November 27-én a Shaun, a bárány és a farmonkívüli című egész estés animáció nyitja a tizenhetedik Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivált a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. Három kategóriában több mint 50 film kerül versenybe, az egész estés filmek közül például a Kabul fecskéi című francia, valamint a Buñuel a teknősök labirintusában című spanyol alkotás. Versenyen kívül is rengeteg új animációs filmet, animációs dokumentumfilmet, virtuálisvalóság-filmet, gyerekprogramot és közönségtalálkozót kínál majd a fesztivál öt budapesti helyszínen.

November 27. és december 1. között tizenhetedik alkalommal érkeznek a budapesti Anilogue fesztiválra a világ legjobbjai között számon tartott, újonnan készült animációs filmek. A programot a bristoli Aardman stúdió nyitja a Shaun, a bárány és a farmonkívüli című egész estés animációval az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A földkerekség legismertebb animált bárányának ezúttal egy ufót kell elbújtatnia a nyáj tagjai között.

Salvador Simó: Buñuel a teknősök labirintusában

A hazai közönség az Anilogue versenyprogramjában láthatja elsőként a Kabul fecskéi című francia animációt, melynek idén Cannes-ban volt a világpremierje és az Oscar-esélyes animációk között van a 2020-as gálán. A korábban magyarul is megjelent regény filmváltozata megindító szerelmi történet az afganisztáni tálib uralom idején.

Véget ért a 8. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál, amelyet október 30. és november 1. között rendeztek meg Budaörsön. Idén a cseh animációkból került ki a legtöbb díjazott, és a Budapesti Metropolitan Egyetemen hallgatója, Horesnyi Máté vitte el a legígéretesebb magyar alkotónak járó díjat. Több új zsűri is bemutatkozott.

A 8. Primanima négy napján több mint 100 rövidfilmet és három egész estés alkotást láthattak az animáció szerelmesei, melyekről számos szakmai zsűri és a közönség is szavazhatott. A Primanima idei nemzetközi zsűrije – Milen Alempijevic, a szerb ANIMANIMA fesztivál művészeti vezetője, Lucija Mrzljak Tallinnban élő horvát animációs rendező és illusztrátor, valamint Maria Steinmetz német animációs rendező – a Primanima nagydíját a cseh Barbora Halířová FAMU-n készült diplomafilmjének, a Bújócskának (Hide N Seek) adta. A sodró lendületű kisfilmben a gyerekek játéka egy egész emberöltőt felölelő, metafizikai történetté áll össze.

Barbora Halířová: Bújócska

A legígéretesebb magyar animációs tehetségnek járó George Pal-díjat Horesnyi Máté Jacques ámokfutása, avagy mikor veszítjük el bizalmunkat önmagunkkal szemben? című vizsgafilmje kapta, amely a Budapesti Metropolitan Egyetemen (METU) készült. A fekete-fehér, abszurd jelenetekből álló, a mindennapok értelmét kereső animáció főhajtás Jacques Tati előtt. A George Pal-díjat, melyet az NMHH Médiatanácsa 500 ezer forinttal támogatott, idén először kapta METU-hallgató.

Horesnyi Máté: Jacques ámokfutása 

Gyerekfilmes forgatókönyvíró előadást és workshopot rendez a Cinemira Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivál partnerségével a Magyar Nemzeti Filmalap Fast Forward programja, melyre 2019. november 4-ig lehet filmterveket küldeni.

A jó gyerekkönyvek fontosságát senki sem vitatja. De mi a helyzet a jó gyerekfilmekkel, amelyek ugyanolyan fontosak és nagy hatásúak. Az előadás úgy segít komolyan venni a gyerekfilmeket, hogy közben a szórakoztatást, az élményszerűséget is szigorúan szem előtt tartja. Mieke de Jong forgatókönyvíró és tanácsadó előadásán szó lesz a történetek erejéről, a valódi képzelőerőről és a forgatókönyvíró felelősségéről, valamint mesél a gyerekfilmírás gyakorlatáról és tapasztalatairól is.

Mieke De Jong filmes és televíziós forgatókönyvíró, akinek Lena című, 2011-es Holland filmdrámája nyitotta a Torontói Nemzetközi Filmfesztivált, Bip! (Iep!) című filmjét beválogatták a Berlinaléra, a 2008-as Téli háború (Winter in Wartime) pedig az Oscar-díjért versengő legjobb külföldi filmek shortlistjére is felkerült. Történeteiben rendszerint erős karakterek állnak szokatlan helyzetekben, gyerekfilmjeit pedig a gyerekek mellett a felnőttek is kedvelik. Forgatókönyvírást tanít a szülőhazája, Hollandia mellett Belgiumban, Brazíliában, Indiában és Finnországban.

Animációt nézni mindig szuper, bizonyos ünnepekkor viszont még jobb élmény. Például halloween-kor kinek ne lenne kedve a Karácsonyi lidércnyomáshoz, a ParaNormanhoz, a Frankenweenie-hez, vagy a Rém-romhoz? És akkor rövidfilmekről még nem is beszéltem. Ha fent lenne már neten Tóth Roland Bela című Lugosi Béla-biopicje, mely elnyerte a 14. KAFF legjobb rövidfilmjének járó díját, vagy Kelen Bálint retro Cartoon Network rajzfilmeket idéző Draco, a borzasztó című  vámpíros-vérfarkasos kisfilmje, akkor most lubickolhatnánk magyar halloween-i kisanimációkban. Ám búslakodásra nincs ok, ugyanis egy csapat fiatal animációs pont halloween-ra készített egy alig két perces mókás kisfilmet, mely nem ragad le a cukiságnál és a humornál, hanem olyan valid témát is bemutat, mint a különcök elfogadása.

Három MOME alumni, Lugosi István (a Hortobágyi darumese rendezője), Szurdi András és Kiss Panni, valamint Szabó Gergely zeneszerző Dr. Seuss, a Grincs és a kalapos macska atyjának egyik gondolatát adaptálta, miszerint "mindannyian kissé furák vagyunk, és maga az élet is kissé fura, ám amikor találunk valakit, akinek furasága összeegyeztethető a mienkkel, együtt újfajta közös furaságba esünk, amit szerelemnek hívunk." Ebből az ötletből született meg a báb- és 2D animációt keverő Spooky Street 13, melyben egy csapat szörny maskarás gyerek csokiszerző útra kel, ám túl jók a jelmezeik, és a felnőttek rémülnek halálra, egy kivételével. Vagy mégsem jelmezekről lenne szó? Kattintsatok és kiderül!

Október 30. és november 2. között nyolcadik alkalommal rendezik meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált. A gyerekek számára összeállított gazdag mesefilm-válogatást országszerte és a határon túl is vetítik a fesztivállal egy időben, újdonságként külön filmprogram várja a kamaszokat is.

A 8. Primanimára közel 700 filmet neveztek, amik között rekord mennyiségű gyerekfilm szerepelt. A gyerekprogram kurátorainak nem volt egyszerű feladatuk, Búzás Anna és Orosz Anna Ida úgy döntöttek, hogy változtatnak az eddigiekhez képest és idén két korcsoportnak 2x2 blokkot állítottak össze, ez pedig összesen 45 kisfilm és közel egy órával több filmanyag, mint eddig. A változatos és vizuálisan erős válogatásban a friss magyar filmek mellett többek között fiatal francia, német, belga, japán, orosz és cseh animációs rendezők gyerekeknek készült meséi mutatkoznak be.

A kicsiknek szóló programban sok állatos animáció szerepel, Julia Ocker Animanimals c. sorozatának több darabja is látható lesz, melyekben élcelődő humorral ismertet meg egy-egy állatot és annak tulajdonságait. A Koko egy napja egy krokodilgyerek képzelt világába enged bepillantást kedves rajzok segítségével, A kis szikra pedig egy olvasni szerető egér kalandjait mutatja be kevert technikával. A Lánchíd oroszlánjai is megelevenednek, akiket a hídmester óv meg a nagy felhőtől. Az egyik legkedvesebb film a stop-motion technikával készült A papírsárkány, mely az elmúlást és emlékezést dolgozza fel érzékenyen egy kisfiú és a nagypapája kapcsolatán keresztül.

Martin Smatana: A papírsárkány

Palesztin – a szóról tankok, robbanások és leomlott házak jutnak eszünkbe. Pedig mögötte nemcsak egy távoli háború, hanem emberek is vannak. Mats Grorud rendező A torony (The Tower) című filmje róluk szól, melyet a 8. Primanimán láthat a közönség.

1948-ban a palesztin népesség kétharmada kényszerült elhagyni otthonát az ott létrehozott Izrael állam miatt. A történet szerint közéjük tartozik főhősünk, Wardi dédapja is. A család azóta a bejrúti menekülttáborban él. Wardi iskolába jár, segít a nagypapájának felvinni a bevásárlószatyrot, mindennapjait csak néha zavarja meg egy-egy felettük elzúgó helikopter. Amikor dédapja rábízza régi otthonának kulcsát, Wardi attól tart, hogy örökre elvesztette a hazatérés reményét. Elindul hát, hogy családtagjai segítségével visszaszerezze azt.

Útja során, ahogy egyre feljebb halad a család otthonát képező ház emeletein, rokonaitól újabb és újabb történeteket hall, amelyek helyzetüket különböző nézőpontokból láttatják. A címben szereplő torony is erre utal: egyszerre helyszín és dramaturgiai eszköz. Minél feljebb jutunk a házban, annál nagyobb részét ismerjük meg a család problémájának is. Elindulunk az otthon elhagyásától, haladunk a visszatérés megkísérlésén, lázadáson, félelmen át a szeretett személyek elvesztésének fájdalmáig. A trauma ugyanaz, a feldolgozására tett kísérlet viszont mindenkinél más. A családtagok történeteit valósághoz való hűségük teszi igazán erőssé: Mats Grorud rendező testközelből ismerhette a Wardiéhoz hasonló családok helyzetét, mivel gyerekkorában anyja egy libanoni menekülttáborban dolgozott. Grorud később tanárként állást is vállalt egy táborban – animációt és angolt oktatott menekülteknek.