Vajon képes-e áttörni a szerelem ereje a kulturális falakat? Erre keresi a választ a Napocskám, Maad című, gondolatébresztő cseh animáció.

Február 23. és 27. között 10. alkalommal rendezik meg a Cseh Filmkarnevált, melynek a tavalyi (kizárólag) online eseménye után idén újra a Toldi mozi ad otthont, de természetesen a filmek a Távmozin keresztül is elérhetőek lesznek. A tavalyi év a cseh filmgyártás kiemelkedően erős éve volt, a bemutatott alkotások gyakran komoly témákat dolgoznak fel, legyen szó az idegen környezetbe került ember talajvesztéséről, törékeny családi kapcsolatokról, mély traumákba süllyedő társadalom mikromodelljéről, a provinciális ál-erkölcs sújtotta, „megtévedt“ egyének életéről, vagy a diktatúrában élők szürke hétköznapjainak panoptikumáról. Milos Forman idén lenne 90 éves, a szervezők róla sem feledkeztek meg, egy dokumentumfilm és a Tűz van, babám! is látható lesz a filmkarneválon.

A cseh animáció nemzetközi szinten is ismert és elismert, pedig az alkotások legtöbbször csak az ehhez hasonló fesztiválok keretében jutnak el a közönséghez. Michaela Pavlátová tavaly év végén bemutatott Napocskám, Maad című filmje egy prágai egyetemista lányról, Helenáról szól, aki beleszeret egy afgán diákba és bár mindenki óva inti ettől a kapcsolattól, vele megy Kabulba, ahol össze is házasodnak. Immár Herraként férje, Nazin rokonságával él együtt és nagy családról álmodozik. A családban mindenben a bölcs és hallgatag nagyapa szava a döntő, aki nagyon hamar megkedveli Herrát, tanítja a nyelvre és a szokásokra, a lány pedig fordítja neki a nagyvilágból érkező híreket.

A házasok között hiába nagy a szerelem, minden próbálkozás ellenére nem jön össze a gyerek, és már az is szóba kerül, hogy Nazin esetleg keressen egy második feleséget, aki majd szül neki. Egy napon rokon állít be egy árva fiúval: Mohammad, vagyis Maad éles eszű, ám kissé bizalmatlan, vézna alkatával és hatalmas fejével meglehetősen furcsa látványt nyújt, az ifjú pár mégis úgy érzi, Allah jó okkal küldte éppen hozzájuk a fiút. Herra élete új értelmet nyer és végre munkát is kap egy nyugati cégnél. A családon belül egyre több a konfliktus és Herra sokszor válik célponttá, amiért nem olyan, mint egy jó afgán feleség, aki egész nap otthon ül, mos, főz, takarít és gyerekeket szül a férjének anélkül, hogy bármiről is saját véleménye lenne. Herra hiába próbál alkalmazkodni, hiába próbálja tartani magát a törvényekhez és szokásokhoz, más kultúrából érkezett, tanult, nyelveket beszélő nő saját világnézettel

A Napocskám, Maad sokban emlékeztet az Oscar-jelölt Menekülés (Flee) című animációra, csakhogy itt Afganisztánt békeidőben látjuk. Nincs háború, nincs tálib rémuralom, így a katarzis a hétköznapokban rejlik, ahogy Herrának nap mint nap szembesülnie kell azzal, mennyire más itt az élet, mennyire nem tud igazi afgán feleséggé válni minden igyekezete ellenére. Férjére hatalmas nyomás nehezedik, amiért behozott a családba egy európai nőt és bizony olykor elszakad a cérna, különösen akkor, amikor kevésbé mennek jól a dolgok. Neki kell viselnie a szégyent, a megvetést, a rosszalló pillantásokat és azt is tudja, hogy kinevetik és összesúgnak a háta mögött, ami büszke afgán férfiként folyamatos belső vívódáshoz vezet. Az árva Maad lesz a kapocs, ő tartja össze hármukat.

A remek témaválasztás mellett sokakat érdekelhet az afgán térség hétköznapi élete, illetve a kulturális különbségek, különösen egy cseh nő szemszögéből bemutatva. Nincsenek hatásvadász elemek, nincs belemagyarázás vagy ítélkezés, egyszerűen csak követjük az eseményeket és gondolkodóba esünk, ahogy minden jó és minden rossz dolog viszonylagossá válik.

Nagyon szép és igényes a karakterek kidolgozása, markánsan kirajzolódnak a személyiségjegyek, a szereplők „többdimenziósak”. A háttér, a lakásbelső vagy éppen a nyüzsgő Kabul részletessége átélhetővé teszi azt, az atmoszféra megteremtéséhez pedig a zene is hozzájárul. Az animáció adta lehetőségeket kihasználva rendszeresen előjönnek Helena/Herra, illetve a hozzá közelállók álmai és vágyai, illetve a nő választott hazájával kapcsolatos benyomásai. A családi kötelék, a valakihez való tartozás élményének megjelenítése mellett a szerelem erőpróbájának is szemtanúi lehetünk.

A film tavaly júniusban debütált az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, majd nagy sikerrel mutatták be a világ számos városában, például Karlovy Varyban, Ankarában, Pekingben, Dél-Koreában és Svédországban, a cseheknél pedig a mozikba is került. Több más díj és jelölés mellett Annecy-ban elnyerte a zsűri díját, illetve jelölték Golden Globe-ra is. Rendezője Michaela Pavlátová, akit 1993-ban a Reci, reci, reci című, 10 perces animációjáért Oscar-díjra jelöltek, a 4 perces Repetével pedig 1995-ben Arany Medvét nyert Berlinben, és tulajdonképpen a világ összes rangos animációs filmfesztiváljáról van már díja vagy jelölése 1991-től kezdve. A producerek között találjuk az Ezüst Medvére jelölt Petr Oukropecet és francia Ron Dyenst, aki az 50 alkotást és több, mint 100 elismerést magáénak tudó Sacrebleu rövidfilmes produkciós cég alapítója. Zenéjét Evgueni és Sacha Galperine szerezték, akiknek nevéhez olyan filmek és sorozatok fűződnek, mint a Jelenetek egy házasságból, a Széttörve vagy a Corpus Christi.

A Napocskám, Maad című cseh animációt február 26-án (szombaton) 20 órától nézhetjük meg a Toldi moziban, ahol a vetítés után Michaela Pavlátová rendező lesz a vendég. A Távmoziban a február 27-én (vasárnap) 20.30-tól tudjuk megnézni.