë Aiano: Black&White