Legyünk nők vagy férfiak, fiatalok vagy idősek, éljünk épp Magyarország keleti vagy nyugati felén, netalán a világ déli vagy északi pólusán, legyünk "a határtól délre, a naptól nyugatra" – ahogy Murakami Haruki mondaná –, egy dolog már biztosan összeköt bennünket azon kívül, hogy mindannyian emberek vagyunk: az alvás.
Azzal ugyan mindannyian tisztában vagyunk, hogy mennyi alvásra van szükségünk egy nap, hogy egy év alatt megközelítőleg összesen 4 hónapot töltünk alvással és hogy valójában az életünk javarészét nem éberen töltjük. Azon viszont gondolkodtunk-e már vajon, hogy mégis hogyan alszunk, miként és legfőképp milyen emlékeink fűződnek hozzájuk, amelyekkel aztán képesek vagyunk kapcsolódni másokhoz?
Nos, ezt a hiánypótló kérdést válaszolja meg Ászity Boglárka Alvások címet viselő 2019-es MOME animáció mesterszakos diplomafilmje, aminek története alapvetően egy nagyon szép és stabil keretbe van ágyazva, és aminek végpontjait a nagymamával kapcsolatos emlékek adják. Majd ebben a puha és biztonságos keretben kapnak helyet a páratlan érzékleteséggel bemutatott emlékek, melyeket a család többi tagjáról őriz az alkotó.
