Három alkotó kapta meg a Nemzet Művésze kitüntetést, köztük Sajdik Ferenc grafikus, a Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász és az Arany Pálma-díjas Moto Perpetuo rajzolója. 

Lantos István zongoraművész, orgonaművész, Sajdik Ferenc grafikus, karikaturista és Selmeczi György zeneszerző, zongoraművész vehette át idén a legrangosabb magyarországi művészeti elismerésnek számító Nemzet Művésze díjat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházában, a Pesti Vigadóban.

Csák János kulturális és innovációs miniszter elmondta, hogy a Nemzet Művésze testület, ez a hetven ember alkotásain, odaadásán, a tanítványok nevelésében megtestesíti mindazt, ami ideálisnak tekinthető. Hozzáfűzte, hogy három olyan, nagy művész veheti át az elismerést "aki nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem az emberiségnek tud közölni valamit".

Vashegyi György, az MMA leköszönő elnöke felidézte: a Magyar Művészeti Akadémia tíz éve azért kezdeményezte az Országgyűlésben a díj megalapítását, hogy létrehozza a magyar művészet és kultúra legrangosabb társaságát kimagasló teljesítményt nyújtó művészei számára a színházművészet, az irodalom, a zeneművészet, a képzőművészet, a filmművészet, az építőművészet, a táncművészet, az iparművészet, a fotóművészet, a népművészet és a cirkuszművészet területén. Sajdik Ferencet grafikusi és karikaturista életműve elismeréseként választotta a nemzet művészének a díj bizottsága.

Pom Pom és Picur, jobbra Sajdik Ferenc (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Hat ország képviselői gyűltek össze szeptember elején Szerbiában, Novi Sadban, hogy konferencián, workshopokon, és informális találkozásokon járják körbe a kérdést: hogyan lehet képregénnyel társadalmi, sőt egyenesen nőjogi témákat bemutatni a Délkelet-Európában? Horvátország, Görögország, Montenegró, Szerbia, Szlovénia és Magyarország képregényes szakemberei és alkotói egyetértettek abban, hogy társadalmaikban bőven van mit kibeszélni és kirajzolni, megbeszélni és megmutatni: családon belüli erőszak, üvegplafon, kettős mérce az elvárásokban. A konferencia, valamint az egész, két éves WOMCOM programsorozat nem sajnálkozik és nem esik kétségbe, helyette az együttműködésre, közös pontokra, közös utakra fókuszál. 

Panelbeszélgetések keretében megismerkedtünk egymás képregényfesztiváljaival (én a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválról valamint az Ukmukfukk Zinefesztről tartottam rövid bemutatót), egy kiállítással és kötetbemutatóval debütált a frissen alakult szerb alkotócsoport, a Stripotetke (“Képregénynagynéni”), melynek célja képregényes történetekkel megmutatni a ma szerbiában és az Európai Unió országaiban élő szerb nők helyzetét, hétköznapjait, tapasztalatait. Szó esett még a volt Jugoszlávia női képregényalkotóiról és egészen praktikus tippeket tudhattunk meg a franciaországi képregényes karriert is építő alkotóktól. 

A magyar delegáció: Benczédi Anna, Gregor Lilla, Marjai Petra, Szép Eszter, Lamm Lenke,
Érsek Laura, Ladjánszki Márta, Hegedűs Márton

Idén ismét kritikaíró workshopot tartottunk a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette. Az első adag kritikát itt lehet olvasni, a második etapot itt, az utolsó írásokat pedig alább. Mindkét kritika a Sziluettek versenyprogram Nem a lidérc...? blokkjából 

Márta Borbála: Álmodozás a világ közönyéről

Ivana Bosnjak Volda, Thomas Johnson Volda: Remember How I Used to Ride a White Horse 

Egy pincérnő kávét szolgál fel. Egy férfi a kávéház recsegő hangjait veszi fel és hallgatja vissza. Egy álombeli lovas fekete lovon vágtat az erdőben, majd farönköket hasogat a végtelenségig. A cukor mint a rideg közöny szimbóluma pereg kupacokba. A világ minduntalan kibillen nyugalmából, álombeli jelenetek váltják fel az üres valóság fakó képeit. 

Az Emlékezz, hogyan lovagoltam egy fehér lovon (Remember How I Used to Ride a White Horse ) című horvát bábfilm szürrealisztikus és álomszerű képei között könnyű elveszni, sustorgó hangjai feszültséggel töltik meg a történetet. Hangulata melankolikus és sötét, mint egy fáradt elme zavarodott gondolatvihara. Fehér kietlenség és kongó üresség érzése jellemzi a filmet. 

Ivana Bosnjak Volda, Thomas Johnson Volda: Remember How I Used to Ride a White Horse 

Idén ismét kritikaíró workshopot tartottunk a Primanimával együttműködésben. A workshopot a korábbi évekhez hasonlóan Kránicz Bence, a Prizma és a 24.hu filmkritikusa, a Filmvilág képregényrovatának szerkesztője, az ELTE Filmtudomány Tanszékének óraadója vezette. Az első adag kritikát itt lehet olvasni, a második etapban pedig a Sziluettek versenyprogram két blokkjának valamelyik filmjéről írtak a résztvevők hosszabban.

Albert Eszter: A magány körvonalai

Nienke Deutz: The Miracle

Történetünk a Mirákulum Hotelben játszódik, mely tengernyi pihenési lehetőséggel kecsegteti látogatóit. Egy középkorú hölgy, Irma itt tölti a vakációját, ám hamar kiderül, hogy a létesítmény inkább családoknak kínál programokat. Irmának szembe kell néznie a magánnyal, és hamar egyértelművé válnak elnyomott érzelmei a gyermekvállalást és kötődést illetően.

A történetet Irma szemszöge határozza meg, az ő perspektíváján keresztül szemléljük a hotel történéseit, és könnyen az lehet az érzésünk, mintha minden a babát váró nők, a párok és gyerekek körül forogna. Irma elfojtott szorongásai apró, de erőteljes utalásokban jelennek meg, melyeket az animáció technikája egyértelműsít. A rajz és stop-motion ötvözete a lelki és a materiális világ kettősségét mutatja be, szellemesen utalgat egymásra a két- és háromdimenziós forma.

Nienke Deutz: The Miracle

2020-ban adta ki a Filmarchívum a felújított Macskafogót DVD-n, méghozzá díszdobozos, kétlemezes kiadásban, Ternovszky Béla rövidfilmjeivel és egyéb extrákkal. Most Amerikában is kiadják Ternovszky kultfilmjét, ráadásul Blu-ray változatban, még több extrával, a díszdobozos verzióból pedig csupán 2000 darab elérhető.

Az amerikai kiadó a Deaf Crocodile, az extrák közt pedig a rendező három kisfilmje (Modern edzésmódszerek, Tartsunk kutyát, Mindennek van határa) mellett többek közt friss videóinterjúkat találunk Ternovszky Bélával és Ráduly Györggyel, a Nemzeti Filmintézet-Filmarchívum igazgatójával a magyar animációról és a Macskafogó népszerűségéről, valamint Szalay Péter két félórás videóesszéjét: a Megelőzte a maga korát a film alkotói geneziséről és jelentőségéről szól a magyar animációban, a Jókedvünkben készítettük című videóban pedig Ternovszky Béla a Pannónia Stúdióban töltött alkotói pályafutásáról és leghíresebb filmjének készítéséről beszél, ritka filmfelvételekkel, fotókkal és animációs vázlatokkal illusztrálva. 

A lemezen található még egy videóesszé Walter Chawtól, a Film Freak Central kritikusától, valamint Samm Deighan filmtörténész audiokommentárjával is nézhetjük a filmet. Az amerikai Blu-ray kiadáshoz egy új trailert is bemutattak.

Az amerikai kiadás A régiókódú, vagyis régiófüggetlen lejátszó kell hozzá, ha itthonról megrendelnénk. Azért reménykedünk egy magyar kiadásban is, de ha valaki szeretné a polcán tudni ezt a szép kiadványt, a Vinegar Syndrome oldaláról megrendelheti most akciósan 10.269 forintért.

Forrás: IGN, Vinegar Syndrome

Az év legjobb animációs film díjára jelölte az Európai Filmakadémia a Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta Műanyag égbolt című sci-fijét, Buda Flóra Anna 27 című cannes-i Arany Pálmás alkotása pedig a legjobb rövidfilm kategóriában lett jelölt. 

Nyilvánosságra hozta az Európai Filmakadémia az Európai Filmdíjra jelölt alkotások listáját az egész estés animáció és a rövidfilm kategóriákban. A magyar animációs szakma kiváló sikerszériájának újabb állomása, hogy az Európai Filmdíjak mintegy négy évtizedes történetében most először jelöltek magyar alkotást az animációs nagyjátékfilm kategóriában.