Hat ország képviselői gyűltek össze szeptember elején Szerbiában, Novi Sadban, hogy konferencián, workshopokon, és informális találkozásokon járják körbe a kérdést: hogyan lehet képregénnyel társadalmi, sőt egyenesen nőjogi témákat bemutatni a Délkelet-Európában? Horvátország, Görögország, Montenegró, Szerbia, Szlovénia és Magyarország képregényes szakemberei és alkotói egyetértettek abban, hogy társadalmaikban bőven van mit kibeszélni és kirajzolni, megbeszélni és megmutatni: családon belüli erőszak, üvegplafon, kettős mérce az elvárásokban. A konferencia, valamint az egész, két éves WOMCOM programsorozat nem sajnálkozik és nem esik kétségbe, helyette az együttműködésre, közös pontokra, közös utakra fókuszál.
Panelbeszélgetések keretében megismerkedtünk egymás képregényfesztiváljaival (én a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválról valamint az Ukmukfukk Zinefesztről tartottam rövid bemutatót), egy kiállítással és kötetbemutatóval debütált a frissen alakult szerb alkotócsoport, a Stripotetke (“Képregénynagynéni”), melynek célja képregényes történetekkel megmutatni a ma szerbiában és az Európai Unió országaiban élő szerb nők helyzetét, hétköznapjait, tapasztalatait. Szó esett még a volt Jugoszlávia női képregényalkotóiról és egészen praktikus tippeket tudhattunk meg a franciaországi képregényes karriert is építő alkotóktól.
A magyar delegáció: Benczédi Anna, Gregor Lilla, Marjai Petra, Szép Eszter, Lamm Lenke,
Érsek Laura, Ladjánszki Márta, Hegedűs Márton
A konferencia egyik központi témája a láthatóság volt, mely alatt a szervezők egyaránt értették azt, hogy milyen szerepekben és milyen fizikai megjelenéssel ábrázolják a nőket a balkáni régió képregényeiben, valamint azt is, hogy mennyire és milyen szerepekben láthatók a magyar képregényalkotók. Megtisztelő volt egy olyan panelt moderálni, ahol a programban résztvevő országok nem férfi alkotói osztották meg tapasztalataikat. Itt Magyarországot Benczédi Anna Júlia, a Vízitündér rajzolója, valamint Lamm Lenke képviselte.
Gregor Lilla a magyar képregényes aktivizmusról beszélt, bemutatva a nemzetközi közönségnek a Q képregényújságot és több NANE kiadványt. Ezen a ponton érdemes hosszabban is szót adni Gregor Lillának, a Debreceni Egyetem doktoranduszának, aki a 2023-as Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválnak is szervezője volt:
"Vettem már részt profin szervezett konferenciákon, a WOMCOM nem ilyen volt: az első nap első paneljánál már másfél óra a csúszás a programhoz képest, egyszer az eszközök hiányoznak, máskor az emberek nincsenek ott, ahol kellene lenniük. Általában ilyen helyzetben pattanásig feszülök (vagy el is pattan, és kiborulok), itt meg azt vettem észre magamon, hogy a panelbeszélgetés közben, mikrofonnal a kezemben, zavartalanul pakolászom a jegyzeteimet a padlón. Egyszerűen rendetlenséget csináltam a színpadon, és ez teljesen természetes volt. Ahelyett, hogy izgultam volna (mint egy „rendes” konferencián, ahol több a szakmainak álcázott szociális elvárás, mint a résztvevő), jól éreztem magam. Ez a konferencia kényelmes volt, inkluzív és nyitott.
Hét ország művészei, kiadói, szerkesztői, kutatói, sőt: táncosai működtek együtt, egy térben. Az előadások és beszélgetések megosztoztak ezeken a tereken a párhuzamosan futó műhelyekkel, a megelőző hetek alkotói munkájával és a rezidenciaprogram kiállításával. Ugyanott, ahol délután megnyitott a képregénykiállítás, este táncoltunk, másnap reggel pedig a résztvevő országok képregényfesztiváljait vitattuk meg. (Pontosabban én nem, én ekkor már az emeleti workshopon a saját mini zine-emen dolgoztam.) A tanulság? Így is lehet szakmainak lenni. Hogy nincs feszesség, de nincs feszültség se, és van együtt gondolkodás tendenciákról, problémákról, lehetséges megoldásokról. És hogy a teret lehet megosztani, nem csak felosztani; lehet benne helyet adni és helyet foglalni. Én a két nap hatására azzal a nagyon erős érzéssel jöttem haza Novi Sadból, hogy nekem is helyem van a térben."
A konkrét fizikai hely megtalálása, amelyben az alkotócsoportok kibontakozhatnak és találkozhatnak (akár az anyaországban, vagy sok esetben diaszpórában az EU valamely állomában) valamint az inkluzív társadalmi terek létrehozása, megtalálása visszatérő témái voltak a kétnapos konferenciának. A program számomra a találkozások lehetőségét jelentette, egy olyan kiindulópontot, amelyre építkezve apró lehetőségeket lehet teremteni. Erre anyagi lehetőséget ad majd a WOMCOM projektet finanszírozó EU, de ugyanilyen fontos az, hogy aktív, alkotó, gondolkodó emberek kerültek egymással kapcsolatba, és egyszerűen legyen terük új dolgokat álmodni.
Ennek az intenzív kapcsolódásnak a legfontosabb helyszíne számomra az az egésznapos képregényworkshop volt, melyet Marjai Petra Lillával tartottunk. A feminista képregényworkshopon teljesen idegen emberek kerültek egy asztalhoz, akiket közös beszélgetésre invitáltunk mielőtt mindenki belemélyed a maga képregényének mikrovilágába, ahol többek között a menstruációról, vagy az öregedéssel járó társadalmi elvárásokról készítettek képregényt. Marjai Petra képregényalkotó, az Ukmukfukk Zinefeszt egyik szervezője szerint: "A workshop résztvevői között nagyon jó összhang alakult ki, baráti hangulatú együttgondolkodás kerekedett aktuális témákról és személyes élményekről. A workshop témája a testkép volt, ennek kapcsán a résztvevők nagyon sok irányban gondolkodtak és alkottak. Beszéltünk anyaságról, szépségről, társadalmi szerepekről és jelenlétről, egészségről–betegségről – sok fontos dologról, amikre nem jut elég figyelem a közbeszédben."
Benczédi Anna grafikája a magyar csapatról, további rajzok Anna instagram oldalán találhatók
A szeptember 7-én és 8-án megtartott konferenciát egy kéthetes alkotói rezidenciaprogram előzte meg, melyen a WOMCOM partnerországok alkotói jelentkezhettek. Magyarországot Érsek Laura és Lamm Lenke képviselte. Mindkét alkotó publikált már személyes élményeken alapuló történeteket akár antológiákban, akár magánkiadásban megjelent füzetekben. Laura idén tavasszal a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál Frissen a nyomdába! programjának egyik nyertese. A kéthetes rezidencia során két szerb mentor, a Francia Köztársaságban “A művészet és az irodalom lovagja” kitüntetést elnyerő Jana Adamović valamint Dragana Garić Jovičić, a Vojvodinai Kortárs Gyűjtemény kurátora, képregénykutató vezetése alatt dolgoztak. Számukra két intenzív hetet jelentett a novi sadi WOMCOM, az elkészült képregényeket bemutató kiállítás inspiráló közege – és nem pusztán díszlete – volt a konferenciának. Laura, Lenke és Hegedűs Márton képekkel reflektálnak élményeikre:
A magyar küldöttség tagjai voltak még Ladjánszki Márta, aki a WOMCOM magyarországi projektmenedzsere, kortárs táncos, aki fejen állva nyitotta meg a konferenciát, valamint Hegedűs Márton képregényalkotó, aki a szeptember második felében megrendezett magyarországi rezidenciaprogram egyik mentora. A magyarországi WOMCOM-programról következő cikkünkben számolunk be. Minden érdeklődőnek ajánljuk a program 2024-es állomásait, egy-egy rezidenciaprogramot Horvátországban és Montenegróban, amelyre a jövő év elején jelennek meg a felhívások.
Szép Eszter
