Hét év kihagyás után áprilisban új albummal jelentkezik a Gorillaz, amiről nemrég négy számot tettek közzé a youtube-csatornájukon. Ennek a hírnek önmagában még semmi köze az animációhoz, viszont a brit banda megint nem aprózta el és egy 360 fokos animált videóklippel állt elő. 

Pontosabban négy animált klippel. A Humanz című album négy számát nemcsak felrakták netre, hanem egyből klipeket is készítettek hozzájuk, méghozzá a francia Passion Pictures produkciós cég égisze alatt, akik egyébként Bucsi Rékával is dolgoznak, és akiknél nem először készült Gorillaz-klip. A négy videóból valójában csak egy klip, a többi három ebből a hatperces filmből kiragadott egybeállításos életkép.

A Gorillaz csapata, akárcsak a Daft Punk duója, karrierje kezdetén épp a titokzatosságra épített, de ők nem futurisztikus bukósisakokkal bújtatták el arcukat, hanem rajzfilmfigura-alteregókat találtak ki maguknak. Ami kézenfekvő megoldás is volt, miután a két alapítótag lakótárs volt és egyikük grafikai vonalon mozgott: a Blur énekese és alapítója, Damon Albarn mellett Jamie Hewlett képregényrajzoló hozta létre a kilencvenes évek végén a Gorillazt, ami egy virtuális együttesként működik a mai napig négy fiktív karakterrel: a 2D, Murdoc Niccals, Russel Hobbs és Noodle nevezetű rajzfilmfigurákkal.

2001-ben ki is adták első albumukat, a Gorillazt, melyről több szám is animált klippé vált, ezek közül valószínűleg a rengeteg popkulturális vonatkozást tartalmazó Clint Eastwood című dalt és videót ismerik a legtöbben. De ott van még például a Tomorrow Comes Today, a 19-2000, a Rock the House, a 2005-ös Demon Days albumukról a Dirty Harry, a Feel Good Inc., 2010-ből az On Melancholy Hill, és még lehetne sorolni a szuper animációs videóikat, amiket Jamie Hewlett rendezett, ráadásul ezek a brit srácok annyira jó arcok, hogy nemcsak a kész kisfilmeket, hanem az animatik verziókat is feltették a youtube-csatornájukra.

De visszafogom tinédzserkorom egyik kedvenc együttese iránti rajongásom, a lényeg, hogy most egy 360 fokos animációt készített Hewlett a Passion Pictures és a Google Spotlight Stories kollaborációjában a Saturnz Barz című dalhoz. Van benne minden: unalmas vonatút, vészjóslóan lepukkant lakás, éneklő pizzaszelet, keleti horrorfilmek ihlette szörny, golfozás a Holdon, és még a grafikai stílusok is keverednek benne, egyre jobban távolodva a 2D animációtól. A szuper dal mellé fantasztikus klipet hoztak össze, és valahol itt ér véget a videóklipek tévés korszaka (hol van már az aranykor...), amikor már az egérrel uralhatja a néző, hogy mit is akar látni a képen.

Ugyan nincs feltüntetve, de az idei Oscar-jelölt animációs rövidfilmek rendezői közül a szintén képregényes szcénából érkezett Robert Valley is dolgozott a klipen, akinek Pear Cider and Cigarettes című félórás filmje volt Oscar-esélyes és aki már korábban is készített Gorillaz-klipet Hewlett-tel. 

Március 22-én tartottak egy kis ízelítőt a most készülő Candide széria szinkronmunkálataiból a Katona József Színház Sufni termében. A 13 részes sorozat három epizódjának egy-egy jelenetét szinkronizálta élőben Rajkai Zoltán (Candide), Jordán Adél (Kunigunda) és Máté Gábor (Pangloss), akiket Báthory Orsolya szinkronszínész és -rendező instruált. 

Voltaire Candide című 18. századi művéből Kovásznai György tervezett animációs sorozatot még a nyolcvanas években, de korai halála miatt sajnos nem valósulhatott meg a terve, viszont sok képanyag és feljegyzés megmaradt róla. Iványi-Bitter Brigitta, Kovásznai legnagyobb kutatója, 2010-ben egy tanulmányokkal és DVD-mellékletekkel teli albumot is szerkesztett a sokoldalú művész életművéből, melyben a Candide-ról is olvashatunk és láthatunk képeket. Mivel mindenképp szerették volna Kovásznai ötletét továbbvinni, az ő terveit felhasználva, illetve azokat kortárs viszonyokra átdolgozva láttak neki a Candide szériának a 2010-es évek elején. Az első két részt még Bera Nándor írta és rendezte, azóta maradt a forgatókönyvírásnál Turai Balázzsal és Kolozsi Lászlóval, a rendezést pedig Kreif Zsuzsanna vette át, így az ő stílusa lett markáns a további 11 részben.

A pilot epizód elérhető online, ebben még erőteljesen megtalálható a projektben részt vevő összes alkotó saját egyedi stílusa, a későbbi epizódokban viszont már egységesebb látványvilággal dolgoznak. De magáról a sorozatról később, amikor már elkészült mind a 13 rész, amit minden objektivitást mellőzve már tűkön ülve várok, mert (1.) a világirodalom egyik legjobb művét dolgozza fel, mert (2.) a hazai animációs ipar egyik (ha nem a) legprogresszívebb alkotójának ötletét viszik tovább (3.) azok az alkotók, akik jelenleg meghatározzák a fiatal magyar animációt. 

Egy látványvilágában, történetmesélési módszerében és cselekményében is ennyire formabontó sorozatnál a szinkronhangok is nagyon meghatározóak, Rajkai Zoltán és Jordán Adél tökéletesek Candide és Kunigunda szerepére. Panglosst eredetileg Kulka János szinkronizálta, aki zseniálisan adta vissza ezt az öntelt és manipulatív karaktert, viszont betegsége miatt sajnos színészt kellett váltani, így esett a választás Máté Gáborra, aki a hátra lévő 11 részben Pangloss hangját adja.

Animációs filmeknél először mindig a hangot veszik fel és utána kezdenek animálni, hogy minél pontosabban követhessék le a dialógusokat. Ennél a szériánál sincs ez másképp, viszont a szerdai performanszon épp fordítva történt mindez: megvolt a leforgatott képanyag, amire hol az adott jelenet dialógusát, hol egy másik szekvencia szövegét adták elő a szinkronszínészek élő zörejezés mellett. Abba is beavatták a közönséget, hogy hányféleképpen próbálják el az adott szöveget, hogy a lehető legjobban passzoljon az adott jelenethez. Mindhárom színész nagyon szórakoztató előadást tartott, különösen vicces volt, ahogy ezeknek az extrém és harsány (illetve Candide esetében sokszor tutyimutyi) karaktereknek életet és személyiséget adtak a hangjukkal. 

A közel félórás előadást élőben is közvetítette a Katona József Színház, ahol a stáb egy része is jelen volt, többek közt Zétényi Bori is, aki a rendező, Kreif Zsuzsanna jobb keze, a Candide art directora (és akinek nemrég elkészült MOME Anim versfilmjéről épp tegnap írtunk). Most vissza is nézhető online az egész performansz. 

"Évről évre romlik a gyerekanyag" – kezdődik Békés Márta A bús tanító panaszai című verse. Ebben nem vagyok biztos, viszont abban igen, hogy a kortárs magyar animáció évről évre jobb és jobb. A legújabb remekek a MOME-ról kerültek ki, méghozzá a Kortárs gyerekversek és dalok széria második évadából, melynek nemrég tartották a privát premierjét, ahol 17 gyöngyszemet láthattunk. Korábban már írtunk Farkas Júlia és Horváth-Molnár Panna animációjáról, most Zétényi Bori rövidfilmje van soron.

A MOME 2008 óta dolgoz fel kortárs magyar verseket és dalokat, melyre először 2012-ben nyertek támogatást a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán 10 animáció elkészítésére, a második szériára pedig 2015 novemberében kaptak támogatást szintén a Médiatanácstól. A Kortárs gyerekversek és dalok második sorozatában készült 17 rövidfilm többek közt Kiss Judit Ágnes, Kukorelly Endre, Lackfi János, Miklya Zsolt és Varró Dániel verseit dolgozza fel, melyeket a tanszék oktatója, Domonyi Rita dramaturg választott ki. A filmeket volt MOME Anim szakos hallgatók rendezik – Bognár Éva Katinka, Bakos Barbara, Bertóti Attila, Farkas Júlia, Gellár Csaba, Gelley Bálint, Hermán Árpád, Horváth-Molnár Panna, Molnár Tünde, Réthi Gábor, Sándor József, Tamás Iván, Végső Ágota, Vácz Péter, Zétényi Borbála –, akik közül többen már másodszorra vesznek részt a projektben, de sok jelenlegi diák is dolgozik a filmeken.

Zétényi Bori nevét akkor ismerhette meg a szélesebb közönség, amikor Kreif Zsuzsannával közösen készített MOME Anim diplomafilmje, a nyolc nő eszeveszett párkeresési kirándulásáról szóló Limbo Limbo Travel elkezdte meghódítani a fesztiválokat és egyre több díjat zsebelt be. Sőt, 2015-ben még Oscar-közelbe is került, bejutott abba a kb. 60 rövidfilmet tartalmazó listába, amelyek esélyesek voltak az aranyszoborra, de végül sajnos nem lett shortlistes sem. 

Már a Limbo Limbo Travelből is látható volt, hogy a két lány stílusa és történetei inkább a felnőtteknek szóló animációkkal kompatibilisek, amelyekben előszeretettel használják a groteszket, az erőteljes társadalomkritikát, valamint a popkultúra elemeinek és a nemi szerepek kiforgatását és újraértelmezését, mindezt nagyon sok humorral. Ennek ékes példája lesz a most készülő Candide széria, amiben még inkább csúcsra járatják mindezt (és még sok minden mást is), ugyanis a sorozat rendezője Kreif Zsuzsanna, az art directora pedig Zétényi Bori. 

A március 8. és 10. között zajló Cartoon Movie-n mutatta be Tomm Moore a következő egészestés filmjét, a Wolfwalkers-t, ami többek közt a Kecskemétfilm stúdióban készült Kells titkából és A tenger dalából álló trilógia harmadik és egyben záródarabja lesz, így kiadva "az ír folklór triptichonját".

A Wolfwalkers az 1600-as évek közepén játszódik, amikor a babona és a mágia uralta az emberi társadalmat, és amikor a farkasokra mint démoni teremtményekre tekintettek, a természet pedig teljesen elvadult volt, amit meg kellett szelídítenie az embereknek. Ebben az időben érkezik Írországba egy 11 éves vadásztanonc kislány, Robyn, hogy apjával együtt elpusztítsák az utolsó farkasokat. Robyn élete azonban megváltozik, miután megment egy helyi lányt, Mebh-t, ezzel megnyílik előtte az ún. wolfwalkerek titokzatos világa és ő maga is azzá válik, amit apja olyannyira el akar pusztítani.  

Moore a korábbi munkáihoz hasonlóan most is a kelta folklórból merített, a Cartoon Brew szerint pedig a Wolfwalkersben kulcsfontosságú a vadon metaforája és az azzal szemben álló rend, valamint az ember vélt vagy valós uralma a természet felett.  

A Wolfwalkers is hagyományos kézirajz alapú animáció lesz, akárcsak Moore korábbi filmjei, ami ebben a CGI uralta iparban nagyon üdítő és a kelta folklór elemeivel sem idejét múlt. A filmet egyébként Tomm Moore és Ross Stewart rendezi, a forgatókönyvet pedig A tenger dalát is jegyző Will Collins írta, reméljük a Kells titka és A tenger dala mellett a Wolfwalkers-t is bemutatják majd náluk mozikban. További érdekességek és a készítésről szóló werkvideó a Cartoon Brew cikkében található.

Ülo Pikkov, észt animációs rendező, producer és filmesztéta 1976-ban született Tallinnban. 1998-ban diplomázott a Turku Művészeti Akadémián Finnországban, 2008-ban elvégezte a Tartui Egyetem jogi karát. 2016-ig az Észt Művészeti Akadémián oktatott animációt. Az animációk, karikatúrák, képregények mellett számos (többek közt gyerekeknek szóló) könyvet írt és illusztrált. 1998-ban járt először Magyarországon, a Mediawave Fényírók Fesztiválján Capuccino (1996) című alkotását díjazta a zsűri. Idén a X. Észt Hét vendégeként látogatott el hozzánk, animációs mesterkurzusokat tartott a budaörsi BABtérben és a METU-n, egy közönségtalálkozó keretében pedig válogatást vetítettek az általa készített animációkból. Munkásságáról a Művész Moziban kérdeztem.

Ülo Pikkov március 16-án a BABtérben tartott mesterkurzuson (Forrás: BABtér)

Miért választottad az animációt?

Véletlenek egész sora vezetett ehhez. Élőszereplős filmekkel szerettem volna foglalkozni, Moszkva és Finnország jöhetett akkoriban szóba. Mikor Turkuban animációs oktatás indult, jelentkeztem. Azt gondoltam, elég lesz bejutni és majd szakot váltok. Elkezdtem tanulni és nagyon meglepődtem, mert ott láttam először jó animációs filmet. Számomra korábban az animációs film gyerekeknek szóló dolog volt. Aztán annyira megtetszett, hogy utána már egy pillanatra sem jutott eszembe élőszereplős lehetőségeket keresgélni.

Mit szeretsz benne?

Hogy feltalálónak kell lenned. Minden egyes filmed számára valami új módszert, új technikát kell kigondolnod. És olyan vagy, mint egy kisebbfajta Isten. Neked kell kigondolnod, hogy milyen színű az ég, milyen formájú a Nap, te teremted meg az egész világodat.

Kik hatottak a munkáidra?

Egyértelműen nagyon sokat tanultam a tanáromtól, Priit Pärn-tól, de azt gondolom, mára teljesen más irányba mentem el, és megvan a magam útja például azzal, hogy mostanában bábanimációval foglalkozom. Egyébként nagyon sokat hatott rám a kelet-európai animáció, a cseh vagy akár a magyar is.

Mit szeretsz jobban, a rajz- vagy bábanimációt?

A bábot.

Mi jellemzi szerinted az észt animációt?

Biztosan lehet beszélni észt animációról, ahogyan lehet beszélni észt zenéről vagy észt irodalomról is, annak ellenére, hogy nagyon különbözőek a szerzők. Szerintem abból induljunk ki, hogy az észt animáció olyan, mint az észtek maguk, tehát az észt animációban kevés a dialógus és kicsit olyan dilis az egész.

Milyen értelemben?

Nehéz megérteni. Zavaros.

Mi az, amit még nem próbáltál ki, de mindenképpen szeretnél megvalósítani?

Már csináltam olyat, hogy az embert és a bábot vegyítettem (Tik-Tak, 2015), igazából ebbe az irányba szeretnék egy kicsit elmenni. Az emberi szemet veszem és azt rakom rá a bábra, vagyis az emberi tekintetet valahogy rámontírozom. 

Élő szereplővel veszed fel a jelenetet?

Igen. Felveszem az emberi tekintetet és valahogy összeboronálom.

Június 12. és 17. között rendezik meg idén az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivált, melyre rekord mennyiségű nevezés érkezett: 95 országból 2800 filmet küldtek be, ezek közül egy öttagú zsűri (Marcel Jean, a fesztivál art directora, Laurent Million, a fesztivál programigazgatója, valamint Yves Nougaréde, Sébastien Sperer és Peggy Zejhman-Lecarme) választotta ki a döntősöket.

A hivatalos versenyprogram egy részét szerdán nyilvánosságra is hozták: a rövidfilmes szekcióban 87 film szerepel (11 az Off-Limits, 21 a Perspective és 10 a Young Audience blokkban), a diplomafilmek között pedig 49 alkotás verseng, köztük egy magyar darabbal. Ehhez jön majd március végéig a tévésorozat és speciál, valamint az alkalmazott munkák versenyblokkja, később pedig az egészestés filmeket és a versenyen kívüli alkotásokat is kihirdetik, amelyekre szintén van esélye bejutni magyar animációnak. 

Akárcsak tavaly, idén is szerepel magyar animáció a diplomafilmes versenyblokkban. 2016-ban a diplomafilmek közt versengett Dell'Edera Dávid METU-n készült animációja, a Balkon (mely végül a zsűri különdíját nyerte), valamint Andrasev Nadja A nyalintás nesze című MOME Anim mesterszakos filmje. Idén szintén egy MOME Anim mesterszakos munka került a diplomafilmes versenybe, méghozzá Wunder Judit Kötelék című darabja.

A 10 perces animáció néhány ponton párhuzamot mutat Andrasev Nadja filmjével: a Kötelék is a (női) magányról szól, melyet szintén egy nő és egy macska intim kapcsolatán keresztül mutat be, hasonlóan szürreális módon, és szintén egy novella alapján készült, pontosabban inspirációként szolgált hozzá. Judit filmje ráadásul növeli azon hazai animációk számát, melyben szimbolikusan jelenik meg a szerelmi együttlét, akárcsak Tóth Luca Superbia vagy Bárány Dániel Házibuli című rövidfilmjeiben.

A Kötelék főhőse egy magányos nő, aki mindennapos rutinját a macskapárja és a rá való várakozás köré szervezi. A nő magánytól való félelme háttérbe szorít mindent, ami kiadná saját személyiségét, mert minden tevékenységét és gondolatát másnak rendeli alá – csak hogy ne legyen egyedül. A hatalmas, fekete macska a történet előrehaladtával egyre szimbolikusabbá válik, egy olyan illúzióvá, amit csak a nő tart fent magában, ezt az illúziót pedig továbbra is támogatva az ábrándjaival és tetteivel. De vajon meddig tartható fent ez a képzelgés, ha semmit nem kap viszont az ember...

A 2016-os MOME Anim diplomamunkák katalógusában olvasható az alapötlet és a rendezői koncepció a Kötelékről: "A filmet Kate Atkinson novelláskötetének egyik története, a The Cat Lover inspirálta, amiben egy nő és egy egyre emberibbé váló macska kapcsolatát ismerjük meg. Az én filmem karaktere szintén két lábon jár, viszont kevésbé kézzelfogható, inkább transzcendens lény, aki egy macskára emlékeztet. A magányos emberek többsége valamilyen háziállatot tart. Ezek közül a macskák természetre kiszámíthatatlanok, ha megnöveljük a méretüket, a kismacskák hirtelen félelmetes tigrisekké válnak. A méretváltozás ebben a filmben is megjelenik, főleg a felfokozott érzelmi pontoknál. Ugyanakkor utal arra is, hogy talán az egész csak a nő fantáziájának szüleménye. A magányt és elszigeteltséget úgy próbáltam megmutatni, hogy csak a saját lakásában, a négy fal között ábrázoltam a női karaktert. Nem kapunk így külső visszacsatolást arra, hogy ez a lény valóban létezik-e.

A film fekete-fehér világában a gombolyag egy központi elem, ezért ezt az egy dolgot vörös színűre festettem. Formájából és színéből adódva kettős jelentésű: egyszerre utal a vágyra és a szerelemre, valamint a lüktető köldökzsinórra. A gombolyag pajkosságábal és játékosságával a nő eléri, hogy a lény visszatérő vendége legyen és találkozásaik szexuális együttlétben végződjenek. Ugyanakkor a tény, hogy ezt a fonalat a köldökéből húzza elő, mutatja meg milyen céljai vannak még a macskával. Megfoganva ez a gombolyag végleg eltűnik, s a lény megszabadulva a köteléktől nem tér sokáig vissza. A film másik fontos eleme a haj. Puhaságával, bolyhosságával egy biztonságot adó meleg fészekre emlékeztet. Ezért születtek meg a kismacskák a nő hajából, akik nem külön létezők, hanem a hajnak szerves részei. A haj így anya és gyermeke közti szoros kötelék jelképévé válik, ugyanakkor hossza, ereje, lüktetése az erőé. A film a hajlevágással egy kifordított Sámson és Delila történetté alakul."

Wunder Judit 1986-ban született Győrben, 2008 és 2011 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem alkalmazott látványtervezés alapképzésére járt, a MOME animáció mesterképzését 2016-ban végezte el. Judit látványtervezőként is aktív, például Deák Kristóf Oscar-díjas Mindenki, valamint Kárpáti György Mór Provincia című rövidfilmjeinek is ő volt a látványtervezője, de a Bábszínházban is lehet találkozni a munkáival.

A Köteléket Wunder Judit írta és rendezte, a film dramaturgja Domonyi Rita, vágója Czakó Judit, hangmérnöke Beke Tamás, a zenét Balázs Gergely hegedűművész szerezte, a zenei rendező pedig Buttinger Gergely volt.

A Kötelék legközelebb a március 29. és április 2. között tartott Friss Húson látható a Toldi moziban, utána pedig a KISKAKAS Animációs Filmnapokon vetítik április 28-án és 29-én, szintén a Toldiban.