Vasárnap este tartották a 89. Oscar-gálát, ahol számunkra a legemlékezetesebb dolog Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmjének győzelme volt. Nemes-Jeles László első egészestés filmje, a Saul fia és Deák rövidje, a Mindenki után már csak animációs rövidfilmes kategóriában kellene nyernie magyar alkotásnak, és csodálatos Oscar-sorozatunk lenne. Amire van is esély, hiszen Bognár Éva Katinka 2015-ös Hugo Bumfeldt című MOME Anim diplomafilmje már nyert Oscar-kvalifikáló díjat, vagyis jövőre benne lesz abban a közel 60-70 filmben, amiből előbb a tízes shortlist-re, majd a döntőbe válogatnak 5 animációt.

De egyelőre maradjunk az idei Oscar-nál, ahol animációs fronton minden a papírforma szerint ment. Egészestés animációs kategóriában hiába volt a filmtörténet egyik legcsodálatosabb darabja, a Laika stúdió abszolút csúcsteljesítménye, a Kubo és a varázshúrok, ami egyre erősebb ellenfele lett a Zootropolisnak, és egyre több díjátadón ismerték el (legutóbb a BAFTA-n), az Akadémia mégis (újra) egy Disney-alkotásra voksolt. A Zootropolis ugyan az elmúlt évek legjobb és legösszetettebb Disney-filmje, de már rettentően unalmas, hogy minden évben kiszámítható nemcsak a győztes, de már a döntősök is. Mintha az Akadémia tagjai még mindig nem ismernék el, hogy az animációs film nem kizárólagosan gyerekeknek szólhat és nem vennék észre, hogy nem csak CGI darabok készülnek. A kategória 2001-es alapítása óta összesen ötször nem Disney/Pixar film vitte el a díjat: 2012-ben a Rango, 2007-ben a Táncoló talpak, 2006-ban a Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylény, 2003-ban a Chihiro Szellemországban, 2002-ben pedig a Shrek. Ebből pedig egyetlen egy, a Wallace és Gromit volt stop motion film, keleti darabként pedig Miyazaki Hayao filmje árválkodik azóta is. Szóval méltatlan, ahogy az Akadémia kezeli az animációs kategóriát, és hiába emelt szót érte többször is a szakma, nem látszik változni semmi. 

Byron Howard & Rich Moore: Zootropolis 

A rövidfilmes verseny izgalmasabb szokott lenni, mert ott már nem átallnak művészi igényű animációkat is díjazni, sőt már az öt döntős összetétele is évről évre izgalmasabb. Idén például a Pear Cider and Cigarettes a maga 35 percével a leghosszabb animációs rövidfilm volt, ráadásul egy képregénykészítő, Robert Valley alkotása, vagyis nem is szakmabeli sokéves munkája. Aztán ott volt Patrick Osborne 360 fokos animációja, a Pearl, ami egy apa-lánya kapcsolatot mesél el egy autó belsejéből megmutatva. Idén a leginkább szerzői animáció Theodor Ushev Blind Vaysha című filmje volt, ami osztott képernyőn, ecsetvonásokra emlékeztető vonalakkal mutatja be egyszerre a múltat és a jövőt. Két Pixar-alkotó, Andrew Coats és Lou Hamou-Lhadj mellékprojektje volt a Borrowed Time (erről korábban itt írtunk), ami technikailag hozta a Pixar-színvonalat, mondanivalóban pedig jócskán sötétebb és húsba vágóbb, mint stúdiótársai (noha a Borrowed Time nem Pixar-film). Ám végül Alan Barillaro Piper című rövidfilmje lett a nyertes, ami egy bébi szalonka próbálkozásait mutatja be nagyon cuki módon és nagyon magas színvonalú technikai kidolgozással, viszont hiányzik belőle minden más, ami miatt maradandó lehetne: nem újít, nincs mély mondanivalója, nem kavarja fel a nézőt, a külcsínre akkora hangsúlyt fektettek, hogy a tartalomra már nem jutott idő. Viszont ebben a kategóriában 15 éve nem nyert Pixar-darab, legutóbb 2002-ben kapta egy Pixar-film, a Madárkák a dróton a legjobb animációs rövidfilmnek járó elismerést, azóta a Disney is csak kétszer nyert: 2013-ban a Paperman-nel, 2015-ben a Feast-tel.

A Disney még egy kategóriában vitte a prímet, a legjobb vizuális effekteknek járó elismerést a Dzsungel könyve című film kapta, ami gyakorlatilag egy animációs film, melynek csupán a főszereplője élő ember.

Elindult a nevezés a legrégebbi hazai animációs eseményre, a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra. A 2017. június 21. és 25. között megrendezett 13. KAFF idén is több kategóriában várja az elmúlt két évben (2015. február 1. után) készült filmeket:

• egészestés film
• TV speciál
• rövidfilm
• televíziós sorozat
• diákfilm
• alkalmazott animáció (reklám, szignál, videóklip, főcím, trailer)

A filmek regisztrálása és beküldése online módon történik a www.kaff.hu weboldalon keresztül, ahol a részletes versenyszabályzat is olvasható.

Nevezési határidő: április 3.

Nevezési díj nincs.

A Filmtett Egyesület meghirdeti a 16. Filmtett Workshop első pályázati felhívását, melyben animációs és forgatókönyvíró-rendezői csoportokba lehet jelentkezni. A workshop helyszíne a Sepsiszentgyörgyhöz közeli Árkos, időpontja 2017. július 17–28. Az alsó és felső korhatár 18, illetve 35 év. A tábori részvétel pályázathoz kötött.

Mit kell beküldeni az animációs csoport jelentkezőinek?

• a pályázó szakmai önéletrajzát, benne kötelezően a következő személyes adatokkal: teljes név, lakcím, telefonszám, emailcím, születési dátum,
• korábbi filmes munkákat, grafikai terveket vagy tanulmányrajzokat, ha vannak (fájlküldővel, valamilyen videómegosztóra feltöltött film linkjével),
• a megadott témára írt forgatókönyvet, story board-ot (képes forgatókönyvet) és látványtervet,
• a pályázó motivációs levelét.

A képtervező- és animációs szoftverek ismerete előny, de nem szükséges feltétel.

A szervezők eredeti, a fiatalok mindennapi életéhez, érzés- és gondolatvilágához szorosan kapcsolódó forgatókönyveket várnak. Műfaji megkötés nincs, viszont követelmény, hogy valamilyen formában (a szó szoros vagy átvitt értelmében) jelenjen meg a forgatókönyvekben a leltár motívuma, illetve idén kötelező helyszín egy park.

Az idei tábor újdonsága az, hogy nemcsak a rendező-, hanem az animációs csoport tagjai számára is szerveznek egy bónuszképzést, ezúttal Budaörsön, május 4. és 7. között a nemrég nyílt BABtérben. A cél a forgatókönyvírói ismeretek megszerzése vagy kiegészítése, a beküldött forgatókönyvek csiszolása, továbbfejlesztése, a témának megfelelő animációs technikák megtalálása, animációs gyakorlatok, illetve a pályamunkák táborban kivitelezhetővé alakítása. Ebben a pályázók segítségére lesz Maruszki Balázs forgatókönyvíró, dramaturg, a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztő csapatának tagja, Kerékgyártó Yvonne forgatókönyvíró, filmrendező, a filmalap Inkubátor Programjának egyik mentora, illetve Patrovits Tamás animációsfilm-rendező, tanár, a Primanima fesztiváligazgatója. 

A májusi hosszúhétvége után az animációs és forgatókönyvíró-rendezői csoport tagjainak két hét áll rendelkezésére a forgatókönyveik véglegesítésére, ezek alapján a nyári, árkosi alkotótáborban forgathatják le rövidfilmjeiket a tábor többi – rendezőasszisztens, operatőr, vágó, hangmester, gyártásvezető-felvételvezető, színész – alkotócsoportjával együttműködve. 

A pályázatokat a tabor@filmtett.ro címre várják március 19-ig, eredményhirdetés április 7-én lesz. Pályázati díj nincs, a nyári tábor részvételi díja 32 000 forint vagy 480 lej, a résztvevő lakhelyének megfelelően. 

A Filmtett Workshop többi alkotócsoportjának pályázati kiírása márciusban várható. További információk a Filmtett-tábor oldalán olvashatók. A Filmtett Workshop korábbi alkotótáboraiban készült animációkat itt szedtük össze.

A 15. Filmtett Workshop szpotja, alkotók: Vácz Péter és Vezsenyi Tamás

Végre megérkezett az első trailer a képregénykészítő Dash Shaw első egészestés filmjéhez, a My Entire High School Sinking Into the Sea-hez.

Még tavaly szeptemberben írtam arról, hogy Shaw animált coming of age katasztrófafilmjét a kritikusok mennyire pozitívan fogadták a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon tartott vetítése után, és hogy mennyi pozitív írás jelent meg róla az egyedisége, bátorsága, humora, pimaszsága, abszurditása és személyessége miatt. A filmet leginkább úgy jellemezték a kritikusok, mintha John Hughes munkásságát ötvözték volna az 1972-es Poszeidon katasztrófával, a trailer alapján pedig én még hozzátenném Seth Rogen bandájának az Itt a vége című apokaliptikus komédiáját is. Szóval már a kritikák alapján is nagyon ígéretesnek tűnt, de a trailer után végképp nagyon várjuk a filmet.

A történet egy kaliforniai gimnáziumban játszódik, ahol a másodikos főhős, Dash és legjobb barátja, Assaf a suliújságot írják és mivel annyira panganak a hírek, ezért kicsit felturbózzák a lapot mindenféle túlzó álhírrel és spekulációval, például az iskolai szekrények kísértettörténeteivel és hasonló badarságokkal. Mikor a suli irattárában kutat Dash, rátalál egy dokumentumra, mely szerint a gimi épülete nem felel meg az építési törvénynek a katasztrófahelyzetek tekintetében, amiről próbálja is figyelmeztetni iskolatársait, de mivel annyi valótlanságot hordtak már össze az iskolai lapban, senki nem hisz neki. Aztán persze bekövetkezik a legrosszabb: egy földrengés a tengerbe löki a gimi épületét és elszabadul a pokol.

A film több ponton is szép allegóriája a serdülőkornak: például a gimi épületének minden szintje egy-egy évfolyamé, így a cél, maga a tetőre jutás is a gimi elvégzését mutatja be és teszi mindezt katasztrofális körülmények (bébicápák, medúzák, angolnák, a gyűlölt iskolatársak és megannyi probléma) között, vagyis szó szerint tényleg túl kell élni ezt a szitut, azaz magát a gimit, ami ezek nélkül is eseménydús és próbatételekkel teli feladat. És persze a viharos gimis szerelmek, a brománcok, a féltékenykedések, a kínos szituk, a gimis archetípusok és a furcsa tanárarcok sem maradhatnak ki a cselekményből. Vagyis mi másról szólna egy coming of age katasztrófafilm, mint a barátság sokrétűségéről és hogy néha könnyebb álmodozni, mint a felnövés gondolatával megküzdeni. Minderre pedig a vibráló, pop-artot imitáló, vízfestékkel és tintával rajzolt képek erősítenek rá, melyek nagyon expresszíven jelenítik meg a nyughatatlan fiatalságot.

A hősöknek olyan neves színészek adják a hangjukat, mint Jason Schwartzman, Lena Dunham, Reggie Watts, Maya Rudolph, Margo Martindale, Susan Sarandon, Alex Karpovsky és John Cameron Mitchell. 

Ismét lehet animációkat nézni az általunk már oly sokszor említett Festival Scope oldalán! A legfrissebb válogatásuk a Clermont-Ferrand Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál legjobbjaiból állt össze, amiben három animáció is szerepel.

A Festival Scope több neves nemzetközi fesztivállal áll kapcsolatban, melyek kínálatából tesz elérhetővé válogatásokat, ráadásul ingyen. Azáltal, hogy ezek ingyenesen megtekinthetők neten, egyrészt a filmrajongók kedvében járnak, hogy akik nem jutnak el különböző fesztiválokra, azok is megismerjenek néhány kiemelkedő alkotást, másrészt ezzel segítik az adott filmek fesztiválútját is, hiszen az egyes filmek felkelthetik például forgalmazók, más fesztiválok és persze más alkotók érdeklődését is, amivel egyfajta promót is nyújt az oldal. 

A filmekhez regisztrálni kell (utána csak hírlevelek érkeznek az újabbnál újabb válogatásokról), aztán egyből nézhető bármelyik darab. Az animációk február 22. és március 8. között érhetők el a Festival Scope honlapján, de fontos, hogy mindegyik alkotás csak bizonyos ideig és bizonyos megtekintésig nézhető, úgyhogy érdemes sietni a megtekintésükkel.

Renata Gasiorowska: Pussy 

A belga Paul Jadoul 2015-ös filmje a Totems, mely egészen elképesztően hatásos és erős darab, nem hiába kapta a legjobb francia nyelvű animációnak járó díjat a Clermont-Ferrand-i fesztiválon. A történet szerint egy favágó az országút mentén lévő erdőben végzi mindennapos munkáját, míg az egyik fa egy véletlen folytán a lábára nem dől, ami alól nem tud szabadulni. Ezután egészen szürreális fordulatot vesznek az események és a favágó magányos szabadulási tortúrájában eggyé válik az erdő lényeivel. Csodálatos a grafikai stílus, varázslatos az erdő és a szimbolikus szabadulási módszerek, mindezeket pedig a rendező által szerzett zene erősíti fel a legmagasabb szintre. Gyönyörű darab, amelyet Jadoul nemcsak rendezett, hanem írt, vágott, animált, és a hangeffekteket leszámítva a zenét is ő komponálta. 

A 14. Anilgoue Animált éjén, az erotikus szekcióban láthattuk a lengyel Renata Gasiorowska Pussy című filmjét, mely a női orgazmust fejti ki minimál színekkel és formákkal. Egy lány minden önkielégítési próbálkozását megzavarja valami, mígnem a vaginája egyszer csak ráun erre, leugrik róla és önálló életet kezd élni. Ez akár egy David Cronenberg- vagy Frank Henenlotter-fim nyitánya is lehetne, de Gasiorowska nem viszi el testhorrorba az eseményeket: az arccal, akarattal és nem utolsó sorban öntudattal rendelkező vagina kezdetben úgy viselkedik, mint egy háziállat, de ami számára játék, az a gazdája számára erotikus kényeztetés. És ahogy a játékok fajtái fokozódnak, úgy lesz egyre intenzívebb a gazdája élménye is. 

Február 27-től rendezik meg a 3. Magyar Filmhetet az Aréna moziban, ahol sajnos nem leszünk elárasztva animációkkal, és igazából túl sok magyar filmmel sem. Harmadszorra rendezik meg a Filmhetet, de ez a harmadik verzió, ami ismét különbözik a korábbiaktól. Idén már nem vetítenek rengeteg filmet (ami a lényege lenne egy filmhétnek), hanem csak azt az 5 (illetve 4) alkotást, amit előzetesen válogattak be az adott kategória döntősei közé.

Egészestés alkotásoknál, animációs és élőszereplős rövidfilmeknél 5-5-5, tv- és dokumentumfilmeknél 4-4 alkotást vetítenek, ezekhez jön még 15 film versenyen kívül. Ahogy látszik, az öt döntős helyett két kategóriában csak 4 film szerepel, de például az ismeretterjesztő blokk teljesen kimaradt és fájóan hiányoznak a diákfilmek. Csak összehasonlításképpen: tavaly 42 egészestést, 33 animációt, 40 élőszereplős kisjátékfilmet, 76 dokut, 13 tévéfilmet és 34 ismeretterjesztő filmet vetítettek (és ezekből választotta ki titkos szavazással a zsűri az 5 döntőst, majd a győztest).

A korábbi években is sok kritika érte a Magyar Filmhetet, amik nagy része sajnos teljesen jogos volt (például miért csak a szervezők által megadott, többnyire A-listás fesztiválokon szereplő darabok kerülhettek be, holott rövidfilmeknél kicsit máshogy megy a fesztiváloztatás), rengeteg morális probléma is felmerült az eseménnyel kapcsolatban (Hajdu Szabolcs például oda sem adta a Délibábot a 2. Magyar Filmhétre) és még harmadszorra is átgondolatlannak tűnik az egész. De tavaly és előtte legalább sok filmet lehetett látni, ami különösen az animációs és élőszereplős rövidfilmek, a dokumentum- és ismeretterjesztő filmek esetében volt hasznos, ugyanis ezek nem kerülnek moziforgalmazásba, és televízióban sem, vagy alig látni őket, az emberek (főleg a kommentelők) pedig épp ezen vannak felháborodva, hogy miért nem lehet sehol sem látni a magyar filmeket, főleg ha állami pénzből készültek. 

Persze az animációs filmek hiányára ott a június végén tartott KAFF, a kisjátékfilmeknek pedig a március 29-én kezdődő Friss Hús, szóval van hol pótolni a kortárs magyar alkotásokat, ha már a Magyar Filmhéten nem lehet, hiába a  #nezzmagyarfilmet hashtag és szlogen. 

De lássuk mi az az 5 animáció, amit viszont a Filmhét alatt minden nap vetítenek.

A beválogatott animációk közt van egy független elsőfilm (Bucsi Réka: LOVE), egy klasszikus magyar animációs stúdiótól kikerült 3D-s széria egyik epizódja (Horváth Mária: Cigánymesék – Káló, a cigánylegény, Kecskemétfilm), egy magyar animációs veterán kortárs sorozatának egyik fejezete (Richly Zsolt: Luther Márton élete – Úton az Úr felé), egy kortárs magyar mesekönyv-adaptációs sorozat egyik része (Pálfi Szabolcs: Egy kupac kufli – Sose együnk gombát reggelire), és szintén egy kortárs sorozat fiatal alkotók tollából, amiből talán egyszer egészestés film is lesz (Nagy Márton, Kovács Márton, Hermán Árpád: Az égig érő fa – A küszöb). Elég széles spektrumot fednek le a beválogatott filmek, lesz szürreális szerelem, cigány kultúra, vallásos tanmese, abszurd humorú kedvesség és ősi mitológiából építkező fantasy is.