Az idei KAFF egyik érdekesebb kulturális színfoltja volt az iráni animációs szakma bemutatkozása. Az országból, melynek animációs iparáról az Európában jól ismert játékfilmekhez képest általában kevesebbet tudunk, ezúttal egy rövidfilm, egy egészestés film és egy televíziós sorozat epizód érkezett, a fesztivál zsűrijében pedig Seyed Alireza Golpayegani, a Teheráni Művészeti Egyetem Animáció tanszékének vezetője foglalt helyet.

Az iráni térségben az animáció történetét egyesek meglepően régre vezetik vissza, arra az időre, amikor a mesteremberek bizonyos használati tárgyakat rövid cselekvéssorok fázisainak képeivel dekoráltak. Ilyen például az alábbi falevelekért ugráló vadkecske egy 5200 éves bronzkori sírban megtalált edény oldaláról.

Az ugráló vadkecske (Forrás: CAIS)

A klasszikus animációk készítése az 1950-es évek végén indult, és első nagy virágkorát az 1970-es években élte. Sokat tett az ágazat fellendítéséért az 1965-ben alapított Kanoon, teljes magyar nevén a Központ a Gyermekek és Fiatal Felnőttek Intellektuális Fejlődéséért, melyből többek között olyan (nem animációs) alkotók karrierje is indult, mint például Abbas Kiarostami. A 2000-es évekig készülő alkotások témájukban és vizualitásukban gyakran nyúltak vissza a népmesékhez és a hagyományos formavilágához, melyhez a szövés, a kerámia, a klasszikus kalligráfia- és miniatúraművészet nyújtott inspirációt. A perzsa értelmezés egyik érdekessége, hogy bár az alkotókat különböző kulturális alapok is támogatják, az animációt az országban hivatalosan az innováció területéhez sorolják, s mint ilyen, a szakma elsősorban a tudományos területtel foglalkozó minisztérium hatáskörébe tartozik.  

Ali Akbar Sadeghi: Malek Khorshid (The Sun King, 1975)

Gheseye Sib: The Story of Apple (2000)

Gonjeshk va panbeh daneh (The Sparrow and the Boll, 2007)

A KAFF-ra látogató iráni delegáció több tagja is kiemelte, hogy a magyar animáció egyáltalán nem ismeretlen a térségben, ami jó alap lehet az esetleges jövőbeni együttműködésekhez. Különösen népszerűek például az emblematikus magyar sorozatok, melyek közül például a Pom Pom meséi, a Vízipók-csodapók és a Vuk a maguk idejében perzsa tévénéző gyerekek kedvencei is voltak. A Teheráni Nemzetközi Animációs Filmfesztivált 1999-ben alapították, és már az első alkalommal kiemelt programban mutatta be a Pannónia Filmstúdióban készült munkákat.

A 13. KAFF iráni blokkjában egy egészestés 3D animációt és egy rövidfilmet láthatott a közönség. Hadi Mohamadian rendezése, a Róma hercegnője, elsősorban a tizenéves korosztályt célozza meg. Az általa feldolgozott történet, mely a tizenkettedik imám édesanyjának kalandos utazásáról szól, különösen fontos a síita kultúrkörben. A misztikus elemekkel átszőtt mese jellegzetes műfaja az ország animációs iparának és egyben a vallásos ismeretterjesztés fontos eszköze. Népszerűségét bizonyítja, hogy 1 millió 400 000 látogatóval hazájában jelenleg ez a negyedik legnézettebb alkotás.

A kísérőfilm, Babak és Behnoud Nekooei Csíkos című munkája 2015-ben kvalifikálta magát az Oscarra. A hatásos gegre kifutó történet egy gyári dolgozó életét mutatja meg, aki egyéni megoldásokkal dobja fel monoton gyártósori munkáját. A szöveg nélküli sztorit Brahms Magyar táncok dallama festi alá. A rendező testvérpáros egyébként az egyik nagy portfólióval rendelkező animációs stúdió, a Gonbad Caboud tulajdonosa is egyben, melynek neve a perzsa mesék jellegzetes kezdő motívumát, a kék kupolát idézi meg. A stúdió jelenleg egy 104 részes TV sorozat, a Róka és a Pipi gyártásával foglalkozik, mely a hét év alatti nézők számára készül. A komikus helyzetekben találkozó, agyafúrt róka és a megfontolt, okos csirke egyaránt szimbolikus állatai az iráni kultúrának.

Miniinterjú – Seyed Alireza Golpayegani

Mi az, ami az itt látott filmekben leginkább megragadta a figyelmét?                 

Számomra a legérdekesebb a magyar animációkban az, hogy mennyire fontos bennük a régi történetek és kultúra megjelenítése. Úgy látom, hogy ez a tendencia nagyon hasonló az iráni hagyományhoz. Először a történetek közötti hasonlóságok tűntek fel, de a filmekben használt zenékkel kapcsolatban is úgy érzem, hogy egyes darabok mintha az én hazámból származnának, emiatt ezek különösen közel álltak a szívemhez. A fesztivál meleg, barátságos hangulatát szintén szeretném kiemelni, mert minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy percig sem éreztem magam idegennek, noha most először járok Magyarországon.

Zsűritagként mit emelne ki a munkájából?  

Elsősorban olyan alkotásokat kerestünk, melyek új témákról, új megfogalmazásban beszélnek, olyasmit mutatnak meg, amit korábban más még nem. Az idei programban találtunk is ilyen filmeket, bár összességében az a benyomásom, hogy a magyar alkotók elsősorban a hazai közönséget kívánják megszólítani. Fontosnak tartom, hogy az animáció szélesebb közönségnek készüljön, sokak számára érthető és érdekes legyen. A zsűriben folyó munka során ezt nagyon szigorúan vizsgáltuk, ami a választást is megnehezítette. Lehet, hogy most titkot árulok el, de az én szavazatom végül nagyon hasonlított a magyar zsűritag szavazatához.

Ön egy animációs egyetemi tanszék vezetője a hazájában. Milyen tanácsot ad az ott tanuló fiatal alkotóknak?

A teheráni egyetemen azt mondjuk a diákjainknak, hogy legyenek mindig önmaguk, ne akarjanak másokat utánozni. A technikát persze meg kell tanulni, amihez feltétlenül szükség van az útmutatásra, de az inspiráció forrását már nekik kell megtalálni. Olvassanak szépirodalmat, minél több verset, zenéljenek, de leginkább figyeljék meg a saját környezetüket, mert a legjobb történetek az őket körülvevő emberektől jönnek. Nem jó, ha egy sötét szobában ülve gondolkodnak, inkább jöjjenek ki, nézzenek körül a világban, és ha két szem kevés, szerezzenek hozzá még két szemet.

Miniinterjú – Behnoud Nekooei

Mi inspirálta a Csíkos elkészítésére?

A filmet a testvéremmel rendeztük, és először csak az voltunk biztosak, hogy a jó és rossz harcáról szeretnénk valamilyen formában beszélni. Szerettük volna megmutatni valakit, aki megpróbál kitörni abból a helyzetből, aminek a foglya. Először egy börtönből szabadulni kívánó emberről akartunk filmet csinálni, majd körvonalazódni kezdett egy olyan figura, aki ki akar szabadulni a gyártósor mellől.  Később meghallgattam Brahms Magyar táncok című művét, ami segített kidolgozni az ötletet. Meg akartuk mutatni, hogy milyen feszültségben van egymással a mindennapok egyhangúsága és az emberben meglévő kreatív energia. Úgy érzem, hogy az emberiség olyan irányba fejlődik, mely egyre kevesebb teret enged az egyéni alkotókészség kifejezésének, de ha esetleg adódik is lehetőség az őszinte önkifejezésre, megtörténhet, hogy ezzel visszaélnek, és végül ellene fordítják.

Babak & Behnoud Nekooei: Stripy 

Egy stúdió tulajdonosa is, ahol sokféle projekten dolgoznak. Mi a legnagyobb kihívás ezeknél a munkáknál?

Hát éppen ez, amit a rövidfilmben megmutattunk, mert állandóan ez kísért minket a testvéremmel. Egyrészt szeretnénk kimenekülni az egyhangúságból, másrészt viszont szükségünk van a biztos bevételt hozó megrendelésekre. Igyekszünk nem megragadni egyfajta grafikánál és dizájnnál, mert ha túlságosan elkezdünk ragaszkodni egy dologhoz, az bizonyos idő után kifáradást, unalmat és lendületvesztést jelent. A munkatársainkat is próbáljuk ebbe az irányba terelni, és ha megismerkedik a cégünk munkájával, akkor láthatja, hogy végül is mennyire sokszínű, amit csinálunk. Ezt Iránban különösen elismerik, mert nálunk nagyon értékelik a változatosságot.

Látott filmeket a KAFF-on?

Az itteni tartózkodásunk alatt rengeteg találkozónk volt és nagyon sok dolgot intéztünk, ezért csak kevés vetítésre tudtam beülni. A magyar animációs film azonban ismert Iránban, így nekem sem idegenek ezek a munkák. Úgy látom, hogy a képi motívumokban és a gondolatvilágban mindenképpen van valamilyen hasonlóság a két térség alkotói között. Azonban Iránban az erősebb színvilágot és a részletgazdagabb megoldásokat szeretjük, mi inkább ebbe az irányba mozdultunk el az utóbbi időben. Izgalmas lenne, ha a keleti és nyugati irányzatot valahogy össze tudnánk kapcsolni, mert ebből biztosan születhetne valami új. Biztosan mondhatom, hogy a stúdiónk örömmel venne részt egy ilyen munkában.

Barkóczi Janka