Az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon a kétszeres Oscar-jelölt és egyszeres Oscar-díjas Michaël Dudok de Wit is részt vett, aki a részben Kecskeméten készült legutóbbi filmjét, a végül a 10. Európai Animációs Játékfilm és Tv-film Fesztivál legjobb egészestés animációjának választott A vörös teknőst kísérte el Magyarországra. Rövid látogatása ellenére a rendezővel közel két órán át beszélgethettünk a kecskeméti Otthon Mozi teraszán, az interjú végén pedig még arra is megkért bennünket, írjuk össze neki azokat a magyar filmeket, amiket mindenképp meg kell néznie.

Michaël Dudok de Wit
Tavaly ősszel A vörös teknős premier előtti vetítésén járt legutóbb Magyarországon, korábban pedig a film utómunkálatai idején töltött rövidebb időt Kecskeméten. Milyen érzés most visszatérni?
Igen, eddig kétszer jártam Magyarországon, ám mindkétszer csak nagyon rövid ideig tudtam maradni. Nagyszerű hely, szeretek itt lenni, és örülök, hogy elmondhatom magamról azt is, hogy különleges a kapcsolatom Kecskeméttel.
A vörös teknős hivatalosan francia-belga-japán koprodukcióban készült, viszont a Kecskemétfilm animátorai is részt vettek egyes munkafolyamatokban. Hogyan találtak rá erre a kis magyar alkotóműhelyre?
Eredetileg a cél az volt, hogy az összes alkotó egy épületben legyen a munkálatok alatt. Sikerült is találnunk nagyon jó francia, olasz, német és belga animációs szakembereket, akik ráadásul egy épületben is voltak a francia Angoulême városában. De nem voltak elegen. A filmet gyártó Prima Linea Productions-nál dolgozó producerem mondta, hogy találnunk kell még embereket, viszont Franciaországon kívül kell keresnünk. Ő említette, hogy ismeri a kecskeméti animációs csapatot, mivel már dolgoztak együtt korábban, és nagyon ajánlja őket. Én viszont aggódtam, hiszen nem voltunk egy épületben, így nem volt személyes interakció, nehezebben alakulhat ki a kémia a csapat és köztem. De végül meggyőzött, hogy szükség van egy külsős csapatra, úgyhogy elküldtünk egy tesztanyagot Kecskemétre, ez a teszt pedig kiválóan sikerült. Ezt követően Nagy Lajos, a csapat képviseletében eljött Franciaországba, hogy találkozzunk, és nagyon megkönnyebbültem, mivel kiderült, hogy remekül fogunk tudni együtt dolgozni a kecskeméti csapattal. A munkálatok alatt napi kapcsolatban voltunk, igaz, az esetek többségében nem én, hanem az egyik munkatársam, mindenesetre egy nagyon erős kapcsolat alakult ki köztünk és a kecskeméti csapat között.
Milyen a nemzetközi híre a Kecskemétfilmnek?
Nem feltétlenül én vagyok a legalkalmasabb ember, aki erre válaszolni tud, ugyan a Kecskemétfilm nevet sokszor hallottam a szakmában, de korábban nem volt szerencsém a munkáikhoz. Amikor először ellátogattam a stúdióba, megnéztem a falra függesztett képeket, amik a korábbi filmjeik jeleneteit ábrázolták, jó néhány saját és „külsős” munka is volt közöttük. Akkor azt gondoltam: ezek a szakemberek igazi veteránok, nem az a fajta fiatal műhely ez, amilyenből sok van manapság és lelkes pályakezdők alapítják, hanem sokat megélt, sok korszakban alkotó szakemberek, így aztán ők igazán értik és tudják, mi működhet egy filmben és mi nem.

Michaël Dudok de Wit: A vörös teknős