Három alkotó kapta meg a Nemzet Művésze kitüntetést, köztük Sajdik Ferenc grafikus, a Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász és az Arany Pálma-díjas Moto Perpetuo rajzolója.
Lantos István zongoraművész, orgonaművész, Sajdik Ferenc grafikus, karikaturista és Selmeczi György zeneszerző, zongoraművész vehette át idén a legrangosabb magyarországi művészeti elismerésnek számító Nemzet Művésze díjat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) székházában, a Pesti Vigadóban.
Csák János kulturális és innovációs miniszter elmondta, hogy a Nemzet Művésze testület, ez a hetven ember alkotásain, odaadásán, a tanítványok nevelésében megtestesíti mindazt, ami ideálisnak tekinthető. Hozzáfűzte, hogy három olyan, nagy művész veheti át az elismerést "aki nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem az emberiségnek tud közölni valamit".
Vashegyi György, az MMA leköszönő elnöke felidézte: a Magyar Művészeti Akadémia tíz éve azért kezdeményezte az Országgyűlésben a díj megalapítását, hogy létrehozza a magyar művészet és kultúra legrangosabb társaságát kimagasló teljesítményt nyújtó művészei számára a színházművészet, az irodalom, a zeneművészet, a képzőművészet, a filmművészet, az építőművészet, a táncművészet, az iparművészet, a fotóművészet, a népművészet és a cirkuszművészet területén. Sajdik Ferencet grafikusi és karikaturista életműve elismeréseként választotta a nemzet művészének a díj bizottsága.
Pom Pom és Picur, jobbra Sajdik Ferenc (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Sajdik Ferenc Németországban, Berlin egyik elővárosában, Neuenhagenben született 1930. augusztus 21-én. Édesapja, Sajdik Sándor, korának legnevesebb zsokéja, édesanyja, Weinberger Sarolta balerina volt. Ahogy mondani szokta: örökké vidám családba született. Egy bátyja van, Sándor. Németország után 1937-ben Görögországba, Athénba költöztek, ahonnan apja továbbment dolgozni Dániába. A fiúk ekkor görög iskolában jártak, maradtak édesanyjukkal, aki megtanult görögül, kézimunkáit árulta, abból éldegéltek szűkösen. 1941-ben anyjuk hazajött velük Dunakeszire, a régi nagy házba. A háború miatt az apa is hazaért Dániából, és végre újból együtt volt a család testvérrel, nagyszülőkkel egy fedél alatt. Jelenleg Budapesten, egy budai társasházban él feleségével, Marikával, akivel 68 éve házasok. Két lányuk van, Ildikó és Zsuzsa (aki vélhetően Picur figuráját ihlette), és öt unokájuk, sőt, van már dédunokájuk is.
Mindig is szeretett rajzolni, de nem készült tudatosan erre a pályára. Apja nem szerette volna, ha zsoké lesz, de édesanyja igen, mert jó keresetet jelentett. Apja ezért direkt vad lóra ültette, ami sokszor ledobta a fiatal Sajdikot, akinek egyébként is elment a kedve a zsoké szakmától, mert ahhoz minden nap korán kellett volna kelni. Nagynénje javaslatára ment iparrajziskolába, oda járt az unokatestvére is. Amikor az iskola tanrendjét megváltoztatták, kevesebb lett a rajzos tárgy, ezért otthagyta, és több társával átment a nyomdaipariba.
Sajdik Ferenc (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Dolgozott litográfusként is, kőnyomatokat is készített. Még a rajziskolában látott meg egy sokszorosításra készített nyomólemezt (klisé), amelyen Pintér Jenő karikatúra sorozata volt előkészítve, ekkor ébredt rá, hogy ezzel szeretne foglalkozni. 1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, majd nemsokára közölni kezdte karikatúráit az 1960-as években, hetente félmilliós példányszámban megjelenő vicclap, a Ludas Matyi. 1965-ben lett belső munkatársa a szatirikus hetilapnak. Közel harminc évig, hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat.
A lap megszűnése után is sokáig jelentek még meg karikatúrái nyomtatott formában, majd a sors (vagyis Sívó Mária, a Corvina kiadó szerkesztője) összehozta Csukás Istvánnal, aki szintén gyakran házalt munkáival lapoknál és kiadóknál. Közös munkájuk legendás alakjai többek közt Pom Pom, Gombóc Artúr és A Nagy Ho-ho-ho Horgász. Készített népszerű tv-reklámokat is (Bontott csirke), és készült egy Arany Pálma-díjas animációja is, a Moto Perpetuo (1981), amit Vajda Béla rendezett. Dargay Attilával nemcsak a Pom Pom meséin és A nagy ho-ho-horgászon dolgozott egyótt: ő rajzolta a Hajrá, mozdony! (1972) és a Pázmán lovag (1973) című kisfilmjei figuráit is.
Napjainkban is aktív, könyvet illusztrál, Dunakeszi utcáit rajzolja gyermekkori emlékeiből. Folyamatosan rajzol, ez az élete.
Sajdik Ferenc grafikája
A Nemzet Művésze díjat az MMA kezdeményezésére alapította 2013-ban az Országgyűlés a magyar művészeti élet kimagasló teljesítményt nyújtó, elismert képviselőinek személyes megbecsülése, méltó életkörülményeinek biztosítása céljából. A díj odaítéléséről a Nemzet Művésze díj Bizottság dönt, a testületet 11 Kossuth-díjas művész alkotja. A Nemzet Művésze cím az előzőleg Kossuth-díjban részesített és 65. életévét (táncművész, valamint cirkuszművész esetében 50. életévét) betöltött művészeknek adható, a címet egyidejűleg legfeljebb 70 személy viselheti. Az elismerést, amelyet először 2014-ben ítéltek oda, minden évben a Magyar Művészeti Akadémia köztestület létrejöttének november 5-i évfordulójához kapcsolódóan adják át.
Forrás: MTI, Sajdik Gyűjtemény Vác
