November 10-én Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész és animációsfilm-rendező lesz az Uránia vendége, aki összetéveszthetetlen kézjegyével, rajzainak utánozhatatlan humorával hat évtizede meghatározó mestere a magyar képkultúrának.

Gyulai Líviusz a hetvenes-nyolcvanas években új aranykorát élő magyar grafika egyik legjelentősebb mestere. Pályáját könyvillusztrációkkal kezdte a hatvanas évek elején, az elmúlt évtizedekben mintegy ötszáz könyvet illusztrált, Villontól Shakespeare-ig és Karinthytól Weöresig a legnagyobbak műveit. A Weöres Sándor Psychéjéhez készült rokokó hangulatú rajzai 1972-ben egy csapásra híressé tették a nevét. Groteszk humor, mesei hangulat, pajzánság és klasszikus hangütés jellemzik metszetsorozatait is. Ezekben egyedi módon értelmezte újra Dürer híres rinocéroszát, a bestiáriumok szörnyeit, Casanova alakját és a rokokó erotikáját. 

A rajzfilm számára a hetvenes évek közepén a Pannonia Filmstúdió felkérésére kezdett dolgozni. Aprólékosan kimunkált grafikáitól eltérően ebben a világban szabadabb vonalvezetés jellemzi. A groteszk azonban e munkáit is áthatja. Mozgóképes történetei pedig gyakran utazások, stílustörténeti kalandozások. Felismerhető irodalmi forrásai és kultúrtörténeti utalásai megmozgatják a néző képzeletét.

Gyulai Líviusz: Tinti kalandjai

Másodjára szerveztünk filmkritikusi workshopot a Primanimán. Az első és a második válogatás után itt a harmadik, utolsó adag a fesztiválon született kritikákból. 

Buzsik Krisztina: Formálódó kapcsolatok

Karolina Specht: Szögletes kerék (Squaring the Circle) 

Észrevesszük-e, ha elsuhan mellettünk egy különleges pillanat? Mikor tudjuk meg, hogy mely alkalmak, mely kapcsolatok kulcsfontosságúak az életünkben? Karolina Specht ezekre a kérdésekre keresi a választ Szögletes kerék című rajzfilmjében, mérlegre téve a múltat, a jelent és a jövőt.

Egy négyzet (a férfi) és egy kör (a nő) véletlenszerűnek tűnő találkozásait mutatja be a film. Néha úgy tűnik, egymásra találnak – mikor egymást fedve mutatják őket –, de a kettejük közti párbeszéd különféle okokból mindig meghiúsul.

A történet mozgatórugója a törekvés, hogy a négyzet és a kör – a szóban forgó férfi és nő – passzoljon egymáshoz, de sajnos ez nem lehetséges. Ez párhuzamba állítható a "squaring the circle" kifejezéssel, vagyis a kör négyszögesítésének problematikájával, melynek lényege adott kör területével egyenlő területű négyzet szerkesztése. Ez a feladat bizonyítottan megfejthetetlen. Pusztán közelítő megoldások léteznek, mint ahogy az animációban a férfi igyekszik felhívni magára a nő figyelmét.

Idén is közöljük a Primanima és a Dot & Line közös filmkritikusi műhelyén készült kritikákat. Az első kör után itt is a második válogatás.

Wittmann Nóra: A hősök, akikről nem írnak a könyvek

Zoë Aiano: Black&White

Női háborús hős mítoszának megteremtésére tesz próbát Zoë Aiano egy ismert archetípus megidézésének segítségével a Black&White című dokuanimációs filmben.

A film egy treboni nő történetét dolgozza fel, aki a lengyel kisvárosban a második világháború alatt nővérként dolgozott egy kórházban, ahol a megszálló náci katonákat ápolták. A városi legenda szerint megerőszakolta őt egy szifiliszes katona, majd a nő a betegségét fegyverként használva iktatta ki a nácikat. A történetet Trebon lakosaival készített interjúfelvételeken keresztül ismerjük meg.

Népmeseként kering, minden megkérdezett alany máshogy ismeri a legendát. Hivatalos feljegyzés sincs, ami igazolná, hogy valóban megtörtént. A rendező említette a vetítés előtt, hogy a mi feladatunk nézőként eldönteni, hogy valóban megtörtént eseménynek tartjuk-e, vagy sem. Azáltal, hogy a történet több verzióban maradt fent, évek óta szájról szájra terjed, megfelelő alapot nyújt egy mitikus hős megteremtéséhez.

A történelemből rengeteg férfi hőst tartunk számon, köztük számos háborús hőst, ám arról ritkán hallunk, hogy a második világháború alatt milyen módon álltak helyt a nők, akik a maguk módján harcoltak a megszállás és elnyomás ellen. A női háborús hősök hiányából keletkező űrt egy archetípus megidézésével tölti ki a film. Ehhez az egyetemes filmtörténet jeles női alakjait sorakoztatja fel úgy, hogy rengeteg klasszikus filmből kivágott jelenetet használ fel. A néző számára ismerős, megidézett figurák néhány képkocka segítségével megalapozzák a főhős  jellemét. Láthatjuk többek között a Becstelen brigantykból ismert Shosannát, amint bosszúvágyból a nácik felgyújtására készül, és Elle Drivert a Kill Bill-ből nővérruhában, halálos injekcióval a kezében. Az ábrázolt sematikus karakterek úgy vannak jelen a filmben, mint ahogy a városlakók fejében a főhősnő: a végzet asszonya különféle verziókban.

Zoë Aiano: Black&White

Idén is közöljük a Primanima és a Dot & Line közös filmkritikusi műhelyén készült kritikákat. A workshopot a tavalyi évhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője vezette, a résztvevőknek pedig naponta egy-egy kritikát kellett megírniuk a fesztiválon látható filmek valamelyikéről. Ez az első válogatás.

Nagy Tibor: A kis herceg az elengedés bolygóján

Rebák Tamás: Szökési sebesség

Egy vérengző fenevad és egy magányos asztronauta néznek szembe egymással egy széteső bolygón Rebák Tamás filmjében. A Szökési sebesség szavak nélkül és majdnem hiba nélkül meséli el az elengedés történetét.

A főleg kőhegyekből álló, lassan szétbomló, mégis élettel teli bolygón egy asztronauta keresi az űrhajóját. Útját a segítőkész alienek megkönnyítik, de a homályból figyeli egy kutya-róka-vadmacska jegyeit magán viselő vérszomjas ragadozó. A lenyűgözően megrajzolt sci-fi egyetlen szó nélkül meséli el kettejük küzdelmét, ami végül az asztronauta menekülésével zárul. A kérdés viszont velünk marad: miért engedte el az állat az űrhajóst, mikor sikerült elkapnia?

A Szökési sebesség az elengedés története: az űrutazónak fel kell ismernie, hogy a fenevaddal való kapcsolata már nagyon káros a számára. A szökési sebességet elérve az űrhajójával elhagyja a kőbolygót, aminek a hegyei hasonló módon hullanak darabokra, mint az emlékek az idő múlásával.

November 27-én a Shaun, a bárány és a farmonkívüli című egész estés animáció nyitja a tizenhetedik Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivált a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. Három kategóriában több mint 50 film kerül versenybe, az egész estés filmek közül például a Kabul fecskéi című francia, valamint a Buñuel a teknősök labirintusában című spanyol alkotás. Versenyen kívül is rengeteg új animációs filmet, animációs dokumentumfilmet, virtuálisvalóság-filmet, gyerekprogramot és közönségtalálkozót kínál majd a fesztivál öt budapesti helyszínen.

November 27. és december 1. között tizenhetedik alkalommal érkeznek a budapesti Anilogue fesztiválra a világ legjobbjai között számon tartott, újonnan készült animációs filmek. A programot a bristoli Aardman stúdió nyitja a Shaun, a bárány és a farmonkívüli című egész estés animációval az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A földkerekség legismertebb animált bárányának ezúttal egy ufót kell elbújtatnia a nyáj tagjai között.

Salvador Simó: Buñuel a teknősök labirintusában

A hazai közönség az Anilogue versenyprogramjában láthatja elsőként a Kabul fecskéi című francia animációt, melynek idén Cannes-ban volt a világpremierje és az Oscar-esélyes animációk között van a 2020-as gálán. A korábban magyarul is megjelent regény filmváltozata megindító szerelmi történet az afganisztáni tálib uralom idején.

Véget ért a 8. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál, amelyet október 30. és november 1. között rendeztek meg Budaörsön. Idén a cseh animációkból került ki a legtöbb díjazott, és a Budapesti Metropolitan Egyetemen hallgatója, Horesnyi Máté vitte el a legígéretesebb magyar alkotónak járó díjat. Több új zsűri is bemutatkozott.

A 8. Primanima négy napján több mint 100 rövidfilmet és három egész estés alkotást láthattak az animáció szerelmesei, melyekről számos szakmai zsűri és a közönség is szavazhatott. A Primanima idei nemzetközi zsűrije – Milen Alempijevic, a szerb ANIMANIMA fesztivál művészeti vezetője, Lucija Mrzljak Tallinnban élő horvát animációs rendező és illusztrátor, valamint Maria Steinmetz német animációs rendező – a Primanima nagydíját a cseh Barbora Halířová FAMU-n készült diplomafilmjének, a Bújócskának (Hide N Seek) adta. A sodró lendületű kisfilmben a gyerekek játéka egy egész emberöltőt felölelő, metafizikai történetté áll össze.

Barbora Halířová: Bújócska

A legígéretesebb magyar animációs tehetségnek járó George Pal-díjat Horesnyi Máté Jacques ámokfutása, avagy mikor veszítjük el bizalmunkat önmagunkkal szemben? című vizsgafilmje kapta, amely a Budapesti Metropolitan Egyetemen (METU) készült. A fekete-fehér, abszurd jelenetekből álló, a mindennapok értelmét kereső animáció főhajtás Jacques Tati előtt. A George Pal-díjat, melyet az NMHH Médiatanácsa 500 ezer forinttal támogatott, idén először kapta METU-hallgató.

Horesnyi Máté: Jacques ámokfutása