Van valami izgatott várakozással teli, de egyben megnyugtató is abban, amikor újra Tóth Luca-filmet nézhet az ember: mint amikor visszaalszunk egy megkezdett álomba, amely már lehet, másról szól, de világa ismerős és kellemesen biztonságos.

Hangzása ellenére címadó karakterünk, Lidérc úr nem az éjszakánként mellkasodon gubbasztó rémalak. Miniatűr, esendő öregúr, aki másik főszereplőnk testéből pattan ki heveny gyulladást követően. Még a röntgen is kimutatja. Gazdateste művészféle, egy hatalmas lakást tölt ki kutyájával, szobanövényeivel, de leginkább saját magányával. Világa repedezik, növényei elhalnak, de buborékját még az életre kelt tumor sem törheti meg. Miután nem sikerül elkapnia az észrevétlen megszületett Lidérc urat, hamar meg is feledkezik róla. Nem úgy az apró lény, aki elkezdi titokban és módszeresen megfigyelni szereplőnk mindennapjait, miközben érdeklődése szép lassan átlényegül egy mélyebb kötődéssé. Hasonló utat járhatunk be mi, nézők is. Lidérc úr titkos projektje eleinte kissé félelmetes, könnyen rezonálhat a digitális generáció szorongásaival, de a távolról néző-érző Lidérc úr hamar fájdalmasan ismerőssé és szerethetővé válik.

Horesnyi Máté filmjében ismeretlen hatás alatt álló, magányos szereplők bátortalan mozdulatain keresztül szembesülünk a ténnyel: ha kellő figyelemmel követjük életünket, nincs olyan észrevett villanása, amelyből ne lehetne kibontani a létezés abszurditását, vágyaink, félelmeink és egymáshoz való viszonyunk képtelenségét. A Jacques Tati és Roy Andersson filmjeinek hangulatát idéző, lenyűgözően kidolgozott világban történő események végül egyetlen nagy hatássá olvadnak össze: újra felismerve, mégis elidegenedve szemléljük önmagunkat.  

A Jacques ámokfutása apró és különös részleteit emeli ki szereplői életének és helyezi el egy hatalmas, a tengerpart közelében fekvő város közegében. Ebben a világban természetesen minden emlékeztet bennünket a sajátunkéra, felismerni vélünk tárgyakat és helyszíneket, amelyek megszokott részei lehetnek életünknek, ám a film magányos, naivan őszinte karaktereinek tettei, gesztusai teljesen érthetetlennek tűnnek. Érezhető ugyan, hogy rendkívül motiváltak, folyamatosan tartanak valahová, helyzetből helyzetbe kerülnek, továbbá hogy konkrét viszonyulásuk van ahhoz, amit tesznek vagy elszenvednek, de ezek az indíttatások, tettek és elszenvedések önmagukban nem értelmezhetők. Mintha mindegyikük külön, saját világban élne, amely a maga törvényszerűségeivel, szabályrendszerével, egyenként vezérelné őket. Ebből fakad magányuk és furcsa szótlanságuk, továbbá hogy egymás tettei éppúgy nem értelmezhetők számukra, mint mi nézők számára.

Horesnyi Máté: Jacques ámokfutása

Június 22-én kiosztották a 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál elismeréseit, a nagydíjat Láng Orsolya MOME Anim diplomamunkája, a Szezon után nyerte, Andrasev Nadja legújabb animációja, a Szimbiózis három elismerést kapott, a legjobb rövidfilm pedig Tóth Roland Lugosi Béla életét feldolgozó alkotása lett.

Június 19. és 23. között immár tizennegyedik alkalommal rendezték meg a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált, a legnagyobb és legrégebbi hazai animációs fesztivált, melyen több mint 300 film volt látható nyolc helyszínen, emellett számos kiállítás, mesterkurzus, könyvbemutató és egyéb szakmai program várta az érdeklődőket. A KAFF-al párhuzamosan futott a 11. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztivál, ahol egész estés filmek, sorozatok és TV-speciálok versenyeztek. A KAFF idei díszvendége Afrika volt, de kiemelt szerepet kapott a 150 éves múltra visszatekintő japán-magyar kapcsolat.

A több mint 200 beérkezett magyar nevezésből összesen 2 egész estés alkotás, 14 diákfilm, 22 rövidfilm, 23 televíziós sorozatepizód és 28 alkalmazott animáció került a versenyprogramba, emellett közel 30 film az információs programban mutatkozott be. Az európai versenyben 6 egész estés alkotás, 28 sorozatepizód és 6 speciál volt látható, valamint 12 animációt vetítettek versenyen kívül.

Nora Twomey: A kenyérkereső

A 11. Európai Animációs Játékfilm és TV-film Fesztivál legjobb egész estés alkotása Nora Twomey A kenyérkereső című Oscar-jelölt filmje lett, a legjobb TV-sorozatnak járó elismerést Dorte Bengtson Vitello Undi barátnője nyerte, a legjobb TV-speciál díját pedig megosztva kapta Jeroen Jaspaert A bandita patkány, valamint Ivana Sebestová és Katarína Kerekesová Mimi és Lisa – A karácsony fénye című alkotása. Kecskemét városának különdíjával tüntették ki a Medvevilág Szicíliában című olasz egész estés animációt, mely részben a Kecskemétfilm stúdiójában készült. Az Országos diákzsűri Marc James Roels és Emma De Swaef Micsoda pompás torta! című stop motion filmjét jutalmazta.

A 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál nagydíját Láng Orsolya Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen készült diplomafilmje, a Szezon után kapta, mely egy kis halászfalu lakosainak szezonvégi mindennapjait mutatja be lírai módon, karcos, fekete-fehér színvilággal.

Láng Orsolya: Szezon után

Akárcsak tavaly, idén sem hagytuk ki az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivált, a világ egyik legnagyobb animációs fesztiválját. A francia kisvárosban ismét ott nyüzsgött a nemzetközi animáció színe-java.

Programkavalkád és embertömeg

Idén júniusban több mint 12.000 akkreditált vendég érkezett 70 országból a filmfesztiválra és a MIFA filmvásárra. A kis tóparti városon már érezhető, hogy nem bír megbirkózni ennyi vendéggel. Nemcsak szállást képtelenség ilyenkor találni, de a programokra is egyre nehezebb a bejutás, pedig ez utóbbiakból nincs hiány. A 214 versenybe került film vetítései mellett konferenciákon, mesterkurzusokon, stúdió prezentációkon és „work in progress“ bemutatókon is részt lehet venni, így a fesztivál 6 napja alatt egy-egy idősávban párhuzamosan 3-4 érdekes rendezvény is akadhat. Ezért már a program tervezésekor sok fejtörést okozott a résztvevőknek, hogy mire érdemes beülni és miről kell sajnos lemondani.

A fesztivál egyik fő helyszíne (Kép: Kalocsay Gergely)

A vetítések foglalási rendszerét sok kritika érte idén, hiszen az akkreditált vendégek egy telefonos applikáción keresztül regisztrálhattak könnyedén a filmek bemutatóira és aki nem volt elég szemfüles, könnyen le is maradhatott róluk, vagy hosszas sorban állás árán reménykedhetett a felszabaduló helyekben. Az animációrajongó "köznép" számára viszont többnyire esélytelen volt a bejutás.

Véget ért az idei Annecy-i Nemzetközi Animációs Fesztivál, melyről idén sem hiányoztak magyar produkciók. A rövidfilmes versenyben debütált Andrasev Nadja új filmje, a Szimbiózis, a diplomafilmek között versenyzett Buda Flóra Anna Entropia és Hana Yamazaki The Act of Breathing című MOME Anim diplomafilmje, panorámavetítésen volt látható Debreczeni Zsuzsanna METU diplomamunkája, a Vannak problémáim, az Annecy Classics programban felújított változatban nézhettük a János vitézt és a Macskafogót, a MIFA pitchfórumán pedig két magyar filmterv mutatkozott be: Kreif Zsuzsanna Forró helyzet a hüllők bolygóján, valamint Daniel Gray francia-magyar-kanadai koprodukcióban készülő Hide című kisfilmötlete. 

Kreif Zsuzsanna: Forró helyzet a hüllők bolygóján

A tegnap esti díjátadón sajnos magyar filmet nem díjaztak, viszont a MIFA pitchfórumán mindkét magyar filmterv kapott elismerést. A Forró helyzet a hüllők bolygóján (Dino Doom on Desert Planet) elnyerte az Open Workshop díjat, mely a 3000 eurós pénzjutalom mellett 2-6 hónapnyi filmfejlesztést jelent a viborgi The Animation Workshop keretében. Daniel Gray Hide című projektje megkapta a Ciclic Prize-t és a NEF Animation Prize-t. A Ciclic Prize hat hónapos projektfejlesztést jelent a vendôme-i animációs rezidencián, Franciaországban, melyhez 35.000 eurós pénzjutalom is jár. A NEF Animation egy egyhónapos nemzetközi program művészeknek, melynek keretében az alkotók egy hónapig zavartalanul tudnak fókuszálni a kutatói munkára és az írásra a franciaországi Fontevraud apátságban. 

Az idei annecy-i fesztiválon a közönség és a zsűri ízlése is megegyezett. A legjobb egész estés filmnek járó Kristály-díjat és a nagyjátékfilmért járó közönségdíjat is Jérémy Clapin I Lost My Body című elsőfilmje kapta, a legjobb rövidfilmnek járó Kritály-díjat Bruno Collet Mémorable című stop motion alkotása nyerte, melyet a közönség szintén a legjobbnak szavazott, valamint a legjobb diplomafilmnek járó Kristály-díjjal jutalmazták a cseh Daria Kashcheeva Daughter című bábfilmjét. Utóbbi kettőt egyébként a diákzsűri is a legjobbnak szavazta a maga kategóriájában. 

A Forgotten Names (Elfeledett nevek) 12 nemzetközi művész kollaborációjának eredménye, mely tükrözi a csapat zinek, az illusztráció és a vizuális narratívák iránti lelkesedését, mindezt egyedülálló koncepcióval. Néhány hónap alatt egy nagyon tehetséges nemzetközi művészcsoport jött össze, melyben mindenkinek megvan a személyes stílusa és önálló hangja, és mindannyian sajátos értelmezését adtak a címbeli témának. 

A projektet a MOME Animon végzett Tompa Borbála (Random Walks), a Zina nevű kiadvány alapítótagja, valamint Daniel Wesseik gifművész indította el, akik az Animation Sans Frontieres programban ismerték meg egymást. „Az ASF-en főleg technikai, produceri témák vannak, és persze sok animáció.  Mindkettőnk munkáit nagyon erősen áthatja a szürrealitás, és alkotókként is szimpatikusak voltunk egymásnak, ezért vetettem fel, hogy csináljunk valamit közösen, végül egy efféle misztikusabb témában tudtunk jól együttműködni.” – mondta Bori. A rizográf technikában jártas Susannah Garden-t Bori kereste meg, aki Behance-en régóta figyelemmel kísérte a munkáit.