Az elmúlt másfél év közös alapélménye a gyász. Milyen érzés találkozni a halállal és mit teszünk, amikor látjuk? Mi történik utána? Két fiatal francia rendező válaszai. 

2020-ban, a járvány hirtelen kitörése miatt a 60. Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivált átkeresztelték a szervezők Annecy Online-ra, mivel élőben nem lehetett megtartani az eseményt, az interneten közvetített műsor pedig nem adta vissza a szokásos fesztiválélményt. A 60. jubileumi alkalom így 2021-re tolódott. 

Az elmúlt időszakban rengeteg szó esik a dolgok "normálishoz" való visszatéréséről, és számos próbálkozás is történik erre, de idén bárhogy is nézzük, legfeljebb félúton járunk, és az út további részével kapcsolatban is sok a kérdés. Egy dolog azonban tagadhatatlan: az elmúlt másfél év maradandó nyomokat hagyott életünk minden területén, beleértve a pszichénket és a teljes szemléletmódunkat. Amikor napi élménnyé válik a szembesülés a halállal és gyakorlatilag a lakásunkba vagyunk zárva a lélekölőbbnél lélekölőbb hírekkel, az olyan kárt okoz, aminek a helyén kezeléséhez és feldolgozásához jól jön a külső segítség, még ha "csak" filmek formájában is. Ezen gondolatok mentén szeretném kiemelni a fesztivál programjából Marine Blin What Resonates in Silence és Kajika Aki Ferrazzini Mom című rövidfilmjét.

Marine Blin filmjében egy nő elmélkedését követjük végig a halálról a gyermekkorától végigvezetve. Az alkotás egy tudatfolyam jellegű monológon keresztül tárgyalja az utolsó kép kérdéskörét, miszerint lehet-e egyáltalán gyászolni, ha nem láttuk a halottat, igazságtalan-e az utolsó kép jogát, akár egy gyermektől megtagadni?

Marine Blin: What Resonates in Silence

Közös kritikaíró pályázatot hirdet 30 év alatti fiatalok részére a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és a Dot & Line.

Idén tizenötödik alkalommal rendezik meg a legnagyobb és legrégebbi hazai animációs eseményt, a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált, mely nemcsak az elmúlt két év magyar animációit mutatja be, hanem sokszínű válogatást ad a legfrissebb európai alkotásokból is.

Az animációs filmekről való diskurzus fellendítését segítve kritikaíró versenyt hirdetünk a Kecskeméti Animációs Filmfesztivállal közösen, melyen 30 év alatti magyar fiatalok vehetnek részt. Az írásokat elsősorban a KAFF magyar versenyprogramjának rövid- és diákfilmjeiről, valamint sorozatepizódjairól várjuk, de az európai program alkotásaiból is lehet választani. A választható filmcímek ezen a linken érhetők el, megtekintőt biztosítunk hozzájuk. Kérjük maximum 5 filmet válassz.

Darabos Éva: Pá, kis panelom!

Idén online tartották a kéthetesre bővült CEE Animációs Fórumot, melyen hat magyar projekt mutatkozott be. Baka Adrienn a Primanima gyakornokaként vett részt a fórumon, és az alkotókat kérdezte a filmterveikről.

A sorozatok kategóriájában szerepelt Lovrity Anna Katalin 3-4 éves korosztálynak szánt A rózsaszín fű című sorozata. Egy sorozat a barátságról szól, melyből kiderül, hogy amit egymástól kaptunk vagy tanultunk, az segíthet átvészelni a nehezebb pillanatokat, még akkor is, ha már távol vagyunk egymástól. A széria közvetetten arról is beszél, hogy mit tanulhatunk más kultúráktól, és ez hogyan segíti az otthoni boldogulásunkat.

A sorozat a 9. CEE Animációs Fórumon elnyerte a Cartoon Media díját, vagyis részt vehet az európai iskolák fiatal tehetségei számára szervezett Cartoon Springboard pitchfórumon. A rózsaszín fűt a CUB animációs stúdiónál fejleszti a rendező, producere Gelley Bálint. A sorozat áprilisban kapott támogatást a Nemzeti Filmintézettől. Katát kérdeztük a fórumról és a sorozattervéről. 

Lovity Anna Katalin: A rózsaszín fű

A tavalyi év után ismét a szabad ég alatt, izgalmas környezetben, ingyenes vetítésen láthatók a MOME Anim kisfilmjei.

A tavalyi sikeres premier után újra Kőbányára költöznek egy estére a MOME animáció tanszékének kisfilmjei a KISKAKAS szervezésében. A Mad Scientist kézműves sörfőzde kertjében, a Mad Kertben vetítenek olyan kisfilmeket, melyeket már számos díjat nyertek szerte a világon, és olyanok is láthatók majd, amik még jelenleg is a fesztiválkörüket futják.

A mostani válogatásba bekerültek olyan sikerfilmek, mint Bucsi Réka Oscar shortlistre jutott Symphony no. 42 című kisfilmje, Lovrity Anna Katalin a Berlinale Generation szekcióban bemutatott Vulkánsziget című animációja, és a Berlinale Teddy Award-jának nyertese, Buda Flóra Entropia című alkotása. Látható továbbá Andrasev Nadja a cannes-i Cinefondationban díjazott A nyalintás nesze diplomafilmje, és a BAFTA/LA diákfilmes versenyében shortlistes, a 9. Friss Hús legjobb magyar animációja díjat elnyert Reduction Szakály Réka rendezésében.

Szakály Réka: Reduction

Az idei MOME Anim Summer Premierben négy szuper diplomafilmet tesz online elérhetővé a suli, utolsóként Balogh Fábián Our House című kisfilmjét láthatjuk.

A kisfilm főszereplője egy tinédzser fiú, aki a barátaival egy ártatlan délutáni kaland során felfedez egy elhagyatott épületet a kertvárosban, ahova kíváncsiságuktól fűtve betörnek. A ház felfedezése közben egy bezárt ajtóra bukkannak, amit megpróbálnak különböző módokon feltörni, de sehogy sem sikerül, így végül a főszereplő egy téglával betöri a garázs hátsó ablakát. Ezzel a fiú túllépi saját határait, belső késztetésből, valamint a csapatszellemtől túlhevülve megszegi saját erkölcsi szabályait. A bűntudat hatalmába keríti és a gyötrő érzéstől minél rövidebb úton szeretne megszabadulni, de nem biztos, hogy ehhez elég a tárgyi bizonyítékokat eltüntetni. 

Az Our House többek között szerepelt a Tel Avivi Nemzetközi Diákfilm Fesztiválon, a szlovák Fest Ancán, a kijevi KROK Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, az amerikai GLAS-on, valamint a hazai Anilogue-on, Primanimán és Friss Hús fesztiválokon. A menő New Chitose Airport Nemzetközi Animációs Fesztiválon elnyerte a Sapporo Beer Brewery Award-ot.

Balogh Fábián: Our House

Az idei MOME Anim Summer Premierben négy szuper diplomafilmet tesz online elérhetővé a suli, harmadikként Ottlik Anna Prímek című kisfilmjét láthatjuk.

A Prímek egy felnőtt férfi reggelét mutatja be: a jelen képei közé vegyül pár emlék, amelyek a férfi gyerekkorát idézik fel. A két idősíkot egy belső monológ kíséri, amelyben a főszereplő az apjával kapcsolatos emlékeiről, sérelmeiről és viszonyáról beszél. A matematika, azon belül a prímszámok is nagy jelentőséget kapnak, hiszen végigkísérik a férfi életét és szorosan kapcsolódnak az apjához is. "Sokszor a szülőktől származó gyerekkori traumák és lelki sérülések olyan mély nyomot tudnak hagyni, hogy felnőttkorunkra is velünk maradnak és ezekből olyan szorongások és feszültségek alakulhatnak ki, amelyek a mindennapjainkat is megnehezíthetik."

Ottlik Anna a MOME Anim oldalán mesélt a film koncepciójáról: "Amikor elkezdtem a Prímek előkészítését, nagyon fontos szempont volt nekem, hogy ne még egy olyan filmet csináljak, amiben magamról és a saját történeteimről beszélek. Ami ebben a filmben megfogalmazódik, az pont a szöges ellentéte az én harmonikusnak mondható gyerekkoromnak, annak az állapotnak, amiről én hosszú ideig naiv módon azt gondoltam, hogy ez az átlagos és normális. Később fiatal felnőttként szembesültem vele szűkebb és tágabb környezetemben, hogy az idillikus családi buborék nagyon keveseknek adatik meg. Tehát alapvetően a saját megfigyeléseim mentén jelöltem ki a film fő témáját, így kezdtem el narratív életút-interjúkat készíteni, személyes történeteket gyűjteni, amik végül kiadták a végső tartalmat. Az egész munkafolyamat elég sok rugalmasságot követelt meg, a kezdeti ötletekhez képest sok változás történt, de semelyik ponton nem bántam ezt, úgy érzem, hogy fontos volt ez az organikus fejlődés." Anna szerint fontos beszélni a szülők által okozott sebekről, a hiányzó szülőkről, a társadalmi elvárások miatt az érzelmi önkifejezésben önmagukat elnyomó, elfogadni nem tudó férfiak problémáiról, és az ehhez hasonló szorongásokról.

Ottlik Anna: Prímek