A Filmalap Inkubátor Programjának 12 döntőse közé két animációs filmterv is bejutott: Gelley Bálint Átjáró Másvárosba című meseadaptációja, valamint Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta Műanyag égbolt című nagyjátékfilm-ötlete. Ennek kapcsán nagyvonalakban átnéztük a magyar animációs játékfilmek helyzetét a kezdetektől napjainkig, illetve bemutatjuk a két animációs filmterv alkotóit.
A hetvenes években kezdődött meg Magyarországon az egészestés animációk gyártása, nevezetesen a Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára készült János vitézzel. A Hugó, a víziló, a Lúdas Matyi és a Habfürdő után elérkezett a nyolcvanas évek, a magyar animációs játékfilmek virágkora, amikor olyan klasszikusok készültek, mint a felnőttközönséget megcélzó Fehérlófia, a Hófehér, a Daliás idők, a Macskafogó vagy a gyerekeknek szóló Vuk, a Szaffi és Az erdő kapitánya. A kilencvenes évek viszont mélypontot hozott a rendszerváltás után, amikor egy évtized alatt négy animációs nagyjátékfilm készült, az Egérúton kívül három koprodukcióban: A hercegnő és a kobold brit-japán-magyar, A hetedik testvér amerikai-német-magyar, a Vacak, az erdő hőse pedig német-magyar koprodukcióban. Ezt a mélypontot hamar meghaladta a magyar animációsfilm-gyártás az ezredforduló után: 2002-ben jött az Ének a csodaszarvasról, 2004-ben a Nyócker!, 2007-ben az Egon és Dönci, valamint a Macskafogó 2. – A sátán macskája, 2008-ban a Kis Vuk (igaz, angol-magyar koprodukcióban), a 2010-es években pedig a sorozatból mozifilmmé gyúrt Bogyó és Babóca, 28 év után elkészült Jankovics Marcell Madách-adaptációja, Az ember tragédiája, érkezett egy geek sci-fi, a Cycle és 2014-ben a Manieggs – Egy kemény tojás bosszúja.
Ha végigtekintünk ezen a listán, látható, hogy mindig készültek inkább felnőtt- vagy gyerekközönséget célzó alkotások (pl. Macskafogó, Hófehér, Nyócker!, Manieggs, illetve Szaffi, Lúdas Matyi, A hetedik testvér, A kis Vuk), de olyanok is, amik művészi értékükkel emelkedtek ki (János vitéz, Habfürdő, Daliás idők, Az ember tragédiája) és persze animációs sorozatokból mozifilmmé alakított művek is (Suli-buli, Vuk, Bogyó és Babóca).
Az más kérdés, hogy ezeket a filmeket mennyiben támogatta a magyar állam, vagy mennyire készültek önerőből, illetve más segítséggel (pl. Manieggs, Egon és Dönci, Nyócker!). A Médiatanács rövidfilmek és sorozatok elkészítését támogatja, a Filmalap pedig egészestés alkotásokat és filmes egyetemek diplomamunkáit (így készülhetnek például a MOME animáció szakán a diplomafilmek, de a MET (korábban BKF) animációi már nem kapnak támogatást, mivel magánfőiskola).
A Médiatanácsra nem lehet panasza az animációs szakmának, hiszen fesztiválokon mindig felajánlj külön elismerést, pénzbeli támogatást egy magyar animációs alkotásnak. Csak két példa az elmúlt hónapokból:
- Bertóti Attila a Mese című filmjével legalább négyszer kapott olyan díjat, amit a NMHH támogatott, legutóbb például a Primanimán, előtte a Filmtettfeszten, a BuShon, illetve a KAFF-on,
- Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála Limbo-Limbo Travel című animációja a CineFest Dargay Attila-díját kapta az NMHH támogatásával.
Ezen kívül idén a Dargay Attila-pályázaton három animációs sorozat (Pál Balázs: Ezüst Patak, Kreif Zsuzsanna: Candide kalandjai, Cakó Ferenc: Világmesék) és négy egyedi animációs alkotás (Tóth Roland: Istók, Glaser Katalin: Virágnyelv, Rofusz Kinga: Irijám és Jonibe, Traub Viktória: Sellők és rinocéroszok) elkészítését, a Macskássy Gyula-pályázaton pedig hat animációs rövidfilmet (Klingl Béla: A kozmosz nagykövetei, Nagy Márton, Hermán Árpád, Kovács Márton: Az égigérő fa, Jankovics Marcell: Az Árpádok emlékezete sorozat, Gelley Bálint: Átjáró Másvárosba, Dell’Edera Dávid: Balkon, Richly Zsolt: Luther Márton élete sorozat) támogatott. És ez csak néhány kiragadott példa az elmúlt hónapokból.
Viszont amikor tavaly bejelentette a Filmalap, hogy 16 film elkészültéhez nyújt támogatást, egy animáció sem szerepelt köztük. De hogy ne legyek ennyire szigorú és szomorú, az elmúlt hónapokban néhány reményteli hírt is olvashattunk. A következő filmek, események nyertek támogatást a Filmalaptól idén (köztük összesen négy egészestés animáció):
- 2015. szeptember: a Ruben Brand, a gyűjtő című film gyártás-előkészítése
- 2015. július: támogatás az Anilogue filmfesztiválnak
- 2015. július: a Helka című gyerekkönyv-adaptáció forgatókönyv-fejlesztése,
- 2015. június: Emil Goodman MOME Anim diplomafilmjének (trailerének), a Henry Waltznak forgatókönyv-fejlesztési támogatás
- 2015. május: Varsányi Ferenc Piszkos Fred közbelép című Rejtő-adaptációjának forgatókönyv-fejlesztése
- 2015. április: a KAFF támogatása
- 2015. március: a Filmtett Workshop támogatása
- 2015. február: MOME diplomafilmek
- 2015. január: a Salamon király legendája gyártása
De hol vannak az animációs nagyjátékfilmek a mozikból? Amikre nem 28 évet kell várni (Az ember tragédiája), amik nem önerőből készülnek (Manieggs), amiket nem sorozatepizódokból gyúrnak össze (Bogyó és Babóca) és amik nem buknak meg a kritikusok és a közönség előtt sem (A kis Vuk)? Támogatást kap rengeteg élőszereplős film, viszont amiben valaha a legjobbak, sőt világhírűek voltunk, azt miért nem, vagy miért csak alig támogatják? Olyan zseniális rövidfilmeket készítenek a fiatal magyar animációs filmrendezők (akik közt végre nagyon sok nő is van!), miért nem szavaznak több bizalmat nekik?
