Decemberben öt olyan új magyar animációt is műsorra tűz a tévé, melyek a Médiatanács támogatásával valósulhattak meg. Műsoron volt december elején Tompa Borbála mesefilmje, a Volt egyszer egy kertész (erről itt írtunk), de vetítik a Kippkopp a fűben című mesét, a Bab Berci széria harmadik epizódját, valamint az Űruborkák és a Janó Manó sorozatok első részeit. Ezek mellett továbbra is fut Gyulai Líviusz Egy komisz kölyök naplója és Richly Zsolt Luther című sorozata, és újra megnézhetjük Glaser Kati Virágnyelv című egyedi filmjét. A filmeket majd online is lehet nézni, méghozzá ezen a linken.

December 2. M2 19.45

Tompa Borbála: Volt egyszer egy kertész (Erről korábban itt írtunk.)

A pici kertész egy csodálatos kert hatalmas virágait gondozza, ápolja teljes odaadással. Miközben minden idejét és energiáját a kertnek szenteli, elfelejtkezik egy fontos dologról, a kert születésnapjáról. A kert azonban figyelmezteti a különleges eseményre, így a kertész boldog születésnapot kívánhat a kertnek, kifejezheti szeretetét. Allegórikus történet a gondoskodásról, szeretetről.

December 10. M2 19.25

Kovács Márton: Bab Berci együtt sír Nuuszi Kuuszival

Bab Berci ma nagyon szomorú, ám hamar rájön, hogy ezzel a bajával nincs egyedül. Nuuszi Kuuszi, a nagy varázsló a közelben sírdogál, siratja elveszett varázserejét. Bab Berci próbálja vigasztalni, de eleinte nem sikerül, Nuuszi Kuuszi varázslatai ugyanis nagyon rövid életűek, ez bántja a hórihorgas embert. Szerencsére Bab Berci hamar bebizonyítja, hogy Nuuszi Kuuszi rövid csodái is örömet okoznak a környezetének.

Egy magyar animáció sincs, ami akkora kultusznak örvend, mint Ternovszky Béla 31 éve bemutatott Macskafogója. Persze ott vannak például Dargay Attila csodálatos meséi, de egyikből sem lehet beöltözős bulit vagy karaoke estet tartani, idézetversenyt játszani, vagy szerepjátékozni, és nem látjuk őket viszont különböző merchandise tárgyakon, legalábbis nem felnőtteken. A Macskafogó 30 éve folyamatosan termeli ki az újabb rajongóit, ami annak köszönhető, hogy 30 éve megállás nélkül iszonyú menő a frappáns dialógusaival, a felejthetetlen karaktereivel, a csavaros-kalandos történetével és még sorolhatnánk. 

Nemrég elindult a macskafogo.hu nevű oldal, ahol közösségi finanszírozásból lehet segíteni a rajongóknak, hogy még tovább fennmaradhasson és még jobb minőségben maradjon meg ez a klasszikus rajzfilm. Ahogy a szerkesztők írják, "két évvel ezelőtt a film alkotói – köztük Ternovszky Béla, a rajzfilm rendezője – és egy lelkes rajongókból álló csapat úgy döntött, hogy önerőből elkezdi a rajzfilm restaurálását, interjúk készítését a stáb tagokkal, valamint gondoskodik a film utóéletéről, remélve, hogy idővel más rajongók is támogatják majd erőfeszítéseiket. Ez a pillanat most jött el, erről szól ez a gyűjtés."

Eddig magántőkéből finanszírozták a felújítást, de még 5 millió forint hiányzik a teljes büdzséhez, amit a rajongóktól várnának cserébe menő ajándéktárgyakért. Ezt a célt pedig úgy látszik nagyon gyorsan elérik, ugyanis az oldal híre alig két napja jelent meg, de már több mint 3 milliót gyűjtöttek össze, egyébként december 31-ig lehet támogatni a projektet. De ez még csak a film restauráláshoz kell, az alkotóknak további szuper terveik is vannak a filmmel.

A további szöveg helyett inkább kattintsatok a macskafogo.hu-ra, ahol részletesen leírják mi ez a projekt, kik és hogyan csinálják majd, és persze itt lehet a támogatási csomagok közül is választani.

Animációs videóklip készült a Middlemist Red Ripple Soul című második nagylemezének egyik dalához, az Illuminair-hez.

A klipet a MOME animáció szakán kezdte el tervezni Nóvé Soma, az együttes énekese és egyben az egyetem diákja, barátjával és osztálytársával Erhardt Domonkossal.

Az idő haladtával többen is becsatlakoztak a kihívásba (Módy Luca, Halasi Bálint, Lazin Damján, Hlavay Bence, Pham Van Quan Mikeás), akik a munka nagyságának tudatában egyéb teendőik mellett vállalták a kalandot.

Werkfotók

Hogy miért akkora dolog ez?

Úgy sejtem, mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor csak egyik videóról a másikra kattintgatunk a videómegosztókon, meg sem várjuk, hogy a dal beinduljon, jön a következő. Ha a videó nem köt le az első pár másodpercben, legjobb esetben is a háttérben fogjuk futtatni.

Az Illuminair-nek nem szimplán izgalmas a látványvilága, hanem az egységes arculat megkoronázásaként is tekinthető. Az albumon megjelent számokhoz tartozó borítókat, az események cover fotóit, a szóróanyagok grafikáit látva egyértelmű a kapcsolat az arculat és a klip látványvilága között. A profi összhang szintén Somának köszönhető.

Borítók

Számomra azért igazán értékes a klip, mert a zenével tökéletes összhangban, szinte kézen fogva sodorja magával a nézőt a látott világ. Egy zenei videó esetében nem feltétlen szükséges, hogy történetet meséljen, sokszor elegendő a dal hangulatát emelő képek, mozgások váltogatása. A klip nemcsak alkalmazott animációs megoldásként, de akár önálló szerzői rövidfilmként is megállná a helyét, mert bár teljes összhangban reflektál a szövegre, mégsem rágja szánkba a mondanivalót.

Karakter- és mozdulattervek

Ha az ember csupán egy-két mondatot kap el a dalszövegből, már akkor könnyen értelmezhetővé válik a videó szimbolikája. A tömegből kiváló karakterrel való azonosulás már a legelején, a szöveg előtt megtörténik, a többiekről leválva egyből elkapja a figyelmünket, érdekelni kezd, mi céllal, hova tarthat? ("You're only a couple feet away, but you seem like a million miles from me again") A fő motiváció ez alapján a plátói szerelem, azaz a főhőst a kedvesének megtalálásához vezető útján kísérhetjük el. A látszólagos fizikai közelség ellenére a sosem csökkenő, nagy érzelmi eltávolodást mutatja be az elérhetetlen társ szerepét betöltő Nap és a karakter közti folyamatos, egységes távolság. ("Can't you tell that I'm falling apart when you step in my town") A főszereplő meztelen megjelenése a kiszolgáltatott lelkiállapotára erősít rá. Összetörhetik, elsodorhatják a hullámok, ő továbbra is halad előre, hogy rajongásának tárgyát üdvözölhesse.

Még sok ilyen színvonalas, esztétikailag is magas minőségű klipet a világnak! Gratulálok a csapatnak!

Tőkés Anna

Shelley Page animációs szakember, aki húsz évig a DreamWorks Animation nemzetközi igazgatója volt és több mint 30 filmen dolgozott (Roger nyúl a pácban, Shrek, Kung Fu Panda), azóta pedig animációs stúdiókat képviselve keres tehetséges alkotókat a világban. A 15. Anilogue-on az egészestés filmek zsűritagjaként vett részt, ahol munkájáról kérdeztük.

Hogyan került az animációs iparba?

Szerte a világon rengeteg tanítványom van, de velük ellentétben én egy "balesetnek" köszönhetem, hogy bekerültem az animáció világába. Illusztrátorként sok országban megfordultam, amikor találkoztam a zseniális Richard Williams-szel (háromszoros Oscar-díjas, Angliában élő kanadai rajzfilmes – a szerk.), aki egy csodálatos és vidám ember, és tulajdonképpen ő hívott, hogy dolgozzak vele. Nem sokkal később az ő stúdióját bízták meg, hogy a Disney Roger nyúl a pácban című animációján dolgozzon.

Mit szeret az animációkban, mi az, amiért végül itt ragadt?

6-7 évig dolgoztam illusztrátorként nagyon különleges dolgokon. Amikor életemben először megláttam, hogy az illusztrációim megmozdulnak, életre kelnek, az volt a pillanat, amikor elcsábultam. Az illusztrátori munka nagyon magányos, ezzel szemben az animáció csapatmunka. Nagyon inspirált és élveztem, hogy egy csomó művész együtt dolgozik. Ez a közös alkotási folyamat az, ami még nagyon megfogott engem az animációban. A tanítványaimnak is mindig azt mondom, már az elején döntsék el, hogy egyedül, vagy csapatban szeretnének-e dolgozni.

Shelley Page (Kép: MTI / Balogh Zoltán)

A tavalyihoz képest közel két hét csúszással, de kijött végre az animációs rövidfilmes Oscar-shortlist, amire két magyar esélyes is volt: Bucsi Réka LOVE és Bognár Éva Katinka Hugo Bumfeldt című filmje. Még a cikk elején elspoilerezem, egyik sem került rá a shortlistre. 

Már ez is szomorú, de a tízes listát nézve még inkább szomorúak vagyunk, és valószínűleg minden animációs szakember az. Hol vannak a szerzői filmek? Hol vannak a bátor, újító, felforgató animációk? Hol vannak a kortárs animációt meghatározó nevek? Hol vannak a női rendezők? És még sorolhatnánk... 

Max Porter, Ru Kuwahata: Negative Space

Azt lehetett sejteni, hogy a Pixar idén sem marad ki, így bekerült a Verdák 3. előtt játszott Lou című kisfilm is a 10 elődöntős közé. Az In a Heartbeat talán az első LMBTQ témájú animáció, ami rákerült erre a listára, bár erre nem mernék megesküdni (helyette például az I Like Girls is bekerülhetett volna), de ez is inkább a cuki külcsín miatt, ami könnyebbé tehette a befogadást széles körben. A filmet egyébként itt meg lehet nézni. A Garden Party inkább a szintén mainstream külsővel, a fotórealista ábrázolásával győzhette meg a szavazókat, mert valóban vicces és csattanós, de egy gegnél nem több. Ez a film is elérhető online. Chenglin Xie közhelyesen társadalomkritikus Life Smartphone-ja párszor már végigsöpört a neten, ugyanis már több mint két és fél éve elérhető online. Glen Keane neve lehet nem ismerős sokak számára, ám a filmek, amelyek készítésében animátorként vett részt, annál inkább, például A kis hableány, Szépség és a Szörnyeteg, Aladdin, Tarzan, vagy a Pocahontas. Rövidfilmje, a Dear Basketball zeneszerzőjét, John Williams-t  pedig nem kell bemutatni. A Revolting Rhymes Roald Dahl azonos című meséit adaptáló kétrészes tévéspeciál a BBC csatornán, amiből készítettek egy rövidfilmet, ez került be a 10 esélyes közé. A Cradle az Akadémia ízléséhez közel álló témát dolgoz fel: egy háborús hős a hazatérése után visszaemlékszik gyerekkorára, ez online itt nézhető.

Idén talán a Negative Space és a Lost Property Office érdemelné az aranyszobrot szerintünk, előbbit egyébként itthon is lehetett látni a BuSho fesztiválon, ahol a legjobb animációnak járó díjat is elnyerte.

A 2018-as Oscar animációs rövidfilmes shortlistje, melyek közül az 5 döntőst választják a februári díjátadóra:

• Devon Manney: Cradle
• Glen Keane: Dear Basketball
• Robin Joseph: Fox and the Whale
• Victor Caire, Gabriel Grapperon: Garden Party
• Esteban Bravo, Beth David: In a Heartbeat
• Chenglin Xie: Life Smartphone
• Daniel Agdag: Lost Property Office
• Dave Mullins: Lou
• Max Porter, Ru Kuwahata: Negative Space
• Jakob Schuh, Jan Lachauer: Revolting Rhymes

Amiket nagyon hiányolunk a listáról (azok közül, amiket láttunk, és a magyarokon kívül): David O'Reilly: Everything, Eva Cvijanović: Hedgehog's Home, Diane Obomsawin: I Like Girls, Niki Lindroth Von Bahr: The Burden, Nikita Diakur: Ugly, Don Hertzfeldt: World of Tomorrow - Episode 2: The Burden of Other People's Thoughts, Michelle & Uri Kranot: Nothing Happens, Céline Devaux: You Will be Fine, Renata Gasiorowska: Pussy, Nicolas Ménard: Wednesday with Goddard, Anna Budanova: Among the Black Waves

via Deadline

A november megint nem volt könnyű hónap, hiszen szerda óta tart a 15. Anilogue, ahol még ma is lehetett filmeket nézni, és ahol közel 200 rövidfilmet vetítettek az 5 nap alatt. Szóval jócskán láttunk szuper animációkat, de most jöjjenek azok, amelyek már elérhetők neten. A korábbi hónapok kedvenceit itt lehet megnézni.