Őserdők alapzaja. Vibráló, izgő-mozgó betűk. Tarkaságukban kontrasztos pikkely- és prémmintázatok. Tóth Orsolya Utópiájának röpke főcíme rögtön egyértelművé teszi, hogy vizsgálatának tárgya az állatok világa, a sötétségből előtörő színpalettája pedig egy városi közeg éjszakai neon fényjátékát is sugallja. Ez a kettősség, amely az állatfigurák és az alapvetően emberi léptékű életterek, viselkedésminták elegyéből következik, vezérfonalként vonul végig a rövidfilmen.
Az Utópia alaphelyzete (egyben jövőképe?) meglehetősen frappáns: egy emberektől megfosztott város mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, ahol Földünk változatos állatvilága új lakóhelyet, munkát és szokásrendet talált. Az egymást laza kronologikus sorrendben követő (reggeli kukorékolástól az esti villanyoltásig) kvázi szkeccssorozatként is értelmezhető pillanatképek egy-egy sajátos momentumot örökítenek meg ebben az új világban: a konditeremben kardiózó nyulak, bikiniben napozó leguánok és fürdőkádban borozó tintahalak mind-mind a hétköznapiság aurájával átitatva tárulnak elénk.