Az idén 60 éves Magyar Nemzeti Filmarchívum december 22. és január 12. között 61 filmet tett elérhetővé online.
A 2017 januárjától a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatóságaként működő Filmarchívum január 12-ig 61 magyar alkotást tett közzé a vimeo csatornáján, melyek közt egészestés és rövidfilmek, valamint dokumentum- és portréfilmek is vannak. A közzététellel az volt a céljuk, hogy a közönség könnyen elérje és megismerje a filmtörténet klasszikusainak néhány darabját, illetve betekintést nyerjen az intézmény munkájába és a magyar filmtörténet korszakaiba. A Filmarchívum által elérhetővé tett filmek teljes listája ezen a linken található.
A Filmarchívum az animációkkal nem volt túl bőkezű, ugyanis a 61 film közé pusztán a Szaffi (1984) került be, illetve a nemrég megjelent Dargay Attila gyűjtemény portréfilmje, melyben Dargay özvegye, Henrik Irén operatőr mesél a Pannónia Filmstúdióban töltött időszakról.
A 18 perces filmből kiderül többek közt, hogy Henrik Irén kezdetben kifestőként dolgozott a Pannóniában, majd a kíváncsisága hajtotta tovább az operatőri munka felé, amivel az animációs stúdióban találkozott először. Az operatőri munka elengedhetetlen kellékét, egy kamerával összeszerelt asztalszerkezetet is bemutat, de láthatjuk a Vuk képes forgatókönyvét, és azt is megtudhatjuk, hogy Nepp József javaslatára nyúlt vissza a Vukhoz Dargay, aki addigra már képregény formában is feldolgozta a kisróka történetét.
De nemcsak Henrik Irén visszaemlékezéseit, hanem archív felvételeket is láthatunk a videóban. Az idén 90 éve született Dargay, aki animációnak látta az egész világot, az egyik ilyen felvételen maga mondja el, hogy Macskássy Gyula reklámgrafikával foglalkozó munkaközösségébe mindenesként került mint aki "elviszi a munkát a nyomdába, aki elhozza a pénzt a bankból, aki leszalad tízóraiért és befűt." Később ez a csapat próbálta meg bebizonyítani, hogy Magyarországon igenis van létjogosultsága a rajzfilmeknek, így kezdtek reklámanimációkkal foglalkozni a háború után (erről részletesen a Macskássy Gyula életét feldolgozó könyvben lehet olvasni). Mivel akkoriban nem volt itthon animációs képzés, ezért Macskássyék az itthon szinkronizált Disney-filmek megmentett munkakópiáiból tanulták meg a szakmát. Ugyan Dargayt a magyar Disney-ként emlegetik, de Henrik Irén kiemeli, hogy maximum a filmjeik dramaturgiájában vannak hasonlóságok, és hogy az egérstúdió és Dargay is ugyanazt a mozgatást, a gömbkonstrukciót használta, amivel sokkal szabadabban lehetett a figurákat rajzolni és mozgatni.
Képek a Rendhagyó történetek című portréfilmből (Forrás: Dargay Attila gyűjtemény / Filmarchívum)
A portréfilmből az is kiderül, hogy Dargaynak fenntartásai voltak az első egészestés filmjével, a Lúdas Matyival kapcsolatban, ugyanis nem tartotta gyerekkompatibilisnek a történetet, inkább társadalmi feszültségeket feloldó mese volt, ami abban a korban jól tükrözte az itthoni állapotokat. Azt sem tartotta szerencsésnek, hogy egy gyerek egy idősebb embert tesz el láb alól, ezért Nepp Józseffel közösen sok humort vittek a forgatókönyvbe, hogy lágyítsák a történetet.
Dargay legszemélyesebb filmje a Szaffi volt, mert ugyan Jókai Mór Cigánybáró című kisregényét adaptálta, de a történet sok hasonlóságot mutat a rendező családjának múltjával. Jókai műve apja első világháborúval kapcsolatos időszakát idézte fel, aki gyerekként lágerekbe került és csak többszöri szökési kísérlet után sikerült elmenekülnie, majd egy vándorló cigányközösség fogadta be, akik sajátjukként nevelték. Így a Szaffi nemcsak a magyar animációk adaptációs hagyományába illeszkedik be, hanem főhajtás előttük is.
A Szaffit és a Rendhagyó történetek című portréfilmet január 12-ig lehet megnézni a Filmarchívum vimeo oldalán, de a nemrég megjelent Dargay Attila gyűjteményben is megtalálhatók a rendező másik három egészestés animációjával (Lúdas Matyi, Vuk, Az erdő kapitánya), valamint rövid- és reklámfilmjeivel együtt, egy booklettel kiegészítve.
