Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy animációs film hatására fognak azok az érzések előtörni belőlem, amelyeket eddig csak a néhai Intim Torna Illegál zenekar Nézz rám a buszon című dala volt képes megidézni. Erhardt Domonkos rövidfilmjének hat perce noha ugyanazt a témát dolgozza fel, a fiatal rendező megközelítése egészen más, és itt nem csak a filmművészet és a könnyűzene sajátosságaiból eredő nyilvánvaló különbségekre kell gondolni.

Talán mindannyian ismerjük azt az érzelemhullámot, amit akkor él át az ember, amikor egy kósza pillanat erejéig a tekintete találkozik egy idegenével, és ott olyasvalamit talál, ami olyan fokú vonzalmat ébreszt, hogy gondolatban már szinte el is csattan a hitvesi csók. De ha mégsem, ahhoz biztosan elegen, hogy az az alkotói szándék, amely a befogadóban a katarzist a mű és a saját életünk kapcsolódási pontjaira való rávilágítás útján próbálja elérni, értelmet nyerjen. Erhardt Domonkos Szemem sarka című filmje is éppen azáltal válik értelmezhetővé, hogy a benne megírt élethelyzet maximálisan átélhető, ami a már említett ITI-dallal a témán túl szintén egy közös pont. A Nézz rám a buszon átélhetősége annyiban viszont mégis más, hogy a megénekelt élethelyzet egy nagyon könnyed, slágeres köntösbe van csomagolva. A Szemem sarka ezzel ellentétben teljesen más alapkoncepcióval bír, a téma óvatosan alapos megközelítése pedig megkívánja azt, hogy a végeredménynek ne csak átélhetősége – mely általánosságban véve sokszor csak a felszínen jelenik meg –, de mélysége is legyen.

Erhardt Domonkos: Szemem sarka

Túlburjánzó kastélykertek, fenséges tivornyázások és ünnepi előkészületek képei: a közelmúltban hatalmas hullámokat gerjesztő eat-the-rich – már-már szuverén alzsánert alkotó – filmkategória metatudásával felvértezett nézők szinte maguk előtt látják a soron következő nemesi arrogancia, dekadencia és kapzsiság pusztító látleletét. Mira Zénó filmjében azonban látványos hangsúlyeltolódást tapasztalunk; az ember-állat keretrendszerben bemutatott válogatott kegyetlenségek nemcsak expresszív felelevenítése egy megrendítő történelmi „hagyománynak”, hanem kísérlet a humán és nonhumán nézőpontok ütközőzónájának mozgóképes kifejezésére.

Mira Zénó: Fox Tossing

Kelen Bálint Draco a borzasztó című animációs sorozata eddig csupán a harmadik epizódjánál tart, az elkészült részeket látva azonban már most kijelenthető, hogy a fiatal rendező az utóbbi évek egyik legötletesebb, legszerethetőbb projektjével pezsdítette fel a műfaj itthoni vérkeringését. A vérallergiás vámpírgyerek hátborzongatóan vicces kalandjait elmesélő széria – jelen állás szerint – legutóbbi fejezete, az egyszerűségétől nagyszerű szójátékkal élő Dr. Akula voltaképpen egy önmagában is tökéletesen helytálló rövidfilm, amely abból a szempontból mindenképpen a magyar animáció virágkorát idézi, hogy ráébreszt bennünket arra, mekkora szükség lenne hazai fronton manapság is a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt élvezhető, nem mellékesen hallatlanul szórakoztató mesékre.

A sorozat alapkoncepciója szögegyszerű, de izgalmas csavarjának köszönhetően mégis érdekfeszítő: főszereplője Draco, a Szörnyképző Intézet egyik tanulója ugyanis nem hétköznapi vámpír. Vérallergiájából eredően nincs birtokában a tipikus vámpírképességeknek, így azokat jobb híján furcsa találmányai révén igyekszik pótolni. Draco ily módon egyfajta vámpírba oltott Dexter, aki a gótikus horror ikonikus alakjaival az oldalán (közéjük tartozik például Frankenstein szörnyetege, akit itt nemes egyszerűséggel Viktornak hívnak) részről részre képtelenebb kalandokba keveredik. A Dr. Akula című epizódban a cselekmény katalizátora Viktor húgának, Viktóriának az eltűnése, ami hőseinket Rém Megyéből egy párhuzamos univerzumba, Gép Megye űr-noiros, fekete-fehér világába szólítja.

Szombat este a kecskeméti Hírös Agórában tartották a 16. Kecskeméti Animációs Fesztivál záróeseményét, melyen a Kojot négy lelke három díjat is nyert, Hegyi Olivér elsőfilmje két elismerést kapott, és számos fiatal alkotó animációját díjazták.

Gauder Áron a Kojot négy lelke című alkotása tarolt a 16. KAFF-on. Elnyerte a fesztivál nagydíját, a közönségdíjat és a legjobb egész estés európai film díját is. Utóbbit Nuno Beato Nagyapám démonjai című filmjével megosztva kapta. A zsűri indoklása szerin a Kojot négy lelke című film "Gauder Áron eddigi animációs alkotói és szellemi törekvéseinek összefoglalása, amely példértékű csapatmunkában jött létre azért, hogy korunk létkérdéseit a széles közönség számára élvezhető és értelmezhető formában mutassa meg, a megoldás útját is sejtetve. A filmben harmonikusan találkozik a kézműves animációs művészet és a kortárs technológia magasszintű, kreatív alkalmazása. A 16. KAFF fődíjával a zsűri az alkotók kimagasló szakmai-művészi teljesítményét kívánja elismerni."

Az európai egész estés versenyprogramban José Miguel Ribeiro Nayola című filmje különdíjban részesült. A legjobb európai tévésorozat díját a Patouille és az ejtőernyős magok nyerte, a legjobb TV-speciál díját pedig megosztva kapta a Pánikfalva és a Télapó hadművelet.

Gauder Áron: Kojot négy lelke 

A Kojot négy lelkét díjazták az animációs filmek legfontosabb fesztiválján Annecy-ban, ahol a zsűri díját vitte haza, míg Sanghajban a legjobb animációs film díját nyerte el. A Los Angeles-i New Media Filmfesztiválon a fődíjat hozta el, ahol a fesztivál 14 éve alatt animáció még nem nyert fődíjat. A film eddig hat fesztiválon mutatkozott be: az Arizonai Nemzetközi Filmfesztiválon, a floridai Sunscreeen Filmfesztiválon, a csehországi Anifilmen, az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, a Shanghai Nemzetközi Filmfesztiválon és a kaliforniai New Media Filmfesztiválon, és eddig öt díjat nyert.

A  június 11. és 17. között megrendezett Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválra 112 országból 3370 nevezés érkezett, ezek közül 11 egész estés alkotás szerepelt a fő versenyprogramban, ahol a Kojot négy lelkét a második legfontosabb díjjal jutalmazta a háromtagú nemzetközi zsűri. A rendező a Nyócker! című legelső filmjével 2005-ben elnyerte a fesztivál fődíját.

Épp Buda Flóra Anna Kristály-díján örömködtünk, miközben jött a hír, hogy Gauder Áron Kojot négy lelke című filmje a zsűri díját nyerte Annecy-ban! A Kojot négy lelke az egész estés versenyprogramban szerepelt, egyedüliként az Annecy-ban vetített magyar mozifilmek közül.

A díjban az a különösen szép, hogy a 2005-ös Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztiválon Gauder a Nyócker! című filmjével szintén díjat nyert, méghozzá az egész estés Kristály-díjat. "Tizennyolc év után csináltam újra filmet, és az, hogy mindkét filmem idáig eljutott, hatalmas örömet jelent. Ma este kicsit megnyugodtam, 12 évesen nemhiába határoztam el, hogy rajzfilmes leszek" – mondta a rendező az MTI-nek a díjkiosztó után. A fesztivál ideje alatt nyolcszor vetítették a filmet, valamennyi vetítésen teltházas volt. "Érezni lehetett, hogy tetszik a film a közönségnek, de nagyon erős mezőny volt 11 alkotással, így nem is számítottam díjra."

Gauder Áron: Kojot négy lelke