Rég volt ilyen erős hónap, mint a július! Felkerült netre Tóth Luca sokszorosan díjazott Superbia című genderfilmje, Pataki Szandra drótból készült METU diplomamunkája, a WireLess, Nikita Diakur fantasztikus Ugly-ja, mely teljesen új megvilágításba helyezi a számítógépes animáció alkalmazását, Nata Metlukh egy 360 fokos 2D animációval jelentkezett, de láthattok egy Twin Peaks-homage szösszenetet is. A korábbi hónapok kedvenceit itt tudjátok visszanézni.

A Budaörsi Animációs Bázis és Kreatív Tér az Illyéses Diákokért Alapítvánnyal, a Manifeszt Egyesülettel és az Amijó Projektfejlesztési Irodával együttműködésben animációs mesefilm-fejlesztési pályázatot hirdet fiatal animációs filmkészítők számára.

A pályázatra azok a független alkotók pályázhatnak, akik megfelelnek az alábbi feltételek közül legalább egynek:

• az Illyés Művészeti Szakképző Akadémia mozgóképi animációkészítő szakos, jelenlegi vagy végzett diákja,
• a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetének jelenlegi vagy végzett diákja,
• a Budapesti Metropolitan Egyetem animációs szakos, jelenlegi vagy végzett diákja,
• a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészeti Tanszékének jelenlegi vagy végzett diákja,
• részt vett a Manifeszt Egyesület által szervezett Animogy1.0 animációs forgatókönyvíró workshopon.

Az animációs technikával készítendő mesefilm-sorozat alapötlete kötődjön, de ne korlátozódjon a budaörsi Kő-hegyhez. A Kőhegyi-mesék, mint filmsorozat épülhet rajzfilmre, báb- vagy stop-motion animációra, illetve bármilyen tetszőleges animációs technikára, amelyben valamilyen formában megjelenik a kő, illetve a Kő-hegy. A  filmsorozat a szabad asszociációknak teret engedve bármiről szólhat, bármilyen egyedi ötlet felhasználásával. Legalább 6 és legfeljebb 20 epizódból álló, epizódonként 3-8 perces animációs mesefilm sorozatterv-ötlettel lehet pályázni, amely a 4-6, 6-10 vagy 10-12 éves korosztály számára készül.

Ausztrália legrangosabb filmfesztiválja, a Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztivál és a kanadai Calgary Nemzetközi Filmfesztivál is versenybe válogatta a Traub Viktória Sellők és Rinocéroszok című rövidfilmjét.

Két Oscar-kvalifikáló fesztiválon, Ausztrália legrangosabb filmfesztiválján, az augusztus 2-án kezdődő Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztiválon (MIFF), majd szeptemberben a kanadai Calgary Nemzetközi Filmfesztiválon is versenyez Traub Viktória Sellők és Rinocéroszok című alkotása. A MIFF és a CIFF is Oscar-kvalifikáló fesztivál, így az ott díjat nyerő alkotások jogosulttá válnak arra, hogy nevezzék a 2019-ben megrendezett 91. Oscar-átadóra.

A filmben a 8 éves Tilda emlékképei elevenednek meg a saját cirkuszukat működtető családjáról. Groteszk, esendő, vágyakozó, szeretetre éhes emberek veszik körül a kislányt. Jelenetről jelenetre tárul fel egy család titkokkal teli múltja. Cirkusz és képzelet, vágy és valóság, bánatból rinocérosz, szexusból sellő. A karakterek átlépik testük határait, a múlt képeiből és egymásból alakulnak, transzformálódnak.

Már a neten is nézhető Pataki Szandra Budapesti Metropolitan Egyetem animáció szakán készült diplomafilmje, a WireLess.

A drótból alkotott stop motion animációban a világ egyetlen, végtelen hosszúságú drótszálból keletkezett. Mivel minden és mindenki ugyanabból a szálból született, ezért a közös drót fizikailag is összekapcsolja őket, és egyetlen mozdulat is képes megbontani a rendet. A történet főhőse minden erejét beleadva próbálja húzni az előtte lévő drótot, hogy magára pakolja, ezáltal erősebb legyen. Az egyre nagyobb erőtől megrészegülve nem veszi észre, hogy társait bomlasztja le, akik már nem bírnak el a főhős növekvő energiáival.

Szandra azóta már óraadóként dolgozik a METU-n, az egyetem oldalán pedig egy interjú is olvasható vele az animációval való kapcsolatáról és a munkáiról, többek közt a WireLess-ről is: "Azért ezt a témát választottam, mert a világról alkotott egyik hipotézisem az, hogy közvetlen vagy közvetett módon, de egymásból táplálkozunk értelmileg, érzelmileg, fizikailag, pénzügyileg. Ezt a kapcsolati rendszert szerettem volna úgy ábrázolni, hogy a nézők közül mindenki a saját lelkiállapotához és élethelyzetéhez tudja alakítani a látottakat. A figuráknak ezért sincsen arcuk. Egy egyszerű cselekményszál, miszerint a főhős minden drótot magának akar nem törődve azzal, hogy ezzel másokra milyen hatással van. Szerettem volna az egyszerűséggel teret adni a ráhúzható élethelyzetek végtelen permutációjának."

Két éve a cannes-i filmfesztivál párhuzamos programjában, a Kritikusok Hetén mutatkozott be Tóth Luca első egyedi filmje, a Superbia, mely mostantól online is elérhető.

Tóth Luca rövidfilmje a nemek közti előítéleteket és konfliktusokat térképezi fel a modern társadalomban elfogadott, tradíciókra és biológiai alapra helyezett szerepek kifordításával. A 15 perces alkotás egy képzelt társadalomban bekövetkező változást mutat be több karakter aspektusából, kísérleti történetvezetéssel és pajkos életképekkel.

A Superbiát több neves fesztiválon díjazták, megkapta többek közt a Turku Animációs Filmfesztivál közönségdíját, a kaliforniai AFI FEST rövidfilmes zsűrije különdíjjal jutalmazta a vizuális esztétikájáért, a Primanimán a legígéretesebb magyar alkotónak járó George Pal-díjat nyerte, a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon pedig a legjobb magyar animációnak választották. A Kritikusok Hetén kívül szerepelt még például a Palm Springs-i Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, a Szarajevói Filmfesztivál, az Encounters Rövidfilm és Animációs Fesztivál, valamint a Chicagó-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is.

Tóth Luca: Superbia

A 35 éve elhunyt Kovásznai György festőművész és animációs filmrendező életműve előtt tiszteleg az Ybl Budai Kreatív Ház szerdától látogatható kiállítása. Az életmű kiemelkedő filmjeiből, festményeiből és rajzaiból álló válogatás a '60-as évektől a '80-as évekig kínál betekintést a korszakot egyedi hangon dokumentáló műfaji szintézisbe. 

A XX. századi magyar művészet kiemelkedő alakjaként számon tartott Kovásznai György 1934-ben született Budapesten. A modernizmusból kiinduló, a '80-as évek neoexpresszionizmusát a '70-es években már megelőlegező festőművész különleges kísérleti animációs filmek alkotójaként, íróként és költőként vált ismertté.

Festménykép Kovásznai György A '74-es nyár emlékére című rövidfilmjéből

Kovásznai György 1983-ban, 49 évesen halt meg, és életműve az akkori időszakot jellemző betiltások és elhallgatások miatt háttérbe szorult. A művész korszakalkotó munkássága napjainkban azonban egyre nagyobb népszerűségnek örvend, köszönhetően annak, hogy az elmúlt években megtörtént az életmű professzionális feldolgozása.

Kovásznainak a magyar vizuális művészet történetében egyedülálló munkásságából először 2010-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek kiállítást, 2011-ben pedig a Szépművészeti Múzeumban a világhírű dél-afrikai művész, William Kentridge videóinstallációjával együtt mutatták be Kovásznai György animációs rövidfilmjeit.