Írások animációs filmekről, hosszra, formára és nemzetiségre való tekintet nélkül

Dot & Line

Dot & Line

Folytatást kap a World of Tomorrow

2017. augusztus 20. - Herczeg Zsófi

Nem is tudom, hogy az év híre-e, mindenesetre a nyáré biztosan, hogy Don Hertzfeldt, az egyik legnagyobb hatású kortárs animációfilmes folytatást készít World of Tomorrow című Oscar-jelölt rövidfilmjéhez.

A hírt Hertzfeldt twitteren jelentette be, vagyis nem is bejelentette, hanem csak egy képet közölt a folytatás címével és egy kis rakétával: World of Tomorrow - Episode Two: The Burden of Other People's Thoughts, azaz A holnap világa - Második fejezet: Más emberek gondolatainak terhe. A sequelről egyelőre semmi mást nem tudni, csak találgatni lehet, hogy ez vajon az a film-e, amiről korábban azt mondta a rendező, hogy már az utolsó simításokat végzi rajta, vagy ez egy teljesen friss projekt. Bár valószínűleg előbbi, úgyhogy nem kell sokat várni a bemutatóig.

A közel negyedórás World of Tomorrow főszereplője Emily, akit harmadik generációs klónja keres fel a távoli jövőből, hogy egy futurisztikus-pszichedelikus melankólia-túrára vigye a kislányt, miközben egy régi emléket próbálnak felidézni és elmélkedni az emberi létről. 

A World of Tomorrow premierje a 2015-ös Sundance-en volt, ahol elnyerte a zsűri nagydíját animációs kategóriában, majd egészen az Oscar-jelölésig jutott, ám végül a chilei Gabriel Osorio Vargas Bear Story című életrajzi ihletésű alkotása nyerte az aranyszobrot, így már másodszor távozott üres kézzel Hertzfeldt az Oscar-gáláról (először 2001-ben jelölték a Rejected című filmjével). A World of Tomorrow egyébként már online is nézhető.

És téged mi idegesít a moziban?

Ha már szó volt a MOME diákok által készített cuki cicás függöny- és illemfilmről, ne hagyjuk ki a Zsigmond Vilmos Filmfesztiválra készült promót sem, ami szintén a mozizás alatti idegesítő tevékenységekre reflektál.

A Zsigmond Vilmos Filmfesztivált idén először rendezték meg, amihez a szervezők felkértek két ex-METU-s diákot, Molnár Luca Annát és Verhóczki Ádámot, hogy készítsenek hozzá egy rövid szpotot, amit a vetített filmek előtt adnának le. A promófilmről Molnár Luca Anna mesélt: "Elég hirtelen jött a fesztivál ötlete, az arculatra nem nagyon volt idejük, így gyorsan kellett reagálnunk nekünk is. A logótól szerettünk volna kicsit eltérni egy frissebb, fiatalosabb formával. Verhóczki Ádámmal közösen találtuk ki az egész koncepciót, amit egy francia rövidfilmfesztivál szpotja inspirált. Ádám tervezte és csinálta az animáció nagy részét, én kompozitáltam, fényeltem és animáltam, Sperling Andor pedig a hang designért volt felelős.

A főszereplőt egyik volt tanárunk inspirálta, az emberi hangokat pedig egy TV szerkesztőségében vettük fel. Akkoriban nagyon sok ilyen inger ért minket a mozikban, filmklubokban, ahol ha beindul egy ilyen "hangzavar-folyam", akkor nincs megállás. Erre szerettünk volna reagálni, ami egyben egy felhívás is, hogy figyeljen a néző, mert kezdődnek a filmek."

Popcorn-ropogtatás, smárolás, dumálás, mobilozás... és téged mi idegesít a moziban?

A mágikus cell bemutatja: a hónap animációi | Július

2017. augusztus 07. - dotandline

A júliusi válogatást akár nevezhetnénk "Vimeo Staff Pick" válogatásnak is, mert valószínűleg ebben szerepel az eddigi legtöbb Vimeo-plecsnis rövidfilm. Szuperjó hír, hogy az észtek egyik leghíresebb animációsa, Kaspar Jancis elkezdte felpakolni vimeóra a filmjeit és a legutóbbit, a Pianót is lehet végre látni; de itt van még az Oscar-jelölt A Single Life, és egy új LMBTQ kisfilm, az In a Heartbeat is, ami a gyerekszerelmet mutatja be Pixar-cuki módon. 

Tovább

Glaser Kati melankolikus mikrovilága a képernyőn

Glaser Kati legújabb animációs rövidfilmje, a Virágnyelv végre tévéképernyőre kerül!

A Városi legendák, a Három nagymamám volt és a FIN rendezőjét párszor már az egekig magasztaltuk összetéveszthetetlen mesélői stílusa miatt, ami tobzódik a bájban, a humorban és a mindennapokból ellesett, kicsit sem hétköznapi pillanatokban. Glaser Kati új filmjével, a Virágnyelvvel a korábbiakhoz képest egy egészen más irányt vett, a humorból visszavett, és egy lassabb, melankolikus hangulatú és a különböző animációs technikákat vegyítő kísérletező rövidfilm született, amelyben azért fel-felbukkan néhány utalás a rendező korábbi munkáira.

viragnyelv02.jpg

A Virágnyelv 2015-ben kapott támogatást a Médiatanács Dargay Attila-pályázatán és a leírás szerint két XIX. századi könyv inspirálta, melyek az akkoriban használt titkos kommunikációs nyelvek abszurditásáról és más praktikákról, furcsaságokról szóltak. A tízperces film mintha egy kis terepasztalon játszódna, ebben a mikrovilágban pedig még apróbb pillanatokat láthatunk, amiben a szereplők épphogy csak érintik egymás életútját. "A minket körülvevő világ számtalan lehetőséget kínál fel egyszerre, lelkiállapotunktól függ, hogy az adott pillanatot miként éljük meg: jól vagy rosszul. A világegyetem és a mikrovilágunk összefüggései apró részletekben mutatkozik meg: kutyasétáltatás, lepkék, madarak, katicabogár, felhők repülése, halak, papírhajó úszása, falevél hullása, félénk randevú, galambbúgás, zongorajáték…"

Glaser Kati a Filmhunak adott interjúban mesélt a Virágnyelvről, melyben vegyítette a különböző animációs technikákat: "Az egymás mellé rendelést nagyon szeretem. A Virágnyelv még szélsőségesebb volt, amikor beadtam rá a fejlesztési pályázatot. Majdnem jelenetről jelenetre váltottam a technikát. A szinopszis szerint egymástól független jelenetek, olyan dramaturgiai ívvel, ami nem narráció, hanem valami várakozás, bekövetkezés és elengedés. Menet közben már látszódott, hogy ezek a technikák tulajdonképpen illeszkednek, de volt vele probléma. Baromi nehéz technikailag összefésülni úgy a dolgokat, hogy az homogén képet mutasson. Innentől fogva sokkal többre van szüksége az embernek, hogy ezt megcsinálja. [...] Nekem rendezőként nagyon fontos, hogy a különböző technikákról egyrészt tudjam, mit kommunikálnak, másrészt hogyan működnek. Nem tudod úgy megrendezni, ha nem tudod mi az, amiből összeáll."

A Virágnyelv az idei KAFF rövidfilmes versenyszekciójában volt először látható, ám tévéképernyőre csak ma kerül: 23.20-tól az M2-n lesz látható, online itt lehet majd nézni.

Tovább

Ha mobilozol a moziban, egy cica bánja

A Budapest Film régóta együttműködik a MOME-val, melynek animációs hallgatói már több függönyfilmet is készítettek a BuFi mozijai számára. Ezek a kis szpotok a filmek előtt láthatóak és az adott mozi miliőjére és múltjára szabva álmodták meg őket az alkotók.  

ne_mobilozz_mome_spot.jpg

Legutóbb azt a feladatot kapták a diákok, hogy "forgassanak amolyan oktató videót a mozikban való helyes viselkedés mikéntjéről". Kikötés csupán annyi volt, hogy ne legyen a Corvin mozi számára sértő, ne legyen botrányos vagy véres, egyszóval egy közönségbarát szpotot hozzanak létre. Az alkotóknak, Bogyó Péternek, Ivády Tamásnak, Kiss Panninak, Molnár Eszternek és az épp Erasmuson itt lévő Efa Grugnak sikerült elkerülnie mindezt, és egy nagyon cuki cicás papírkivágásos szpotban mutatták meg milyen, ha film közben megszólal valaki telefonja. Hát igen, gyakorlott moziba járók ezt a jelenetet hasonlóan reagálnák le, mint a szpot cuki cicái.  

A csapat konzulense egyébként a MOME-n stop motion animációs tervezést oktató Huszár Dániel volt, akit például a Mastercard számára készített karácsonyi reklámjairól ismerhetnek (itt és itt). 

"A csend is nagyon beszédes tud lenni"

Interjú Michaël Dudok de Wittel, A vörös teknős rendezőjével

Az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon a kétszeres Oscar-jelölt és egyszeres Oscar-díjas Michaël Dudok de Wit is részt vett, aki a részben Kecskeméten készült legutóbbi filmjét, a végül a 10. Európai Animációs Játékfilm és Tv-film Fesztivál legjobb egészestés animációjának választott A vörös teknőst kísérte el Magyarországra. Rövid látogatása ellenére a rendezővel közel két órán át beszélgethettünk a kecskeméti Otthon Mozi teraszán, az interjú végén pedig még arra is megkért bennünket, írjuk össze neki azokat a magyar filmeket, amiket mindenképp meg kell néznie.

dudok_de_wit_2.jpg

Michaël Dudok de Wit

Tavaly ősszel A vörös teknős premier előtti vetítésén járt legutóbb Magyarországon, korábban pedig a film utómunkálatai idején töltött rövidebb időt Kecskeméten. Milyen érzés most visszatérni?

Igen, eddig kétszer jártam Magyarországon, ám mindkétszer csak nagyon rövid ideig tudtam maradni. Nagyszerű hely, szeretek itt lenni, és örülök, hogy elmondhatom magamról azt is, hogy különleges a kapcsolatom Kecskeméttel.

A vörös teknős hivatalosan francia-belga-japán koprodukcióban készült, viszont a Kecskemétfilm animátorai is részt vettek egyes munkafolyamatokban. Hogyan találtak rá erre a kis magyar alkotóműhelyre?

Eredetileg a cél az volt, hogy az összes alkotó egy épületben legyen a munkálatok alatt. Sikerült is találnunk nagyon jó francia, olasz, német és belga animációs szakembereket, akik ráadásul egy épületben is voltak a francia Angoulême városában. De nem voltak elegen. A filmet gyártó Prima Linea Productions-nál dolgozó producerem mondta, hogy találnunk kell még embereket, viszont Franciaországon kívül kell keresnünk. Ő említette, hogy ismeri a kecskeméti animációs csapatot, mivel már dolgoztak együtt korábban, és nagyon ajánlja őket. Én viszont aggódtam, hiszen nem voltunk egy épületben, így nem volt személyes interakció, nehezebben alakulhat ki a kémia a csapat és köztem. De végül meggyőzött, hogy szükség van egy külsős csapatra, úgyhogy elküldtünk egy tesztanyagot Kecskemétre, ez a teszt pedig kiválóan sikerült. Ezt követően Nagy Lajos, a csapat képviseletében eljött Franciaországba, hogy találkozzunk, és nagyon megkönnyebbültem, mivel kiderült, hogy remekül fogunk tudni együtt dolgozni a kecskeméti csapattal. A munkálatok alatt napi kapcsolatban voltunk, igaz, az esetek többségében nem én, hanem az egyik munkatársam, mindenesetre egy nagyon erős kapcsolat alakult ki köztünk és a kecskeméti csapat között.

Milyen a nemzetközi híre a Kecskemétfilmnek?

Nem feltétlenül én vagyok a legalkalmasabb ember, aki erre válaszolni tud, ugyan a Kecskemétfilm nevet sokszor hallottam a szakmában, de korábban nem volt szerencsém a munkáikhoz. Amikor először ellátogattam a stúdióba, megnéztem a falra függesztett képeket, amik a korábbi filmjeik jeleneteit ábrázolták, jó néhány saját és „külsős” munka is volt közöttük. Akkor azt gondoltam: ezek a szakemberek igazi veteránok, nem az a fajta fiatal műhely ez, amilyenből sok van manapság és lelkes pályakezdők alapítják, hanem sokat megélt, sok korszakban alkotó szakemberek, így aztán ők igazán értik és tudják, mi működhet egy filmben és mi nem.

a_voros_teknos_1.jpg

Michaël Dudok de Wit: A vörös teknős

Tovább
süti beállítások módosítása