2017-ben, a Primanimán figyeltünk fel Richolm Orsolyára, aki nem a MOME-ról, a METU-ról, vagy más hazai animációs suliból nevezett rövidfilmmel, hanem a Színház- és Filmművészeti Egyetemről. Ráadásul nem is rendezői, hanem dramaturg szakról (ahol olyan kisfilmek forgatókönyvét írta, mint Nagy Lili Élesztő, Szeleczki Rozália Csodapunci, vagy Gyimesi Anna A vége című alkotásai), úgyhogy egyből felkeltette az érdeklődésünket, hogy vajon milyen animációval fogunk találkozni. Nem is csalódtunk, egy ízig-vérig nyers, szabad és játékos animációt láthattunk, ami a trilógiává bővülésével kísérletező irányba is ment, miközben megmaradt nagyon személyesnek.
A Mindenki szerint R kicsit fura, az Akartam csinálni egy filmet a fájdalomról és az R nem akart 25 éves lenni alig kétperces animációk, amik a rendező szorongásaiba engednek bepillantani nagyon intim módon, Orsi saját narrációjával: amikor megvallja a tanárának, hogy szerelmes belé, milyen meggondolatlanságokat csinált, amikor kiderült, hogy élete szerelmének barátnője lett, vagy hogy milyen illúziók dőlnek romba, amikor az ember öregszik. A kisfilmek nemrég kerültek fel a netre, úgyhogy rögtön meg is kérdeztük Orsit ezeknek a minianimációknak az elkészültéről, és többek közt kiderült, hogy egy laptop képernyőjét használta átvilágító asztalnak, az aktfotókat az őszinteség egyik formájának tartja, Taika Waititi is inspiráció számára, és nem utolsó sorban az a szuper dolog, hogy az SZFE-n kötelező a Primanimára járni és animációkat nézni.

Richolm Orsolya

