Október 24. és 27. között hetedszer rendezik meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált, ahol ismét a fiataloké a főszerep. A négynapos fesztiválon hazai és nemzetközi diákok, fiatal alkotók rövidfilmjeit vetítik, emellett egészestés filmek, workshopok (kísérleti filmes, kritikaíró, animációsfilm-készítő), mesterkurzusok, kiállítások és koncertek is színesítik a programot. A kicsik sem maradnak filmek nélkül: országszerte és határon túl is animációs vetítések várják őket. A részletes program hamarosan olvasható a Primanima honlapján.

Mint minden évben, a díjakat idén is háromtagú nemzetközi zsűri ítéli oda: Kreet Paljas, az Anilogue programigazgatója, Pálos György filmrendező, producer, valamint Ducki Tomek animációs rendező.

Liszka Tamás, az Anilogue fesztiváligazgatója és Kreet Paljas, az Anilogue programigazgatója

Kreet Paljas az Észt Hét, a Balti-tengeri Filmfesztivál és a Finn Filmnapok kulturális szervezője, alapítója és társszervezője. 2003 óta segíti a magyar és észt animációs filmezést. Jelenleg az Anilogue Nemzetközi Animációs Fesztivál programigazgatója. A Primanimán a 2017-es Anilogue díjnyertes filmjeiből látható vetítés.

Miben más egy saját fesztiválon kurátornak lenni, és egy másikon zsűrizni?

Az Anilogue egy nagyon közönségbarát fesztivál, így amikor a filmeket válogatom a programba, szem előtt kell tartanom, hogy a budapesti filmrajongók minek örülnének, mit szeretnének látni. Annyi fesztiválon veszek részt, amennyin csak tudok, és több mint 2000 filmet nézek végig az Anilogue előzsűrizési időszakában. A munkám nem csak az, hogy megtaláljam a megfelelő filmeket. Közel 300 rövidfilm van minden évben, melyeket különböző blokkokba kell rendeznem és megtalálnom a helyüket a programban. Ez rendkívül nehéz feladat, és csak akkor bizonyosodhatok meg afelől, hogy a munkám jól végeztem el, ha hallom a közönség nevetését vagy a sóhajokat. Amikor más fesztiválon zsűrizek, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy vagyok a nézők közül, és még valakit boldoggá is tehetek egy díjjal.

Hétvégén ért véget az Ottawai Nemzetközi Animációs Fesztivál, ahol Bucsi Réka Solar Walk című animációja elnyerte a rövidfilmes kategória fődíját, a Nelvana Grand Prize-t, mellyel kvalifikálta magát a 2019-es Oscar-díjra. 

Szeptember 26. és 30. között rendezték meg a kanadai Ottawai Nemzetközi Animációs Fesztivált, melyre 84 országból közel 2500 nevezés érkezett. A szervezők a 110 versenyfilm közé választották Bucsi Réka Solar Walk című 21 perces animációját, mely végül megkapta a fesztivál rövidfilmes fődíját, a Nelvana Grand Prize-t. 

A zsűri indoklása szerint teljesen magával ragadta őket a játékos animáció, mely a kozmoszban sodródva dacol a gravitációval. A színes, utópikus világ messzire kalauzolja a nézőt, amelynek eredménye a végtelen lehetőségeket keltő, túláradó örömérzet.

Bucsi Réka: Solar Walk

Október 12. és 21. között rendezik meg az A-kategóriás Varsói Filmfesztivált, melynek rövidfilmes válogatásába két magyar alkotást is meghívtak: Papp Károly Kása Helix című stop motion animációját, valamint Vácz Péter első élőszereplős filmjét, a Párnaarcot 

A Helix című animáció Papp Károly Kása rendező és animátor egyedi, stop motion technikával készített műve az emberi kapcsolatok dinamikájáról. A filmet Kelle Antal interaktív meditációs tárgyai, a tibeti mandalákat idéző mozgatható, átrendezhető szobrok ihlették.

A közel öt és fél perces Helix az Umbrella Kreatív Műhely gyártásában készült 2018-ban, producere Kázmér Miklós és Hidvégi Zoltán. A film, amelynek operatőre Vajda Péter, zeneszerzője Tornyai Péter, vágója pedig Czakó Judit, a Médiatanács támogatásával, a Magyar Média Mecenatúra Program keretében készült.

Papp Károly Kása a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, többek között a Pannónia Filmstúdió és a Varga Stúdió munkatársaként is dolgozott. Jelenleg a MOME vendégoktatója. Korábban olyan nagy sikerű animációs filmeken dolgozott, mint például a 2008-ban Oscar-díjat nyert Péter és a farkas.

Október 24. és 27. között hetedszer rendezik meg a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált, ahol ismét a fiataloké a főszerep. A négynapos fesztiválon hazai és nemzetközi diákok, fiatal alkotók rövidfilmjeit vetítik, emellett egészestés filmek, workshopok (kísérleti filmes, kritikaíró, animációsfilm-készítő), mesterkurzusok, kiállítások és koncertek is színesítik a programot. A kicsik sem maradnak filmek nélkül: országszerte és határon túl is animációs vetítések várják őket. A részletes program hamarosan olvasható a Primanima honlapján.

Mint minden évben, a díjakat idén is háromtagú nemzetközi zsűri ítéli oda: Kreet Paljas, az Anilogue programigazgatója, Pálos György filmrendező, producer, valamint Ducki Tomek animációs rendező.

Ducki Tomek mesterkurzust is tart október 25-én 15 órától a BABtérben, ahol nemcsak a saját filmjeit, beleértve legújabb, most készülő alkotását lehet látni, hanem a magyar- és lengyelországi filmfesztiválokhoz (többek között Anilogue, Etiuda&Anima, Animator, Krakkói Magyar Filmtavasz), illetve a saját filmjeihez készült plakátjait is.

Ducki Tomek 

Ducki Tomek magyar-lengyel animációs rendező és tervező, 1982-ben született Budapesten. Több díjazott kisfilm és videóklip alkotója. Diplomáit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és az angliai National Film and Television School-on szerezte. Tíz éve főleg Krakkóban él és igyekszik többet aludni.

Ha jól tudom, a lengyel és magyar animációhoz is volt közöd gyerekkorod óta. A két hagyományból mit hozol magaddal?

Nehéz megmondani, talán Magyarországon többet szippantottam magamba a történetmesélésből és a cselekményvezetésből, a lengyeleknél pedig inkább a vizuális megközelítés és atmoszférateremtés hatott rám.

Minden filmedet más országban, más közegben készítetted. Mik a különbségek?

Valójában szinte állandó csapatom van, így igazából nincs nagy különbség a gyártásban. Néhányukkal van, hogy évekig fizikailag nem is látjuk egymást, csak online dolgozunk. Ha máshova hívnak rendezni, gyakran viszem őket magammal a produkcióba. Az utóbbi néhány évben készült munkáim vizuális világánál két tervező is közreműködött, akiknek a stílusa nagyban meghatározta a filmjeim látványát: az egyik a norvég Gina Thorstensen, a másik pedig a lengyel Weronika Banasinska.

Szombat este volt a 15. Jameson CineFest díjátadója Miskolcon, ahol a megújult Dargay Attila-díjat másodszorra vehette át fiatal magyar alkotó. Idén hat női rendezőt jelöltek a díjra, akik közül Bucsi Rékát választotta a háromtagú zsűri.

A Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál animációs fődíja 2010 óta viseli a legendás rajzfilmrendező, Dargay Attila nevét. Egészen tavalyig a nemzetközi zsűri által legjobbnak ítélt animációs film kaphatta meg a Dargay Attila-díjat, 2017-től azonban a szervezők változtattak a szabályokon és azóta nincs önálló animációs versenyprogram. A megújult Dargay Attila-díjat 2017-től a legígéretesebb 30 év alatti magyar tehetségnek ítéli oda a háromtagú zsűri: Henrik Irén, Dargay Attila özvegye és alkotótársa, Fülöp József, a MOME rektora, valamint M. Tóth Géza animációs rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora. A díjjal 1 millió forintos pénzjutalom is jár, melyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ajánlott fel. 2018-ban a Dargay Attila-díjra hat női alkotó volt esélyes: Bucsi Réka, Ember Barbara, Molnár Eszter, Szucher Ágnes, Varga Tímea Laura és Xeu You You, akik közül végül Bucsi Rékát választotta a zsűri. 2017-ben Jurik Kristóf, a Kuflik rendezője kapta az elismerést.

Bucsi Réka és Henrik Irén a 15. Jameson CineFest díjátadóján (Forrás: Jameson CineFest)

Bucsi Réka (1988) alapszakos és mesterszakos tanulmányait is a MOME animáció szakán végezte. 2013-ban készült Symphony no. 42 című diplomafilmje shortlistes volt a 87. Oscar animációs rövidfilm kategóriájában. 2013 és 2014 között az Animation Sans Frontiers (ASF), majd a dániai Open Workshop animációs programjában vett részt, illetve meghívast kapott a bécsi Q21 művészeti rezidens programba. Első függetlenfilmje, a francia-magyar koprodukcióban készült LOVE 2017-ben jelölést kapott az Európai Filmdíjra, valamint rákerült a 2018-as César Award shortlistjére is. Solar Walk című legújabb filmjének eredeti verziója egy 50 perces animáció, melyet a dán Aarhus Jazz Orchestra nevű zenekar koncertjének hátterében vetítenek, ebből készült egy fesztiváloztatásra szánt vágat. A 20 perces alkotás Réka két korábbi filmjéhez (Syphony no. 42, LOVE) hasonlóan szintén a Berlinalén debütált, ahol elnyerte az Audi Short Film Award-ot. A Solar Walk-ot világpremierje óta több, mint 50 fesztiválon vetítették, elnyerte az Indie Lisboa rövidfilmes nagydíját, a birmingham-i Flatpack Filmfesztivál legjobb rövidfilmjének járó díját, a szerb ANIMANIMA Nemzetközi Animációs Fesztivál nagydíját, az olasz Lago Filmfesztivál és a mexikói Guanajuato Nemzetközi Filmfesztivál különdíjjal jutalmazta, a svájci Fantoche zsűrije pedig a legjobb hangnak járó elismeréssel díjazta Bucsi Réka állandó hangdizájnerét, Lukács Pétert.

via Jameson CineFest

Ahogy korábban írtuk, a Magyar Nemzeti Filmalap nemzetközi értékesítési részlege, a HNFF World Sales a Ruben Brandt, a gyűjtő észak-amerikai és latin-amerikai forgalmazási jogait a Sony Pictures Classics (SPC) amerikai forgalmazónak értékesítette. A SPC-hoz került 2015-ben a később Oscar-t nyert Saul fia, és nemrég a Napszállta amerikai forgalmazási joga is.

A legutóbbi egészestés animáció, melyet a SPC forgalmazott Amerikában, A vörös teknős volt, melyet részben a Kecskemétfilm stúdiójában gyártottak és melyet 2017-ben Oscar-díjra jelöltek a legjobb egészestés animációs film kategóriában. Nem forgalmaz túl sok animációs filmet a SPC, ha jól számoltam, eddig összesen hatot a Ruben Brandt-tal együtt, úgyhogy tényleg nagy dolog, hogy hozzájuk került Milorad Krstic filmje. A SPC felelt az amerikai forgalmazásáért Sylvain Chomet Belleville randevú (2003), Satoshi Kon Paprika (2006), Marjane Satrapi és Vincent Paronnaud Persepolis (2007), valamint Ari Folman Libanoni keringő (2008) című filmjének is. Az általuk forgalmazott animációk közül négyet jelöltek a legjobb egészestés animációnak járó Oscar-díjra: a Belleville randevút, a Persepolist, a Libanoni keringőt (ezt a legjobb idegennyelvű filmre is) és A vörös teknőst.

Milorad Krstic szerb származású rendező Ruben Brandt, a gyűjtő című egészestés animációja keveri az akciófilmek, a gengszterfilmek, a thrillerek és a noirok elemeit, és világhírű művészeti alkotásokon keresztül a műkincsrablók izgalmas világába vezeti a nézőt. A filmet 2019-ben mutatják be az amerikai mozikban, a jó nézettség és az Oscar-jelölés esélyét pedig növelheti, hogy az alkotók angol nyelvű szinkront is készítettek a Ruben Brandthoz, ráadásul az eredeti, magyar szinkronszínészekkel, hogy még interkulturálisabb legyen a film.

Persze az Akadémia egészestés animációs kategóriája már évek óta nevetségesen kiszámítható, hiszen 2001-es létrehozása óta csupán két nem amerikai gyártású (és nem nagy amerikai stúdióból származó) film nyerte el a szobrot: 2002-ben a Chihiro Szellemországban című Ghibli-film, 2005-ben pedig az Aardman stúdióban készült Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylény.

Szóval ha az Oscar-díj elnyerésére nagyon kevés esélye is van a Ruben Brandt, a gyűjtőnek, a jelölésre viszont annál több. 2019 a folyatások éve lesz animációk terén, ugyanis ebben az évben érkezik az amerikai mozikba a Toy Story 4. része, az Így neveld a sárkányodat 3. része, valamint a Jégvarázs, A kis kedvencek titkos élete, a Shaun, a bárány és a Lego kaland 2. része. De a 2018 végén mozikba kerülő Pókember-animációnak is nagy esélye van a 2020-ban megrendezett Oscar-gála egészestés animációs kategóriájának öt döntőse közé kerülni. És még biztos felbukkan pár kincs a fősodorbeli animációkon és Amerikán kívül, a Ruben Brandt, a gyűjtőnek pedig valójában ezekkel kell versenyeznie, hogy ő képviselhesse a kategóriában a független, mainstream animációkon kívüli művészfilmek vonalát, ahogy tették azt korábban a SPC által forgalmazott Oscar-jelölt animációk.

UPDATE Lehet, hogy már a 2019-es Oscar-gálán találkozhatunk a Ruben Brandt-tal, az IndieWire például utólag be is rakta az esélyesek közé.