Az idei június nagyon sűrű volt rövidfilmek szempontjából, hiszen egy hete ért véget a 13. KAFF, ahol rengeteg magyar és külföldi alkotást láttunk. Online meg lehet nézni a fesztiválra készített MOME és METU szpotokat, valamint az 5. SZAFT nyerteseit is. De az Indafilm is készült egy Best of KAFF 2015 válogatással, ráadásul meg lehet nézni az idei KAFF legjobb tévésorozatának pilot epizódját, a Hunor első részét is, szintén az Indafilmen.
És még egy júliusi animációs válogatást is ajánlunk, július 6-án, csütörtökön 18 órától az Art+Cinemában vetítünk rövidfilmeket a Pride-hoz kapcsolódva. Részletek és facebook-esemény itt.
Idén hatodik alkalommal készítettek szignálfilmeket a MOME animáció szakos diákjai a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra. Tavaly az elsőéves hallgatók második féléves feladata volt a KAFF szpot, idén viszont már nemcsak az első-, hanem másodévesek is dolgozhattak rajta. A 20-25 másodperces projektek konzulense a tanszék oktatója, Hermán Árpád volt, a kész tervekből pedig Mikulás Ferenc, a fesztivál igazgatója választotta ki azokat, amelyeket vetítettek a KAFF blokkjai előtt.
Idén hat szpotot láthatott a fesztivál közönsége, van közte olyan, amely megidézi a KAFF legelső szignálfilmjét, a Psycho híres zuhanyzós jelenetét vagy az idei díszvendég, Ausztrália mitológiai alakját. Volt, amelyik önreflexíven ás szimbolikusan mutatja be a műalkotás folyamatát, de még küklopszok rabolnak el kecskéket az egyik kisfilmben, vagy épp búvárok bukkannak egy varázslatos KAFF-szimbólumra a tenger mélyén.
Horváth Vivien
"Abból indultam ki az ötleteléskor, hogy szeretnék egy minél erősebb atmoszférával rendelkező világot létrehozni, misztikummal vegyítve. Egy éjszaka életre kelő, neonosan derengő természeti környezet tökéletes választásnak tűnt. Mivel idén Ausztrália a díszvendég, egy korallzátonyt választottam helyszínül, a történet pedig eredetileg az volt, hogy egy búvárkutató csoport keres meg egy kétévente nyíló, rejtélyes tengermélyi "növényt". Végül a történetet lerövidítettük egyetlen merülésre, hogy a hangulat és a látvány jobban kibontakozhasson, hiszen az időkorlát nagyon kevés. A technika rajzos, Photoshop, TVPaint és After Effects kombinációja. A Photoshopban megrajzolt háttereket mozgattuk meg After Effects-ben és rárajzoltunk TVPaint-ben. A hangot Feiner Janka készítette, valamint az animálásban Reindl Zoltán végezte a munka oroszlánrészét."
Ők dolgoztak a filmen: Horváth Vivien (tumblr | vimeo), Feiner Janka, Reindl Zoltán (behance)
A Kecskeméti Animációs Filmfesztivállal egy időben tartották immár ötödik éve a Szabad Animációs Filmkészítők Találkozóját, azaz a SZAFT-ot, ahova az ország független, professzionális háttér nélkül dolgozó, underground animációs filmkészítők munkáit várták. Lehetett nevezni workshopon készült filmekkel, középfokú animációs képzésen résztvevők (műhely)munkáival és teljesen amatőr alkotók is beküldhették az alkotásaikat.
Antal Amanda: Lonely Hearts Club
A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és a Helpi Ifjúsági Iroda és Fejlesztő Műhely közös szervezésében megvalósuló mustra szakmai támogatója a Daazo volt, így a Daazo felületén lehetett beküldeni filmeket. A három nyertes pénzjutalomban is részesült, az első 100 ezer, a második 75 ezer, a harmadik pedig 50 ezer forintot kapott, valamint különdíjat osztott a Helpi Ifjúsági Iroda és Fejlesztő Műhely, a METU egy féléves felvételi előkészítőt ajánlott fel, illetve a Daazo ajándékcsomaggal jutalmazta a közönségszavazás nyertesét.
Az idei SZAFT-ra végül 37 animáció érkezett, melyek közül a háromtagú zsűri, Fritz Zoltán, Szabó Zsuzsa és jómagam közel háromórás vitatkozás megbeszélés után választottuk ki a 3 győztest, de mivel mindannyiunknak voltak külön kedvencei, amit valahogy jelezni szerettünk volna, osztottunk zsűri special mentiont is.
Első helyezettnek Antal Amanda Lonely Hearts Club című alig egyperces animációját választottuk, ami kellő érzékenységgel és iróniával kezeli azt a nagyon is jelen lévő problémát, amit nemcsak a párkeresés nehézsége, de egyáltalán az emberi kapcsolatok hiánya jelent. Ahogy Fritz Zoli mondta rá, egy kis bonbon, ami jól adagol minden információt, megfelelő hosszúságú, látványos és szépen kidolgozott. A Lonely Hearts Club kapta egyébként a Helpi Ifjúsági Iroda és Fejlesztő Műhely különdíját is.
A Magyar Közlöny legfrissebb számában jelent meg a hír, hogy 1 milliárd forintos támogatást biztosít a kormány Arany János Toldi című elbeszélő költeményének 12 részes animációs adaptációjára.
Az MTI azt írja, hogy "a támogatást az Arany János-emlékév keretében adják meg a produkció számára. A forrást az idei központi költségvetésben, az Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezetében az emlékév programjainak támogatására szolgáló soron biztosítják, ennek lebonyolításával a kormány a nemzetgazdasági minisztert bízta meg." Továbbá "a kormány egyetért azzal, hogy az Arany János-emlékév keretében kiemelt hangsúlyt szükséges fektetni a költő életművének a fiatalabb generációkkal történő megismertetésére."
Az idei KAFF egyik érdekesebb kulturális színfoltja volt az iráni animációs szakma bemutatkozása. Az országból, melynek animációs iparáról az Európában jól ismert játékfilmekhez képest általában kevesebbet tudunk, ezúttal egy rövidfilm, egy egészestés film és egy televíziós sorozat epizód érkezett, a fesztivál zsűrijében pedig Seyed Alireza Golpayegani, a Teheráni Művészeti Egyetem Animáció tanszékének vezetője foglalt helyet.
Az iráni térségben az animáció történetét egyesek meglepően régre vezetik vissza, arra az időre, amikor a mesteremberek bizonyos használati tárgyakat rövid cselekvéssorok fázisainak képeivel dekoráltak. Ilyen például az alábbi falevelekért ugráló vadkecske egy 5200 éves bronzkori sírban megtalált edény oldaláról.
Az ugráló vadkecske (Forrás: CAIS)
A klasszikus animációk készítése az 1950-es évek végén indult, és első nagy virágkorát az 1970-es években élte. Sokat tett az ágazat fellendítéséért az 1965-ben alapított Kanoon, teljes magyar nevén a Központ a Gyermekek és Fiatal Felnőttek Intellektuális Fejlődéséért, melyből többek között olyan (nem animációs) alkotók karrierje is indult, mint például Abbas Kiarostami. A 2000-es évekig készülő alkotások témájukban és vizualitásukban gyakran nyúltak vissza a népmesékhez és a hagyományos formavilágához, melyhez a szövés, a kerámia, a klasszikus kalligráfia- és miniatúraművészet nyújtott inspirációt. A perzsa értelmezés egyik érdekessége, hogy bár az alkotókat különböző kulturális alapok is támogatják, az animációt az országban hivatalosan az innováció területéhez sorolják, s mint ilyen, a szakma elsősorban a tudományos területtel foglalkozó minisztérium hatáskörébe tartozik.
Ali Akbar Sadeghi: Malek Khorshid (The Sun King, 1975)
Örök kérdés, hogy mire használjuk azt az időt, ami a halálunk előtt a rendelkezésünkre áll. Ezzel a kérdéskörrel minden személy, közösség és kultúra kénytelen foglalkozni, ha a világra jött, és számtalan válaszlehetőséget látunk az egyes emberi életutakban, a gyöngyhalászattól kezdve a politikai pályán át az önpusztításig, és magunk is részesei vagyunk egy válasznak. A messzi Észak különös módon több száz évvel ezelőttre kalauzolja a huszonegyedik századi nézőjét, hogy konok következetességgel újra feltegye a kérdést: mi végre éljük az életünket?
A keleti és nyugati vallási hagyományoknak egyaránt meghatározó eleme az a szemlélet, hogy az ember azzal teljesítheti ki a létezését, ha megtagadja az intellektus működését, ami az ember tekintetét a múltba vagy a jövőbe irányítja, és megpróbálja csak a jelenre fókuszálni a figyelmét, remeteként imádkozik, vagy szerzetesként meditál. Ez a fajta megfontolás arra sarkallja a gyakorlóját, hogy ne gondolkozzon azon, miért csinálja azt, amit csinál, hanem megpróbáljon eljutni odáig, hogy a maga egyszerűségében csak alázatosan azt tegye, amit tesz. Amesszi Észak főhősének, a tizenkilencedik században született orosz arisztokrata lánynak, Szásának a remeték állhatatosságához hasonló megingathatatlan monomániája van, ami viszont kizárólag a múltjában gyökeredzik: meg akarja találni az eltűnt nagyapját, aki nem tért vissza az Északi-sarkra szervezett expedíciójáról, hogy visszaállíthassa családja becsületét. Az első pillanattól az utolsóig hűséges ehhez a szándékához, fel sem merül benne, hogy egyáltalán tehetne mást, csak megszállottan keresi az öreget, tekintet nélkül mindenre és mindenkire. Csak akkor bizonytalanodik el, amikor olyan végzetes, visszafordíthatatlan következményei lesznek a törekvéseinek, amire nem számított.
Szása nagyapjáért nemcsak az unokája, hanem egész Oroszország rajongott a korában, de miután elindult a legelvetemültebb kalandjára, és egyre valószínűbbé vált, hogy kudarcot vallott, megváltozik róla a közbeszéd: egyesek felelőtlen őrültnek bélyegzik azért, hogy rengeteg ember pénzét, energiáját, és ha az útitársaival együtt valóban odaveszett, életét ölte bele a megalomán álmainak megvalósításába. Szása nem egyszerűen keresi a nagyapját, hanem megismétli a sorsát azzal, hogy fel szeretné kutatni őt.
