Szeptember 10. és 18. között tartották a 17. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált, melynek szombati záróünnepségén Darabos Éva MOME Anim alumnit kétszer is díjazták.

A fiatal magyar alkotók kisfilmjeit bemutató CineNewWave kategóriában versenyzett Darabos Éva Pá, kis panelom! című MOME Anim diplomafilmje, mely elnyerte a kategória 500 ezer forinttal járó fődíját. A zsűri indoklása szerint a film "egy evidenciának hitt hely és a mindennapi tapasztalatok sajátos, szemet felnyitó olvasata. A rendező szürreális karaktereken keresztül mutatja meg annak a helynek a szívmelengető árnyalatait, amit épp elhagyni készül." 

Idén is kiosztották a magyar animáció ifjú tehetségei számára létrehozott Dargay Attila-díjat, melyet szintén Darabos Éva nyert. A zsűri szerint "Darabos Éva bájos, ötletes, néha szürreális filmjein látszik, hogy alkotója rendkívüli fantáziával bír. Biztos kézzel kezd filmjei megvalósításához és az eredmény mindig egy egyedi látásmódú alkotás."

Darabos Éva: Pá, kis panelom!

A hazai és külföldi kis kiadók, print- és zinekészítők eseménye, az Ukmukfukk Zinefeszt idén rendhagyó módon a DRUKKER alkotóközösséggel társulva pécsi helyszínről jelentkezik egy háromnapos rendezvénnyel. Idén a fesztivál fókuszában a hazai alkotók állnak.

Az Ukmukfukk Zinefeszt hat éve indult azzal a céllal, hogy lenyomatot adjon a magyar zinekultúra aktuális állapotáról. Ugyanakkor nemzetközi kontextusba is helyezte a hazai készítőket azáltal, hogy párbeszédet hozott létre a Magyarországra látogató külföldi alkotókkal, amelynek eredményeként kölcsönösen inspiratív együttműködések, és egy európai szubkulturális platform jött létre.

Ennek is köszönhetően az elmúlt években olyan változáson és növekedésen ment át a hazai zine-szcéna, hogy megérett arra, hogy csak magyar alkotókat mutasson be a fesztivál. Két éve is a magyar zine volt a fesztivál középpontjában, 2020-ban pedig ismét nemzetközi alkotók lettek volna fókuszban, ha nem lett volna világjárvány. De pont a járvány miatt, hogy idén se maradjon el a zine-ünnep, egy kisebb lélegzetű eseményt szerveztek 2021 szeptemberében, méghozzá Pécsen, a magyar zinekkel a főszerepben.

Eltelt a nyár, volt egy MOME Anim Summer Premier, egy Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, és idén is szerveztünk a Pride-on egy animációs kisfilmes vetítést megannyi csúcsszuper alkotással. A nyári kedvenceinkből válogattunk.

A Magyar Posta és az MTVA közös kezdeményezésében létrejött mesehősök bélyegkollekció idén tovább bővült. A Süsü, a sárkány mesejáték, majd a Frakk, a macskák réme papíranimációs filmsorozat figurái után bélyegre kerülnek a Magyar Televízió egy másik ikonikus mesesorozatának szereplői is. A Magyar Posta 2019-ben indított mesehősök bélyegsorozatának 2021-es kiadásán az 1970-es években megismert és gyorsan népszerűvé vált Kukori és Kotkoda című rajzfilm jól ismert alakjai szerepelnek.

A Kukori és Kotkoda az első olyan tévémese-sorozat volt, amely a Magyar Televízió megrendelésére készült. Írója Bálint Ágnes, tervezője és rendezője Mata János. Az alkotók nem csupán esendőségükben is szerethető figurákat alkottak, hanem ügyeltek arra is, hogy a figurák tojásformákból álljanak össze, mert így a gyerekek is könnyen meg tudják rajzolni. A sorozat ma már jól ismert zenéjét Lovas Ferenc szerezte.

A rajzfilm alapötletét Bálint Ágnes egyik kolléganője adta, aki gyakran panaszkodott arra, hogy férje nem hajlandó semmilyen házimunka elvégzésére. Így született meg Kukori, aki lustaságával minden epizódban felbosszantja Kotkodát, illetve egyéb bonyodalmakat okoz. A rajzfilmből 2 széria, összesen 26 epizód készült. Kotkoda hangját eleinte Psota Irén kölcsönözte, majd Hacser Józsa, Kukori pedig Márkus László hangján szólalt meg.

Manapság nem igazán találkozunk olyan egész estés 2D animációval, ami olyan, mintha az egész frame by frame technikával készült volna. Nem csoda, hogy a Wolfwalkers látványa egyedülálló, az öt Oscar-díjra jelölt Cartoon Saloon stúdió korábbi munkáihoz (A tenger dala, Kells titka, A kenyérkereső) minőségéhez hűen. Az ír falfestmények által inspirált háttér stílusa valóban magával ragadja a nézőt az állati és emberi karakterekkel együtt.

Sokan gondolják, hogy ez a film az ember és a természet kapcsolatát ábrázolja, de nekem, 14 évesen sokkal inkább a történelem órákon hallott utalás jutott eszembe: a főgonoszunk olyan, mintha maga Cromwell rajzfilmes megtestesítője lenne. Ő hajtja uralma alá az ír város lakóit, akik érthető módon ezt nem nézik jó szemmel. A vezető ennek ellenére azért képes fenntartani a hatalmát, mert eléri, hogy az emberek azt higgyék, hogy a szolgáltatására (a farkasok levadászására) igenis igény van, és a farkasokat csakis ő képes leigázni.

Legyünk nők vagy férfiak, fiatalok vagy idősek, éljünk épp Magyarország keleti vagy nyugati felén, netalán a világ déli vagy északi pólusán, legyünk "a határtól délre, a naptól nyugatra" – ahogy Murakami Haruki mondaná –, egy dolog már biztosan összeköt bennünket azon kívül, hogy mindannyian emberek vagyunk: az alvás.

Azzal ugyan mindannyian tisztában vagyunk, hogy mennyi alvásra van szükségünk egy nap, hogy egy év alatt megközelítőleg összesen 4 hónapot töltünk alvással és hogy valójában az életünk javarészét nem éberen töltjük. Azon viszont gondolkodtunk-e már vajon, hogy mégis hogyan alszunk, miként és legfőképp milyen emlékeink fűződnek hozzájuk, amelyekkel aztán képesek vagyunk kapcsolódni másokhoz?

Nos, ezt a hiánypótló kérdést válaszolja meg Ászity Boglárka Alvások címet viselő 2019-es MOME animáció mesterszakos diplomafilmje, aminek története alapvetően egy nagyon szép és stabil keretbe van ágyazva, és aminek végpontjait a nagymamával kapcsolatos emlékek adják. Majd ebben a puha és biztonságos keretben kapnak helyet a páratlan érzékleteséggel bemutatott emlékek, melyeket a család többi tagjáról őriz az alkotó.