Idén másodszorra készítettek KAFF szpotokat a Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakos diákjai.

A METU másodéves animáció alapszakos hallgatói készíthettek ID filmeket a 13. KAFF-ra, melyek közül a szak tanárai választották ki a legjobbakat, amik közül pedig Mikulás Ferenc, a fesztivál igazgatója döntött azokról, amelyeket vetítik majd a KAFF blokkjai előtt. A szpotok konzulensei Sikur Mihály, Fischer Ferenc és Csáki László voltak, az egyes filmekről az alkotókat kérdeztük.

Kakuk Marcell

"Az első nagyobb bemutatkozási lehetőségre és a kevés időre való tekintettel mindenképp valami ösztönből jövőt szerettem volna készíteni, ezért könnyű volt kiegyezni ezzel a törzsi, sámánisztikus témával, illetve az általam leginkább preferált digitális, 2D vektoros ábrázolási technikával. Az üzenet egyszerű és egyáltalán nem új keletű: vegyük végre észre, hogy nem ugrabugrálhatunk holmi bábokként, magunk kell irányítsuk a táncot! A szpotfilm zenéjét Tatai Gergely barátom készítette, remek kis szövetség kezdetét jelenti ez számunkra."

Tumblr | Vimeo

Kiss Nóra

"Az egyik kiindulópont a négy elem volt: a tűz, a víz, a levegő és a föld. Sok írást átnyálazva találtam rájuk, és rájöttem, hogy ezeknek a szimbólumai a háromszögre épülnek. 3D-ben képzeltem el a logót, így a technika adta magát. Addig rajzoltam kockákat és gúlákat különböző elrendezésben, míg össze nem álltak eggyé. A kocka szétbontva öt háromszög alapú gúlát ad ki. 4 elem, 4 betű, 1 logó. Mintha pont nekem találták volna ki. A zenével kapcsolatban pedig az volt az elképzelésem, hogy az adja majd meg az elemek mozgását. Ösztönösen, mintha táncolnánk, ezért a törzsi ritmusok inspiráltak."

Ma lenne 90 éves az egyik legnépszerűbb magyar animációs rendező, Dargay Attila. Ez alkalomból a vele készült interjúkból szemezgettünk.

"Mivel mindig szerettem rajzolni – egyébként is ez volt a legolcsóbb játék –, sokat rajzolgattam. Papír meg színes ceruza minden családban volt és én azokat nagyon bőven használtam." Filmkultúra, 1984

Jankovics Marcell, Nepp József, Dargay Attila (Forrás: Henrik Irén magángyűjteménye)

"A kiskakas gyémánt félkrajcárja című filmet készítették akkoriban. Gyakornok, fázis-, majd kulcsrajzoló, később mozdulattervező lettem. Megtanultam a szakmát. A szakmaismeret ez idő tájt – a maihoz képest – dupla energiát igényelt, hiszen mindent, ami ma már nyilvánvaló, nekünk kellett kipróbálni, kitalálni. Akkor még újdonságnak számított, hogy megmozdult egy figura." Pesti Műsor, 1975

Dargay Attila (Forrás: Henrik Irén magángyűjteménye)

"Amikor elkészült a Csongor és Tünde forgatókönyve, szükségszerűen lerövidítve, és elküldtem a lektoroknak, kitört a vihar. A lektorok ugyanis csak egyben értettek egyet: abban, hogy engem fel kell négyelni, máglyára kell küldeni, mert kihagytam valamit. Egyébként mindegyik mást tartott volna meg és mást hagyott volna ki helyette. Ezek után arra a következtetésre jutottam, hogy jobb ehhez a műhöz hozzá se nyúlni." Pannónia Film Híradó, 1983

A tavalyi Anilogue Animált éjén láthattuk Lori Malépart-Traversy Le Clitoris, vagyis A csikló című animációját, ami mostantól online is nézhető!

A fesztivál erotikus szekciójáról tavaly írtam, ahol kiemeltem Malépart-Traversy pink gyöngyszemét (melyet egyébként a kanadai Concordia Egyetem művészeti tanszékén készített), nemcsak azért, mert egy tabunak számító testrészt helyezett a középpontba, hanem mert mindezt rendkívül aranyosan, ironikusan és önreflexíven mutatta be. De inkább beidézem a korábbi kritikám, ami csak visszafogottan tükrözi a film iránti rajongásom. 

"A kanadai Lori Malépart-Traversy Le Clitoris című animációs dokumentumfilmje azzal nyit, hogy a nők szerencsések, mert ők birtokolják az emberi test egyetlen részét, amely kizárólag az örömszerzésre van: a csiklót. Aminek csak egy kis része látható, akárcsak egy jéghegynek. De a csiklóról nem csak beszél a narrátor, hanem meg is elevenedik ez a kis háromszög alakú testrész, melynek két hosszú lába és cuki arca is van. A rózsaszín dominanciája és a cuki főhős kalandjai mellett a film tényeket is sorakoztat, kezdve attól, hogy hány férfi kutatta és fedezte fel (újra meg újra) a csiklót, az ókori görögöktől kezdve a középkoron át egészen napjainkig, az irodalomtól kezdve az egyházon át egészen az első számú főellenségig, Freud-ig. Cuki külcsín és humoros történelmi tények ide vagy oda, a Le Clitoris határozottan áll ki a női orgazmus és önkielégítés elhanyagolt témája mellett: free clitoris, free női orgazmus és szeresd a tested!"

Michael Dudok de Wit, A vörös teknős rendezője is Kecskemétre látogat a 13. KAFF alkalmából. Oscar-jelölt filmjét június 24-én este, a hírös város főterén felállított szabadtéri vásznon láthatja a közönség.

A Franciaországban élő holland rendező 2000-ben Oscar-díjat nyert Apa és lánya című rövidfilmjével. Első egészestés animációja, A vörös teknős a Hajao Mijazaki által alapított, legendás Ghibli Stúdio megbízásából készült el, kilenc év alatt. A francia-japán koprodukcióban gyártott film munkálatain nemzetközi stáb dolgozott, köztük a Kecskemétfilm Kft. munkatársai is. Ahogy kritikusunk írta a koprodukcióról, "a közös pontot a Ghibli Stúdió műveit átható pozitív életszemlélet, az emberi élet tisztelete, és a természet iránti csodálat jelentette. De Wit ezeket szerette volna átadni saját történetével is, de a saját alkotói stílusában."

A Dot & Line-nak adott interjújában de Wit azt is elmondta, hogy milyen volt a kecskeméti stábbal dolgozni: "Egyrészt nagyon szépet alkottak a kecskemétiek, másrészt fontos volt számomra, hogy ez egy összeszokott, régóta együttműködő, jó csapat. Ahogy hétről-hétre, vagy akár egy héten belül több napon át jöttek a munkák Kecskemétről (ráadásul ezek egyáltalán nem voltak könnyű jelenetek), teljesen el voltunk bűvölve és mondogattuk egymásnak, hogy 'Ez elképesztő! Gyönyörű! Nézd, milyen szép!'."

Az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon két munkája is versenyben van, melyekkel egy hihetetlenül gazdag alkotói pályafutás zárul le: Jankovics Marcell visszavonul az animációs filmkészítéstől. Az életmű korábbi és záró darabjairól, a küzdelemről, az új generációról és persze az idei KAFF-ról is beszélgettünk a fesztivál sajtótájékoztatóját követően.

Jankovics Marcell a 13. KAFF sajtótájékoztatóján (Fotó: Banczik Róbert)

A rendezvényt támogató Magyar Művészeti Akadémia alelnökeként és alkotóként is érintett a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált illetően, idén két alkotása is versenyez a mustrán. Mit vár az idei KAFF-tól alkotóként és akadémiai alelnökként?

Elsősorban a fesztiválnak szurkolok, nem magamnak, hiszen én a versenyben lévő két filmmel leköszönök az animáció színpadáról. De a fesztiválnak azt kívánom, hogy egyre gazdagabb és sikeresebb legyen, hiszen nagyon fontos esemény, nemcsak a rajzfilmeseknek és Kecskemétnek, hanem a magyar művészeti élet palettáján is egy üde színfolt a KAFF. Továbbá kívánom, hogy az MMA legyen büszke arra, hogy egy ilyen területet is támogathat.

Az egyik alkotása a sorozatok között versenyez: Az Árpádok emlékezete a legutóbbi fesztiválon is szerepelt, ahol a hosszabb első epizód egyik felét vetítették le, idén kerül sor a másodikra. Honnan jött a sorozat ötlete?

Még a bimillenium tiszteletére szeretett volna Mikulás Feri (a Kecskemétfilm vezetője – a szerk.) egy történelmi animációs sorozatot csinálni egy korábban megjelent könyv alapján. Én ehhez készítettem egy minta-forgatókönyvet, még csak írásban, azonban akkor, vélhetően azért, mert abban az időszakban kezdtem el dolgozni a Csodaszarvas-filmemen, ez a projekt nem kapott támogatást. Aztán néhány éve már én hoztam fel Ferinek, hogy jó lenne felújítani és továbbvinni ezt a gondolatot. Így csináltuk meg mintafilmnek a III. Béla című epizódot, ez azonban terjedelmében meghaladta a TV-előírást, tehát a 7 vagy 13 percet, ezért áll két részből, amiket viszont egyben kell kezelni. Tehát ez egyetlen film, egy mintaepizód az Árpádok című sorozathoz.

Az animációs filmkészítéstől elköszönve ezt a sorozatot is el kell engednie. Nem próbálták meggyőzni, hogy mégis folytassa?

Igen, ez még csak a sorozat kezdete, és Mikulás Feri persze szerette volna, ha az egészet bevállalom, és hajlandó vagyok folytatni, de halál komolyan mondom, hogy bele lehet fáradni egy ekkora munkába. Ma ugyan már megvan a lehetőség a "távkapcsolatra", tehát az interneten keresztül tudnánk együtt dolgozni, a III. Béla is így készült – egyszer jártam csak emiatt a kecskeméti stúdióban –, de ez nem az igazi. Az igazi az volt, amikor a Magyar népmeséknél lementem, és mindenkivel találkoztam, aki dolgozott a produkcióban, az egy egészen más felállás volt. Nem tudom, hogy az Árpádok-sorozatot fogják-e folytatni, de sajnálatos lenne, ha csak ez a mintaepizód készült volna el belőle.

Véget ért az idei Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, ahol idén két magyar alkotás is volt: Wunder Judit MOME Anim mesterszakos munkája, a Kötelék a diplomafilmes versenyszekcióban szerepelt, a MOME Anim alapszakos Halasi Bálint és a média design szakos Lazin Damján a Francia Intézet számára készített ID szpotja, a Le Chef pedig az alkalmazott munkák blokkjában versenyzett.

A díjazottak között végül sajnos nem volt magyar alkotás, a nyertesek többsége japán és francia animáció lett, ráadásul az egészestés és rövidfilmes kategória fődíját is egy musical nyerte.

Masaaki Yuasa: Lu Over the Wall

Az alkalmazott animációk között a Steve Cutts által rendezett, a ’30-as évek fekete-fehér animációit idéző Moby videóklipet, az Are You Lost in the World Like Me?-t a zsűri különdíjjal jutalmazta. A legjobb alkalmazott animációnak járó Kristály-díjat Anna Ginsburg animációja, a Material World kapta, mely a fenntartható divat kérdését járja körbe a divatipar néhány képviselőjével készült interjúrészleten keresztül.

A TV-filmek és -speciálok versenyében különdíjat kapott Mike Hollingsworth BoJack Horseman című szériájának Fish Out Of Water epizódja, a zsűri díját Anaïs Caura The Man-Woman Case című sorozatának Wanted része nyerte, a legjobb televíziós produkciónak járó Kristály-díjat pedig Jakob Schuh, Jan Lachauer és Bin-han To Revolting Rhymes Part One című félórás TV-speciálja kapta.